Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?

Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?

Miért boldogtalan a jó fizetés ellenére is a legtöbb bullshitmunkás? Mi az oka annak, hogy manapság annyira elszaporodtak a bullshit munkák? Általában miért keresnek keveset a valóban értelmes munkát végzők, például a tanárok vagy a kukások? David Graeber Bullshit munkák című kötete kutatásokra és őszinte vallomásokra alapozva jár utána a feszítő kérdéseknek. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. november 28. |

Értelmetlennek érzed a munkádat? A lelked mélyén úgy érzed, semmi szükség arra, amit csinálsz? Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?

Bullshit munka az, ami ha az egyik pillanatról a másikra eltűnne a föld színéről, észre sem vennénk a hiányát. Ezek azok a tökéletesen értelmetlen munkakörök, amelyek nem járulnak hozzá a világ működéséhez, és semmi szükség a létezésükre. David Graeber anarchista antropológus idesorolja a PR-tanácsadók, a vállalati ügyvédek, a kommunikációs koordinátorok, a telemarketingesek vagy épp az éjszakai pizzafutárok munkáját, ellenben a bérgyilkos tevékenységét nem. A szerző tudományos igényességgel, de élvezetes, könnyed stílusban térképez fel egy olyan jelenséget, amelyhez talán nekünk is több közünk van, mint amennyire beismerjük magunknak.

David Graeber
Bullshit munkák
Ford.: Boross Ottilia, Typotex Kiadó, 2020, 340 oldal
-

David Graeber: Bullshit munkák (részlet)

Egy fiatalemberről, akire hiába talált rá egy jó kis zsíros állás, mégsem tudott mit kezdeni vele
Egy történettel indítok. Egy fiatalemberről szól a mese, akit Ericnek hívnak, és aki a munka világában útnak indulva szinte azonnal belebotlott egy minden ízében, szinte már mulatságosan értelmetlen munkába.
Eric: Sok szörnyű helyen dolgoztam már életemben, de az egyértelműen, színtisztán bullshit munka kétségtelenül az első igazi, „hivatalos” munkám volt. Ezer éve, rögtön végzés után. A családban én voltam az első, aki egyetemre járt, és naiv illúziókat dédelgetve a felsőfokú végzettség nyújtotta távlatokról azt hittem, hogy diplomával a kezemben soha nem látott lehetőségek kapui fognak feltárulni előttem.
Ehelyett csak olyasmiket találtam, mint a PricewaterhouseCoopers, KPMG stb. szervezte belső képzések, úgyhogy inkább a munkanélküli-segély mellett döntöttem. Kihasználva a még meglévő könyvtári belépőmet, sikerült hat hónapot francia és orosz regények olvasásával széppé varázsolnom. A munkanélkülihivatal azonban egyszer csak felszólított, hogy menjek el egy bizonyos állásinterjúra.

Elmentem, és sajnos felvettek.

Egy nagy dizájncég alkalmazott „Interface-adminisztrátorként”. Ez a bizonyos Interface egy belső tartalomszervező rendszer volt – gyakorlatilag egy grafikus felhasználói felülettel rendelkező intranet –, amit arra a célra hoztak létre, hogy a cég munkája megosztható legyen az Egyesült Királyságon belül különböző helyeken működő irodák között.


Eric hamar rájött, hogy kizárólag a szervezeten belüli kommunikációs problémák miatt van rá szüksége a cégnek, azaz kármentőnek vették fel: az egész belső számítógépes rendszer felesleges lett volna, ha a különböző irodákban dolgozó partnerek hajlandónak mutatkoznak felemelni a telefont, és egymás között egyszerűen koordinálni a dolgokat.


Eric: Az irodák partneri kapcsolatban álltak egymással, mindegyik irodának megvolt a helyi vezetője. Az összes vezető annak idején a három leghíresebb brit magániskola valamelyikébe járt, és mindannyian egy helyen, a Royal College of Artban végeztek. Ezek az egykori elit iskolás, elképesztően versengő szellemű negyvenes fickók még a megbízások elvállalásánál is képesek voltak egymás alá alkudni. Több esetben előfordult, hogy egyszerre érkezett két irodából két partner valamelyik klienshez tárgyalásra, és az üzleti negyed kietlen parkolójában próbáltak fennhangon egyezkedni egymással a megrendelő felé benyújtandó ajánlat (pitch) ügyében. Az Interface elsődleges feladata az lett volna, hogy az összes iroda bevonásával egy vállalaton belüli szuperegyüttműködést alakítson ki, elsősorban azért, hogy az említett baklövés (és egy csomó más egyéb idiótaság) ne fordulhasson elő még egyszer.

Nekem kellett volna a rendszert továbbfejlesztenem, működtetnem és elfogadtatnom az érintettekkel.

A gond az volt, hogy a végén Eric valójában nem kármentő lett, hanem alibimunkás. Amikor például az egyik partner ragaszkodott egy projekthez, a másik – csak hogy elkerülje a nyílt vitát – látszólag beleegyezett. Aztán mindketten mindent elkövettek a hatáskörükön belül, hogy az egész kudarcba fúljon.


Eric: Már az elején rá kellett volna jönnöm, hogy az Interface ötlete egyetlen partner fejéből pattant ki, és a többiek egyáltalán nem akarták. Máskülönben miért egy 21 éves, az IT-hez nem nagyon konyító történelem szakos pályakezdőt választottak volna ki maguknak? A piacon kapható legeslegolcsóbb szoftvert vásárolták meg a legsötétebb alakoktól, lassú volt, folyton összeomlott, úgy nézett ki, mint egy Windows 3.1-es képernyővédő. Ráadásul az összes alkalmazott paranoid módon azt gondolta, hogy a program ellenőrizni fogja őket, kifürkészi, mennyit dolgoznak, hogy mit írnak a keresőbe, jelzi, ha a céges interneten át pornót torrenteznek – azaz a hátuk közepébe kívánták. Mivel egyáltalán nem volt kódolási vagy szoftverfejlesztői tapasztalatom, és nem sok mindent tudtam tenni a rendszer feljavítása érdekében, abban a helyzetben találtam magam, hogy egy alig működőképes, senki által nem akart ócskaságot kell felügyelnem és rátukmálnom a kollégákra. Néhány hónap múlva azt vettem észre, hogy napokon keresztül nincs semmi dolgom azon a néhány telefonon kívül, amikor időnként egy-egy tanácstalan tervező szeretett volna feltölteni egy fájlt, vagy megtudni a címlistából valakinek az e-mail-címét.

Ericből a helyzet totális értelmetlensége először csak berzenkedést, majd egy idő után dacos lázadást váltott ki.

Eric: Egyre később mentem be és egyre korábban jöttem el. Kiterjesztettem a cég „pénteken jólesik az ebéd utáni sör” jelszavát arra, hogy „mindennap jólesik ebéd után egy sör”. Amikor bent voltam, regényeket faltam, ebédidős sétáim pedig sokszor háromórásra sikeredtek. Francia szövegértésemet sikerült majdnem tökéletesre csiszolnom, így Le Monde-ot és Petit Robert-t olvasgattam cipőmet az asztal alá rúgva. Amikor egy idő után próbáltam felmondani, a főnököm 2600 font fizetésemelést ajánlott. Vonakodva, de elfogadtam. Azért kellettem nekik, mert felkészültség híján nem tudtam rendesen működtetni valamit, amit egyébként sem ők, sem én nem is akartam volna, és ezért hajlandóak voltak még többet fizetni. (Marx Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkáját parafrazálva: hogy leküzdjék a félelmüket a saját munkájuktól való elidegenüléstől, feláldoztak engem az emberi növekedés esélyétől való még nagyobb elidegenedés oltárán.)


Ahogy telt-múlt az idő, Eric egyre pofátlanabbul szabotálta a munkát, remélve, hogy egyszer csak sikerül elkövetnie olyasmit, amiért kiadják az útját. Hol spiccesen ment be dolgozni, hol „üzleti utakat” fizettetett ki nemlétező értekezletekre.


Eric: Az évi rendes vállalati értekezleten összefutottam egy edinburgh-i kollégával, és félrészegen kiöntöttem neki a lelkemet. Onnantól fogva kamu megbeszéléseket szerveztünk, például egy Gleneagles melletti golfpályán, ahol két számmal nagyobb, kölcsönzött golfcipőkben trappoltam hosszú órákon keresztül a gyepen. Amikor ennek semmi visszhangja nem lett, a londoni irodába szerveztem színlelt találkozókat. A cég a Bloomsburyben levő St. Athansban foglalt le nekem egy dohányfüsttel pácolt szobát. Régi jó sohói kocsmákban, ahol egész nap lehet inni, jöttem össze régi londoni barátaimmal, s aztán onnan továbbállva nemegyszer végül a Shoreditchben kötöttünk ki, átvedelve az egész éjszakát. Többször jelentem meg úgy hétfőn a hivatalban, hogy az előző heti szerdai ing volt rajtam. A borotválkozást már rég abbahagytam, és bizony előfordult, hogy úgy néztem ki, mintha egy Led Zeppelin road tripről szalajtottak volna. Még további két gyenge próbálkozást tettem arra, hogy kilépjek, de a főnök mindkét alkalommal még több pénzt ígért. A végén már ott tartottunk, hogy eszement összeget kaptam azért a munkáért, ami legfeljebb napi két telefonálásból állt. Az összeomlás a bristoli Temple Meads vasútállomás peronján ért utol egy ragyogó késő nyári délután. Mindig vágytam Bristolba, így elhatároztam, hogy teszek egy „látogatást” a bristoli irodában, úgymond „felvenni a felhasználókkal a kapcsolatot”.

Valójában három napig egy St. Pauls-i anarchoszindikalista házibulin dobáltam magamba az extasyt, és a leszálló ág disszociatív fázisában rájöttem arra, hogy milyen mélységesen reménytelen dolog a totális céltalanság állapotában élni.

Némi hősies erőfeszítés árán Ericnek végül sikerült elszabadulnia.

Eric: Addig erőltettem, míg a főnököm felvett egy egyetemről frissen kikerült informatikust az Interface grafikai felhasználói funkciójának feljavítására. Amikor a fiú megjelent, összeírtam neki egy listát a sürgős teendőkről, utána pedig azonnal borítékba raktam a felmondólevelemet, és amíg szabadságon volt, az ajtó alatt becsúsztattam a főnököm irodájába. A felmondási idő alatt járó fizetésemet telefonon keresztül intézte el. Még azon a héten elutaztam Marokkóba, hogy a tengerparti Szavírában múlassam az időt. Hazajőve hat hónapig egy hatalmas, elhagyott birtokon remetéskedtem konyhakerti zöldségekkel bíbelődve. Ott került a kezembe a Strike! magazin az ön frissen megjelent írásával. Sokakat döbbentett rá arra a cikk, hogy a kapitalizmus is – csak hogy kerekei forogjanak – képes felesleges munkahelyeket szaporítani. Ezt akkor én már első kézből tudtam.

Az egész történetben az a legkülönösebb, hogy sok ember számára Eric állása maga lett volna az álom. Szép pénzt kapott azért, hogy ne csináljon semmit, ráadásul a rá bízott feladatokon belül szabad kezet adtak neki. Nemcsak megbecsülés övezte, hanem megteremtettek számára minden, a rendszer működtetéséhez szükséges feltételt. Ennek ellenére apránként felmorzsolódott.
Miért?

A történetben alighanem elég fajsúlyosan jelen van a társadalmi hovatartozás.

Eric munkás származású, konkrétan gyári dolgozó szülők gyermeke, aki friss diplomásként, tele szép reményekkel és elvárásokkal ütközik bele a „való világba”. A valóság számára a következő elemeket tartalmazza: (a) középkorú ügyvezetők elvárják egy huszonéves fehér férfitól, hogy értsen a számítógépekhez (akkor is, ha – mint ebben az esetben – nincs semmilyen ez irányú képzettsége); (b) ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, bármilyen kirakatpozíciót betöltethetnek az ilyen fiatalemberrel, (c) miközben egész létét puszta poénnak tekintik. Ami szó szerint az is volt. Mintha egy hatalmas, a cég tervezőinek egymás közötti ugratásán belüli játékszer lett volna.
Eric véglegesen akkor borult ki, amikor rájött, hogy minden arra való próbálkozása, hogy valami értelmes dolgot hozzon ki a helyzetből, eleve kudarcra van ítélve. Még azzal sem nyugtatgathatta magát, hogy el kell tartania a családját – mivel még nem volt családja. Olyan környezetből érkezett, ahol az emberek akkor lehettek a legbüszkébbek magukra, amikor sikerült valamit jól megcsinálniuk, működtetniük, megjavítaniuk. Legalábbis úgy vélték, méltán lehetnek büszkék. Eric úgy gondolta, hogy egy egyetemet végzett, szakmailag felkészült embertől ugyanezt várják el, csak épp magasabb, felelősségteljesebb szinten. Ezzel szemben olyan dolgokra fogadták fel, amikre történetesen képtelen volt. Amikor megpróbált kihátrálni a helyzetből, egyre több pénzt ígértek neki. Amikor megpróbálta kirúgatni magát, nem rúgták ki. Amikor megpróbált az arcukba nevetve bohócot csinálni nemcsak magából, hanem az egész helyzetből is, az sem segített.
Hogy megértsük, mi is történt az események mögött, képzeljünk el egy másik történelem szakos fiút – nevezzük anti-Ericnek –, aki értelmiségi családból kirepülve találja magát ugyanebben a helyzetben. Mit tenne másképp anti-Eric? Valószínűleg belemegy a színjátékba. Ahelyett, hogy egy önmegsemmisítési folyamat részeként kitalált üzleti utakat szerveznek magának, anti-Eric hozzáfog szociális tőkéje megalapozásához, olyan kapcsolatok kiépítéséhez, amelyek segítségével szerencsésen tovább tud majd lépni. Ugródeszkának tekinti pozícióját, amit szakmai karrierje egyengetésének terve innentől fogva értelemmel tölt majd meg.

Az ilyen hozzáállás vagy stílus azonban nem magától alakul ki – értelmiségi családokban a gyerekeket már szinte a bölcsőben tanítják rá.

Eric, akinek soha senki nem magyarázta el, hogy miként is kellene viselkednie vagy gondolkodnia bizonyos szociális helyzetekben, nem volt képes magától kitalálni, hogy mit tegyen. Így aztán, legalábbis átmenetileg, egy elhagyott tanyán találta magát, ahol egy ideig paradicsomkapálás közben elmélkedhetett az élet értelméről.

2020 legjobb könyvei 50-11.
...
Nagy

2020 legjobb könyvei 10-1.

Itt a vége, megmutatjuk 2020 legjobb tíz könyvét, köztük a győztest! 

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 20-11.

Folytatódik a Nagy Könyves Lista, a top50, amellyel minden decemberben lezárjuk az évet! A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve, de addig is itt a 20-11. helyezett!

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 30-21.

Folytatódik a Nagy Könyves Lista, a top50, amellyel minden decemberben lezárjuk az évet! A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve, de addig is következzen a 30-21. helyezett!

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 40-31.

Folytatódik a Nagy Könyves Lista, a top50, amellyel minden decemberben lezárjuk az évet! A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve, de addig is fontolva haladunk, itt a 40-31.!

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 50-41.

A koronavírus-járvány miatt a 2020-as év sok szempontból más volt, egyvalami viszont nem változott: ugyanolyan kíváncsisággal és lelkesedéssel olvastuk az új könyveket, és nem változott az sem, hogy ezeket az olvasmányélményeinket az év végén listába rendeztük. A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve. Addig is itt az első adag, 50-től 41-ig!

...
Hírek

Hogyan kokainozik a magyar?

Magyar kóla címmel írta meg Dezső András a kokain magyarországi útját. Kívülről néztünk meg egy száz évvel ezelőtti kokainbarlangot a könyvbemutató városi sétáján, de kiderült az is, hogy ki volt Kokós Lexi.

Mészöly 100
...
Nagy

Tíz fotó a 100 éve született Mészöly Miklós életéből

...
Gyerekirodalom

Mészöly botcsinálta meseírónak érezte magát

...
Nagy

Mészölytől idegen volt az elefántcsonttorony

Olvass!
...
Beleolvasó

Bereményi Géza Eldorádójának ősváltozata egy elbeszélés volt

Ma ünnepli 75. születésnapját Bereményi Géza író, filmrendező. Ebből az alkalomból egy részletet ajánlunk új elbeszéléskötetéből, amelybe maga válogatta össze a számára legfontosabb novelláit. 

...
Beleolvasó

Az időjárás már nem egyszer átformálta a világtörténelmet

Marcus Rosenlund új könyvében azzal foglalkozik, milyen drámai eseményeket okozott az időjárás a történelmünkben. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Esterházy: Ha valamit félelmetesnek gondol az ember, nem jó egyedül lenni

Tizenhárom személyes hangvételű portrét olvashatunk Farkas Zoltán új kötetében. Olvassatok bele az Esterházy Péterről szóló fejezetbe!

...
Beleolvasó

Vajon eljön az a pont, amikor személynek kell tekinteni a mesterséges intelligenciákat?

Mikor válhat egy MI birtokolható tulajdonból önálló személlyé? Egyénnek tekinthető-e, ha fizikailag nem létezik, globálisan mégis jelen lehet egyszerre mindenhol? Olvass bele a Mozgástérbe!

...
Beleolvasó

Ken Liu történeteiben a mostani tevékenységünk következménye: a világvége

Ken Liu második novelláskötete, az Istenekkel nem lehet végezni tizennyolc történetet tartalmaz,  amelyek napjaink legégetőbb, egyben legismerősebb problémáiból indulnak ki. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Trónok harca készítésének hivatalos, vágatlan és hihetetlen története

A több mint 50 exkluzív interjún és a szerző forgatási élményein alapuló Valar Morghulis a Trónok harca kulisszatitkaiba enged bepillantást. Olvass bele! 

Hírek
...
Hírek

Egy sötét love story nyerte a Costa Év Könyve Díját

...
Hírek

Animáció készült az egyetlen felvételhez, amelyen Virginia Woolf beszél

...
Hírek

Hallgasd meg Amanda Gorman TED-előadását a politikai költészetről!

...
Hírek

Tévésorozat készülhet a Harry Potter-könyvekből

...
Hírek

Billy Collins versei újra és újra bebizonyítják, hogy a költészet elemi létszükséglet

...
Hírek

A walesi bárdokat szavalják egy videón a Magyar Nemzeti Balett művészei

...
Hírek

Gyönyörű kisfilmet készítettek Szabó T. Anna egyik verséhez

...
Hírek

Így találta meg a könyveket Umberto Eco hatalmas könyvtárában

...
Hírek

Újabb Trónok harca-előzménysorozat készülhet

A hét könyve
Kritika
Szabó T. Anna hősei megtörik a nők évszázados hallgatását
...
Nagy

Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Illés Klára könyvében személyes naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy dunántúli sváb-magyar parasztcsalád huszadik század története.

...
Gyerekirodalom

Hipp-hopp, rajzfilmen már 40 éves a kis Vuk!

„Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! Segítsetek Vuknak, a kis rókának!” – ez csak egyetlen szállóigévé lett részlet a Vuk-filmből, amelyet kereken negyven éve mutattak be. De hogyan fogadták annak idején a nézők, és mit gondolt róla Dargay Attila?

Szerzőink

...
Forgách Kinga

5 izgalmas téma a Bereményi-mitológiából [Bereményi 75]

...
Ruff Orsolya

Ezekkel a non-fictionökkel készülnek a kiadók 2021 első felében!

...
Forgách Kinga

Szabó T. Anna hősei megtörik a nők évszázados hallgatását

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Megmutatjuk magyarul a 22 éves költő, Amanda Gorman versét, amitől felrobbant az internet

22 éves Amanda Gorman volt, aki a beiktatások történetének hatodik, egyben legfiatalabb költőjeként mondta el versét, a The Hill We Climb címűt. Az író és műfordító Totth Benedek lefordította a verset A hegy, amit megmászunk címen. 

...
Nagy

Vidéki ballada az Amerikai Álomról [zsebró]

J. D. Vance életrajza 2016-ban, Trump megválasztását követően robbant be a sikerlistákra. A saját családjának történetén keresztül mutatja be az amerikai fehér munkás középosztály széthullásának szociokulturális hátterét, és ezzel kvázi a Trump-jelenség megértésének egyik kézikönyve lett.

...
Nagy

Mikor kezdtük el félreérteni a boldogságot?

Oliver Burkeman pszichológiai témájú könyvet írt, ő maga mégsem pszichológus. Túladagolt boldogság című kötete egyszerre gondolatébresztő és meghökkentő olvasmány.

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Szuggesztív és szenvedélyes lett a Normális emberek adaptációja

...
Hírek

5 szuper darab, amiben csak egy színészre kell koncentrálni

...
Nagy

Ezeket a könyvadaptációkat nézzük 2021-ben