Charles Bukowski A város legszebb nője

Milliók kedvenc vén kujonja, Charles Bukowski, a 20. század amerikai irodalmának mára egyik legkiemelkedőbb alakja és még mindig legegyénibb hangja nem csak ünnepelt költő és regényíró, de zseniális novellista is. Hét éve nem jelent meg tőle kötet magyarul, most azonban itt van A város legszebb nője

charles bukowski
A város legszebb nője
Ford. Pritz Péter, Troubadour Books, 2024, 296 oldal
Charles Bukowski: A város legszebb nője könyv

A kötetben harminc novella szerepel, és mind olyan, mintha egy-egy kisfilmet néznénk, így az élmény, amit Buktól kapunk, nem 2 az 1-ben, hanem 30 az 1-ben. Vannak köztük megrázó, letaglózó, abszurd, groteszk, gyomorba vágó, rettenetes, illetve végtelenül vicces és szórakoztató darabok. Közös nevezőjük az a következetesen kívülálló, az életet egyszerre mélyen megélő és kívülről szemlélő attitűd, valamint az elegánsan nyegle stílus, ami Bukowskit és halhatatlan műveit már egészen fiatal kora óta jellemzi.

Ha a novella az irodalom Instagram-posztja (© Pritz Péter), akkor Bukowskitól most harminc olyan posztot kapunk, amelyek ugyanolyan emlékezetesek lesznek, mint találkozásunk az első szerelemmel, mint életünk első dugása, koncertje vagy berúgása.”

Charles Bukowski: A város legszebb nője (részlet)

Fordította Pritz Péter

HUSZONÖT SZAKADT TRÓGER

tudják, hogy van ez a szerencsejátékosokkal a lóversenypályán. az ember kifog egy jó szériát, és azt hiszi, örökre megvan. volt egy lakásom egy udvar hátuljában, saját kertem, amiben mindenféle tulipánokat ültettem, amik gyönyörűen, bámulatosan nőttek. a kertem zöld volt, és a pénzem is. hogy milyen szisztémát dolgoztam ki, arra már nem emlékszem, de működött, nekem pedig nem kellett dolgoznom, úgy pedig már egész kellemes az élet. és ott volt Kathy is. Kathy nagyon rendben volt. az öreg fazonnak a szomszédban konkrétan folyt a nyála, amikor látta őt. – Kathy, óóó, Kathy, Kathy! – szólítgatta őt.

általában alsógatyában nyitottam ajtót.

–        ó, azt, hittem, hogy…

–        mit akarsz, bazmeg?

–        azt, hittem, hogy Kathy…

–        Kathy épp szarik. üzensz neki valamit?

–        ööö… vettem egy kis csontot a kutyátoknak.

volt nála egy nagy zacskó szárított csirkecsont.

–  egy kutyának csirkecsontot adni pont olyan, mint egy gyerek zabpehelyébe törött borotvapengéket tenni. meg akarod ölni a kutyámat, te fasz?

–        jaj, dehogy!

–        akkor dugd fel a csontokat és tűnés.

–        ezt nem értem.

–        dugd fel magadnak azt a zacskó csontot a seggedbe, és húzz innen a picsába!

–        csak arra gondoltam, hogy Kathy…

–        mondtam már, hogy Kathy épp szarik.

és rávágtam az ajtót.

–        nem kéne ilyen durván bánni a vén szarral, Hank. azt mondja, hogy a lányára emlékeztetem.

–        persze, mert megdugta a lányát is. de tőlem dughat svájci sajtot is, nem érdekel, akkor sem akarom itt látni.

–        feltételezem, azt hiszed, hogy beengedem ide, amikor a lovin vagy.

–        nem szoktam ezen gondolkodni.

–        akkor min szoktál gondolkodni?

–        azon, hogy melyikőtök van felül.

–        te szemétláda, akkor most mehetsz is.

vettem az ingemet, nadrágomat, zoknimat meg a cipőmet.

–        még négy utcára sem leszek és máris ölelkezni fogtok.

Kathy hozzám vágott egy könyvet. épp nem figyeltem, és a könyv sarka pont a jobb szemem fölött talált el. felvágta a szemöldökömet, és egy csepp vér ráesett a kezemre, miközben kötöttem be a cipőmet.

–        bocsáss meg, Hank.

–        ide ne gyere!

kimentem, beszálltam a kocsiba, és úgy hatvannal tolattam ki az utcára. vittem magammal a sövénykerítés egy részét meg a bal hátsó sárvédőmmel a ház oldalából egy kis stukkót. addigra már az ingem is véres lett. elővettem a zsebkendőmet, és a szememhez nyomtam. elég rossz szombatnak néztem elébe a lovin. nagyon dühös voltam.

úgy fogadtam, mintha bármelyik percben ledobták volna az atombombát. tíz rongyot akartam keresni. esélytelen lovakra fogadtam. nem nyertem. 500 dollárt vesztettem. mindent, amit kivittem magammal. egy dollár maradt a tárcámban. lassan vezettem hazafelé. nagyon rossz szombat estének néztem elébe. leparkoltam, és a hátsó ajtón mentem be.

–        Hank…

–        mi van?

–        olyan rosszul nézel ki, mint a halál. mi történt?

–        elbasztam. elvesztettem mind az 500 dollárt.

–        jézusom. sajnálom. az én hibám – mondta, majd odajött hozzám, és átölelt. – a rohadt életbe, nagyon sajnálom, apuci. tudom, hogy az én hibám.

–        felejtsük el. nem te fogadtál.

–        még mindig dühös vagy?

–        nem, nem. tudom, hogy nem baszol azzal a vénemberrel.

–        csinálhatok neked valamit enni?

–        nem kell, csak hozz egy üveg whiskey-t meg az újságot.

felálltam, és odamentem a rejtekhelyhez, ahol a pénzt tartottam. már csak 180 dollárunk maradt. hát, volt már rosszabb is, sokszor, de az volt az érzésem, hogy megint mennem kell majd a gyárakba meg raktárakba, már ha egyáltalán felvesznek.

kivettem egy tízest. a kutya legalább még szeretett engem.

megvakargattam a fülét. őt nem érdekelte, hogy milyen sok vagy milyen kevés pénzem volt. egy igazi ász volt az a kutya. igen. kijöttem a hálószobából. Kathy a száját rúzsozta a tükör előtt. belecsíptem a seggébe, és megcsókoltam a füle mögött.

–        hozz egy kis sört meg szivart is. felejtenem kell.

elment, én meg hallgattam, ahogy a léptei kopognak a betonon. ilyen jó nőt még sose találtam magamnak, pedig egy bárban találtam. hátradőltem a székben, és a plafont bámultam. tróger voltam, egy tróger. mindig is utáltam dolgozni, és mindig is a szerencsémből próbáltam megélni. amikor Kathy visszajött, mondtam neki, hogy töltsön egy jó nagy pohárral. de tudta magától is. még a celofánt is letekerte a szivaromról és meggyújtotta nekem. Kathy viccesen nézett ki, és nagyon jól. gyakran szeretkeztünk. átszeretkeztük magunkat a szomorúságon. nagyon rossz volt látni, hogy megint mindent elvesztek: az autót, a házat, a kutyát, a nőt. kellemes és könnyű volt az élet eddig.

valószínűleg meg voltam rendülve, mert kinyitottam az újságot, és odalapoztam az álláshirdetésekhez.

–        hallod, Kathy. itt van valami. férfiakat keresnek vasárnapi munkára. aznap fizetnek is.

–        ugyan már. holnap pihenj egyet. majd kedden visszanyered a pénzt. utána minden jobb lesz.

–        bébi, bassza meg, minden dollár számít! és vasárnap nem futnak a lovak. Calientében igen, de ott 25 százalékot vesznek le, és messze is van. ma este jól berúgok, holnap meg elmegyek, megnézem ezt a szart. lehet, hogy jól fog jönni az a pár dollár még.

Kathy furcsán nézett rám. még sose hallott engem így beszélni. mindig úgy viselkedtem, mintha sose fogyna el a pénzünk. az az 500 dolláros veszteség viszont lesokkolt. töltött még egy nagy pohárral. egyből lehúztam. micsoda sokk, micsoda sokk, istenem, istenem, a gyárak. az elpocsékolt napok, az értelmetlen napok,

a főnökökkel és idiótákkal eltöltött napok, és a brutálisan lassan múló idő.

éjjel kettőig ittunk, pont mintha egy bárban lettünk volna, aztán lefeküdtünk, szerelmeskedtünk és elaludtunk. Négy órára állítottam be az vekkert. felkeltem, beültem az autóba, és 4.30-ra már a belvárosi nyomornegyedben voltam. kábé 25 szakadt trógerrel álltam a sarkon. cigarettát sodortak és bort ittak.

hát, kell a pénz, gondoltam magamban. de visszatérek még a jó élethez… egy nap… és Párizsban vakációzom vagy Rómában. és szarok ezekre a csávókra. én nem tartozom ide.

aztán egy hang azt mondta: MIND ezt gondolják. hogy én nem tartozom ide. itt az ÖSSZES ember ezt gondolja MAGÁRÓL. és igazuk is van. és akkor mi van?

5 óra 10 körül érkezett meg a teherautó. felmásztunk rá. istenem, ott aludhatnék Kathy csodás segge mellett. de hát kell a pénz, a pénz.

a többiek arról beszélgettek, hogy most szálltak le egy tehervagonról. büdösek voltak, szegények. de nem tűntek elkeseredettnek. én voltam ott egyedül elkeseredve.

nagyjából most kelnék fel, és pisálnék. aztán meginnék egy sört a konyhában, nézném, hogy jön fel a nap,

figyelném, ahogy egyre erősödik a fénye, és kikandikálnék a tulipánjaimra.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Új Bukowski-novelláskötet jelenik meg magyarul

...
Hírek

Bukowski gyűlölte a 9-5-ig tartó taposómalmot

Charles Bukowski utálta a 9-től délután 5-ig szóló munkarendet, és borzasztóan örült, amikor végre kiszabadulhatott a mókuskerékből – mindez a kiadójának írt leveléből derült ki.

...
Kritika

Belépő Bukowski delíriumos rezervátumába

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Mi az oka, hogy rengeteg gyerek unatkozik, feszeng, retteg az órákon, és alig tanul valamit? Mi történik valójában az osz­tályteremben? Hogy lesz az egyik gyerekből „jó”, a másikból pedig „rossz tanuló”? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Az apa keresése egyben az én felkutatása is egy holland regényben – Olvass bele!

A borbély fia fordulatos regény a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Nem csupán az én- és apakeresés, de az alkotás magával ragadó története is, amely elmossa a határt jó és rossz, igaz és hamis, valóság és fikció között. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Olvass bele Nádasdy Ádám új verseskötetébe!

Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Mutatunk kettőt.

...
Beleolvasó

Mit teszel, ha kiderül, hogy talán nem a barátod gyilkosát csukták le? - Olvass bele Rebecca Makkai új krimijébe!

Amikor a sikeres tanárt és podcastert visszahívják tanítani a régi gimnáziumába, egy régi gyilkosságban is új nyomra bukkan. Olvass bele Rebecca Makkai könyvébe!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.

...
Nagy

7 botrány Nádas Péterén túl, ami irodalmi díjak körül robbant ki

Van, amikor a PC-ségen vitatkozik a zsűri – lásd a legutóbbi esetet, melynek során Nádas Péter könyve is előkerült –, máskor nyertesekről derülnek ki hazugságok, ellentmondásos nézetek, sőt bűncselekmények. De az is előfordul, hogy a díjat osztók óvatoskodnak túl egy helyzetet. Ilyen irodalmi botrányokat gyűjtöttünk össze.

...
Kritika

Egy új fantasyben Perszephoné leugrik a pokolba, majd háborút hirdet a szexista istenek ellen

Félkilós pink tégla, pokolbéli fantasy és görög mítoszba oltott feminista románc: ez mind Bea Fitzgerald új regénye, a Girl, goddess, queen.

...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

A világnak vége kell, hogy legyen – Puzsér Róbert, Erdős Virág és Láng Zsolt a Tavaszi Margón

...
Vass Norbert

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

...
Vass Norbert

Lányok, legyetek bátran ellenszenvesek! – Kemény Lili, Benedek Szabolcs és a Kovács ikrek a Margón