A dögeltakarító szerzőjének új regényében egy rózsakertész tudatfolyamába nyerünk betekintést: a munka rutinjába és saját szabályaiba menekülő főhős monológjából felsejlik, hogyan alakítja a lelket a kiszolgáltatottság, és hogyan próbál az ember ennek ellenállni. Sorsfordító döntések születnek a hazájáról, melyeknek nem lehet részese.
A testéről is sorsfordító döntések születnek, melyeknek szintén nem lehet részese. Kelet-európai történet, tömegek története. Miképpen veheti vissza valaki a saját történetét? A rózsák erejével? A mesteri módon megírt hosszúmondatok örvényként ragadják magukkal az olvasót.
Danyi Zoltán megírta az év legszebb és leginkább embert próbáló regényét, amiről sokan le fogják írni, hogy olyan, mint egy rózsa: kívülről gyönyörű, de ahogy a szirmokon túl nézünk, úgy vesszük észre, milyen titkokat rejt. 
Danyi Zoltán: A rózsákról (Részlet)
A háború előtt nem kellett a szabadkai üzleteknek a rózsánk, mert nekünk csak szabadföldi rózsánk volt, ami nem olyan hibátlan, mint az üvegházi rózsa, nyomokat hagynak rajta a rovarok, a viharok és az égető nap.
A virágüzletek ezért a háború előtt csak üvegházi rózsát árultak, szabadföldi rózsát nem, de az igazság az, hogy a háború előtt meg se próbáltuk eladni nekik a rózsánkat, mivel abban az időben még csak a rózsatöveket árultuk, a vágott virágot nem.
Ezrével nyíltak és virágoztak és hervadtak el a földünkön a rózsák, mégse szedtük le őket, mert a németeknek dolgoztunk, akiknek erős rózsatövek kellettek, nagy bokrok vastag ágakkal, ezért magunknak se nagyon szedtünk virágot, hogy több ága maradjon a rózsáknak, és a háború előtt tényleg erősek voltak, nagy bokrok vastag ágakkal, úgyhogy a németek minden évben elvitték az összeset, október végén vagy november elején kiszántottuk őket, húszas vagy ötvenes kötegekbe kötöztük, aztán nagy, fekete kamionok jöttek, és mi teleraktuk őket rózsákkal.
Szerettem volna kipróbálni ezeket a kamionokat, de még nem volt engedélyem,
mire pedig levizsgáztam, addigra háború lett, és a németek többé nem jöttek.
Nem jöttek, mivel embargó volt, és semmit nem lehetett kivinni az országból, elvileg legalábbis nem lehetett, és akkor bajban voltunk, mert senkinek nem tudtuk eladni a rózsatöveket, illetve egy ideig még el tudtuk adni az olaszoknak, mert ők az embargó alatt is kivitték valahogy, de később már az olaszok se jöttek, és akkor tényleg nagy szarban voltunk, a szerbek ugyanis nem vettek rózsatövet, a szerbeket abban az időben csak a vágott virág érdekelte, az ültetni való nem, az embargó alatt viszont nemcsak kivinni, hanem behozni se lehetett semmit az országba, elvileg legalábbis nem lehetett, úgyhogy a virágüzletek is bajban voltak, mivel nem jött több holland üvegházi rózsa, és így
már nem válogathattak, attól kezdve jó volt nekik a szabadföldi rózsa, még ha nyomokat is hagytak rajta a rovarok, a viharok és az égető nap.
Mert néha elég néhány csepp harmat, mely lencseként összegyűjti a napsugarakat, hogy a rózsa levelein és virágszirmain foltok maradjanak, habár ezek nem annyira látszanak, és idővel maguktól elhalványodnak, a rovarok nyoma viszont annál szembeötlőbb, a tetvek és a bogarak ugyanis megszúrják, megszívogatják a leveleket és a szirmokat, és ezeknek a szúrásoknak a helye örökre megmarad, de ez még mindig nem a legrosszabb, mert vannak olyan kukacok és férgek, melyek egyenesen a rózsabimbó közepébe fúrják be magukat, és belülről kezdik rágni, mielőtt a virág kinyílna, és miközben esznek, görbe utakat, kanyargó járatokat vájnak a rózsabimbóba, és mikor a virág nyílni kezd, akkor a szirmokkal együtt ezek a kanyargó, görbe útvonalak is kinyílnak, kitárulkoznak, mint mikor valaki a sebeit mutogatja,
a háború alatt viszont a virágüzletek nem válogathattak, attól kezdve jó volt nekik a megszúrt, megszaggatott, megrágott rózsa,
és már csak akkor volt gond, ha a növényt gombák támadták meg, mert ilyenkor vörös és sárga foltok lepik el, a levelek felhólyagosodnak, összesodródnak, lehullanak, majd az egész bokor fonnyadni kezd, és többé semmit nem lehet kezdeni vele, mint ahogy akkor se, ha a vírusok fertőzik meg, mert ilyenkor a levelek és a virágok előbb kifakulnak, majd torzulni, satnyulni, sorvadni kezdenek, az ágak is fokozatosan visszafejlődnek, végül pedig az egész bokor összeaszalódik, összeesik, összeroskad, és a helyén egy kiégett, kilobbant csonk marad.
