Híragi Szanaka: Az elveszett emlékek lámpása (részlet) - konyvesmagazin.hu

Híragi Szanaka ebbe a regényébe beemelte témakén nagy szenvedélyét, a fényképezést. A történet minden bájával és furcsaságával együtt igazi különlegessé a japán kultúra kedvelőinek, és mindazoknak, akik szívesen elmerülnének egy megható és szokatlanul eredeti történetben. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

híragi szanaka
Az elveszett emlékek lámpása
Ford. Mayer Ingrid, Libri, 2024, 238 oldal
-

Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet.

Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba.

Híragi Szanaka: Az elveszett emlékek lámpása

Fordította Mayer Ingrid

Hacue felkiáltott, amikor meglátta, mi hever előtte.

Fényképek. Rengeteg. Ki készíthette őket vajon? Ott volt a gyerekkori házuk közelében lévő tér, az édesapja és édesanyja fiatalon, és még mi minden más! A fotók valamivel nagyobbak voltak, mint egy sima fénykép, jólesett rájuk nézni.

– Ezek az ön életének képei, Hacue-szan. Naponta egy, tehát évente háromszázhatvanöt kép. És ugye ez kilencvenkét évnyi adag, azért ilyen hatalmas mennyiség…

Hacue nézte a képeket, egyiket a másik után. Mindegyikről eszébe jutott valami, amit már el is felejtett.

Hogy a házuk kapuja előtti datolyaszilvafára odajárt egy pápaszemes madár. A rés az ócska ládán, amiben a tejesüvegeket tárolták. Ahogy a bejárati ajtórácson átsütött a fény, és szép csíkokat rajzolt.

– Bőven van ideje, nézegesse nyugodtan. Válasszon ki közülük annyit, ahány éves, kilencvenkettőt. Szabadon választhat, ami csak tetszik.

– Válasszak?

Ezen elcsodálkozott.

Hiraszaka kinyitott egy ajtót jobb kéz felől. Egy munkaasztal látszott, meg valami fából készült vázszerkezet. A közepén négy oszlopon egy tányérszerűség, nyilván abból a célból, hogy rárakjanak valamit. Az egész erős talapzaton állt. Mire használják ezt vajon? Botok, talán bambuszpálcikák és szélkerékféleségek is tartoztak hozzá. Mindegyik nyersfa színű volt, látszott, hogy még ezután fogják befesteni.

– Szeretném, ha kiválasztaná a képeket, amelyeket a forgó árnylámpásába használunk.

Hacue egy pillanatra megdermedt.

– Hogy? A szómatóról beszél, amit azelőtt lát az ember, hogy a túlvilágra menne?

– Igen, arról.

– Azt mindenki magának válogatja össze?

Hiraszaka kézbe vette a faszerkezet egyik darabját.

– Igen, mindenkit megkérünk, hogy válassza ki a neki tetsző képeket.

– Ki gondolta volna, hogy a végső képsort magunk állítjuk össze… – Hacue ezen azért nehezen tért napirendre.

– Kilencvenkét képpel már maga a lámpás is biztosan pazar látvány lesz. Alig várom, hogy megmutathassam az egészet önnek, nullától kilencvenkét éves koráig.

Mondják, hogy halálunk előtt lepereg előttünk az egész életünk, és ezt gyakran hasonlítják ehhez a régi árnyjátékhoz, de Hacuéban eddig fel sem merült, hogy neki magának kell elkészítenie, méghozzá most rögtön.

– Jaj, annyit hallani, hogy egy haldokló látta a szómatót.

– Igen, bár arányait tekintve összességében igen-igen ritka, hogy valaki visszatérjen amoda, miután megfordult nálunk. Valószínűleg mindannyian elfelejtik, hogy itt jártak, és ők maguk választották ki a képeket.

Gondolom, csak halvány emlékeik maradnak arról, hogy látták a lámpást. Tekintse csak meg ezt a helyet!

Hiraszaka kilépett a fogadószobából, és kinyitotta a szemközti ajtót. Hófehér szobába nyílt, amelynek közepén egy kényelmesnek tűnő kerevet állt. A szabályos négyzet alaprajzú helyiségben minden fehér volt, a padló is, és a kerevet is, így inkább egy műalkotás benyomását keltette az egész. A jobb oldali falon is volt egy ajtó, Hacue arra gondolt, hogy talán az vezet majd kifelé.

– Ebben a kis szobában fogjuk a végén megvilágítani a lámpást. Az egyetlen néző ön lesz, Hacue-szan. De ha nem bánja, mint a készítője én is szívesen megnézném.

Szómató. Átjárja a fény, és forog körbe-körbe. Hacuénak eszébe jutott, hogy régen látott egy virágmintásat japán papírból, ami pirosra meg sárgára festette a fényt, miközben lassan forgott.

– Nahát, akkor nem is úgy van, hogy átkelek a folyón, és puff, ott a túlvilág.

– Hát, fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez itt még egy retrospektív ceremónia az élet legvégén.

Ha már itt volt, Hacue nem habozott rákérdezni mindenre, ami foglalkoztatta:

– Azt értem, hogy ez itt egy átkelőhely, de mi lesz velem ezután?

Hiraszaka előbb lesütötte a szemét és a kezét bámulta, aztán ránézett. Mintha nehezére esett volna kimondani valamit.

– Bocsásson meg, de én is csak hallomásból tudom, mi következik ezután. Mert még én sem jártam odaát. Még soha senki nem tért vissza azok közül, akik teljesen átértek.

Na, akkor most aggódhat, hogy miféle hely lesz az ott. Persze lehet, hogy nyom nélkül eltűnik, és semmivé válik.

– Úgy hallottam, hogy a holt lelkek reinkarnálódnak, újra megszületnek.

Ahogy visszatértek a fogadószobába, Hiraszaka újabb teát töltött neki. Amikor a férfi belekortyolt a saját italába, Hacue is a szájához emelte a csészéjét.

Ivás közben elgondolkodott. Amikor nem érzékeli többé, hogy ez a tea a nyelvén pont kellemesen meleg, és az égvilágon mindent elfelejt, ami eddig történt… szóval a tudata megszűnése lesz talán az igazi halál.

Hiraszaka láthatta rajta a szorongást, mert megszólalt, hogy oldja a feszültséget.

– Nem fog teljesen megszűnni létezni, miután átment oda, Hacue-szan. Annyi bizonyos, hogy a lelkekben ott rejtőznek a korábbi életek emlékei. Hogy is mondjam, például… – Hiraszaka hümmögött, végül eszébe jutott valami. – Előfordult már önnel például, hogy valakivel először találkozik, mégis úgy érzi, mintha már ismerné, vagy először jár valahol, de valahogy szép emlékeket idéz a hely, mintha már járt volna ott?

– Persze, hogyne – felelte Hacue. – Ez a hely is elég ismerős volt.

Hiraszaka nevetett.

– Hát, lehet, hogy ez is egy régi emlék a lelke mélyén – mondta. – De ha valakinek még dolga lett volna a világban, vagy megbánt valamit az életében, tehát valamiért erősen kötődik a földi léthez, akkor nem tud átmenni a túlvilágra. És a lelke kutyaszorítóba kerül.

Hacue bólintott.

– Tehát akkor az én feladatom most az, hogy kiválasszak az életkoromnak megfelelő számú, azaz kilencvenkét fényképet, hogy elkészítsük magával a szómatót, igaz? Aztán megnézem, és irány a mennyország.

Szóval akad itt még némi munka. Hiába hal meg az ember, továbbra sem lazsálhat.

– Igen, mert akármilyen gazdag vagy nagy hatalmú legyen is valaki, mire ide kerül, már csak az emlékei maradnak.

Hacue az előtte tornyosuló fényképhalomra meredt. Vajon mennyi időbe telik, mire ezt mind végignézi?

– A mai világban, amikor itt a számítógép meg az okostelefon… Ki gondolta volna, hogy saját kezűleg fogom összerakni az árnylámpásomat?

Hacuét igencsak meglepte, hogy a halála után nem is tárgyakat vagy filmeket, hanem képeket kell válogatnia.

Hiraszaka kivett egyet a fényképkupacból.

– Rendben, akkor próbáljuk ki ezzel a képpel. Emlékszik a helyre, ahol ez készült?

A kép, amit a férfi a kezébe adott, egy lejtős utat ábrázolt.

– Ó…

Emlékszem hát.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

A magyarok miért csak sporteseményeken tudnak örülni egymás sikereinek? Olvass bele Csernus Imre új könyvébe!

Az ismert pszichiáter, Csernus Imre legújabb kötetében a magyarság kérdését járja körül. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...

A toszkánai könyvesbolt, ahová tinik és horgászok is elzarándokolnak – Olvass bele Alba Donati könyvébe!

Alba Donati felszámolta nyüzsgő életét, és visszaköltözött apró toszkánai szülőfalujába, ahol könyvesboltot nyitott. Most elolvashatsz egy részletet az erről szóló kötetéből.

...

Befejezted a Bridgertont, de olvasnál is Penelope és Colin szerelméről? Mutatunk egy részletet a regényből

Penelope Featherington titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már... nos, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje. Olvass bele A Bridgerton család 4. részébe!

Olvass!
...

Ilyen volt a karantén Angliában – Olvass bele Nádasdy Ádám új könyvébe!

Nádasdy Ádám legújabb könyve Londonba repíti az olvasót, miközben elárul néhány kulisszatitkot az angolokról is. Mutatunk egy részletet.

...

Az irodalom képes felszabadítani az elmét, amit a betegség egy testbe zárt – Olvass bele Magyary Ágnes új kötetébe!

A betegség az emberi élet velejárója, szinte mindannyian megtapasztaljuk hosszabb-rövidebb időszakokban. De ezen hogyan segíthet az irodalom?

...

Keanu Reeves és China Miéville a halandóságról elmélkedik – Olvass bele!

Általában el akarjuk kerülni a halált, ő viszont megtalálni szeretné, hogy újra halandó legyen. Olvass bele!

Kiemeltek
...

Selyem Zsuzsa új regényében minden nézőpont kérdése – Olvass bele!

Olvass bele Selyem Zsuzsa mágikus kifejezésekkel és szürreális képekkel áradó univerzumába, új regényébe, a Kicsi kozmoszba! 

...

Egy szorongó férfi vallomása és egy rejtélyes baleset – olvass bele P. Szathmáry István első regényébe!

Mi zajlik egy férfi lelkében? P. Szathmáry István új könyvéből kiderül, mutatunk egy részletet.

...

Knausgård volt felesége is ebben a betegségben szenvedett – 3 könyv a bipoláris depresszióról

3 könyvet ajánlunk a bipoláris depresszióról Linda Boström Knausgård Napfénykór című regénye mellé.

SZÓRAKOZÁS
...

Terhes anyák gépfegyverrel lövöldöznek az új DiCaprio-filmben

Paul Thomas Anderson új filmje igazi őrületne tűnik, de nem véletlenül, hiszen egy Thomas Pynchon regény inspirálta. Várnak a gépfegyveres terhes anyukák!

...

Erre még Agatha Christie sem számított: 30 ezredjére játszották az Egérfogót

Agatha Christie klasszikusát 30 ezredik alkalommal adták elő Londonban.

...

Hamupipőke a cukormázas szerelmet testhorrora cseréli

Ebben az új horrorban most kívül-belül megismerhetjük Hamupipőkét.