„Eleinte Trabanttal jártunk, de be tudtuk tenni a gitárt meg a csellót hátra” – könyvet írtak a Gryllus családról

Hat Gryllus is megszólal Berka Attila Gryllusok – Egy család történetei című kötetében: Dániel, Vilmos, Dorka, Samu, Ábris és Alma is. Beszélnek a Kalákáról, a Maszkabálról, az Érzékek iskolájáról, a soundpaintingről, a technológia és az ember, vagy a kép és a hang viszonyáról, valamint a plafont kiégető karácsonyi gyertyáról is. Szabadon mesélnek, megosztják az olvasóval, hogy a rengeteg siker mögött mi lehet a titok. Ha van egyáltalán. Olvass bele!

A Gryllus családdal az Ünnepi Könyvhéten is találkozhatsz, részletek a Corvina Kiadó oldalán.

berka attila

Gryllusok - Egy család történetei

Corvina Kiadó, 2025, 256 oldal

Megveszem

Berka Attila: Gryllusok - Egy család történetei (részlet)

DÁNIEL Az első fellépésünkön a Népszabadság tudósítója is ott volt, és azt írta, micsoda nagyszerű dolog ez. Azt is megjegyezte, hogy sebtében neveztük el magunkat Kalákának, ami legendának nagyszerű, csak hát nem igaz, mert már a próbán megbeszéltük, hogy ez a nevünk, és már így is hirdettek minket. Nem is emlékszem, volt-e más ötletünk?

VILMOS Nem, nem.

DÁNIEL Telitalálat volt! És akkor, ha már a nevünk is erre utal, még inkább ment a közös munka. Eleinte nem is tudtuk, melyik számot ki írta, hanem úgy együtt alakítottuk ki őket.

De aztán nagy karriert futott be a Kaláka neve, mert még a helyesírási szótárba is bekerült.

Abban szerepelt az, hogy amikor az együttesről van szó, a „kaláka” kifejezés nagy „K”-val, az együttes meg kis „e”-vel írandó.

VILMOS Az első koncerten hat dalt játszottunk, annyi volt a repertoár. De felfigyeltek ránk, Tolcsvayék meghívtak az Egyetemi Színpadra, a koncertjükre közreműködőnek, gyorsan lett televíziófelvétel, rádiófelvétel…

DÁNIEL Aztán hívtak mindenfelé. Egyre többet utaztunk az országban. Eleinte Trabanttal jártunk, de be tudtuk tenni a gitárt meg a csellót hátra. Később lett egy kombi Wartburgunk, és abba belefért a nagybőgő, igaz, a két hátsó ember között kicsit előredőlt. És mivel a Wartburgban elöl elég sok hely volt, meg tudtuk csinálni Vilivel, hogy menet közben helyet cserélünk. Esett a hó, nyomtam a gázt, ő átvette a gázpedált a bal lábával, mentünk nyolcvannal, és helyet cseréltünk…

VILMOS Hát ez a helycsere úgy volt, hogy Dani először átadta a gázpedált, én megfogtam a kormányt is oldalról, Dani felhúzta a lábát az ülésre, megkapaszkodott, és átvetette magát, én meg abban a pillanatban áthúztam magam, és máris a vezetőülésben ültem. Virtuskodtunk…

DÁNIEL Emlékszel, amikor Göteborgban a turné végén lerobbant a buszunk? Koltai Rezső bácsi, az ottani cserkésztábor lelkésze az utolsó koncertünk alatt körbetelefonálta valamennyi helyet, ahol játszottunk, és összeszedte a pénzt a motorcserére. Göteborgban élt egy jugoszláviai magyar autószerelő vendégmunkás, aki szépen átütötte a motorszámot, és berakott egy használt motort.

Ezért akár börtönbe is kerülhettünk volna, bár akkor nem tudtuk, hogy bűncselekményt követünk el.

Még az este elindultunk, és másnap este már itthon koncerteztünk. Az se volt akármi, amikor Szarajevóban ellopták a buszt, amiben benne voltak a hangszereink. Bérautóbusszal hoztak haza Budapestre, és úgy kellett sürgősen hangszereket szereznünk… Emlékszem, telefonáltam Hollókői Lajosnak, hogy nyissák ki korábban a boltot, mert klarinétot kell vennem. Legalább egy tartalék citerám volt otthon. Tízkor már játszottunk Szentendrén, úgy, hogy nyolcra értünk haza. Ráadásul aznap öt koncertet adtunk, mert Mikulás napja volt.

VILMOS Egyszer Aschaffenburgban robbantam le a Trabanttal. Nem tudom, miért mentünk külön kocsival. Talán mert a feleségem is jött velem? De Radványi Balázs is a saját Volkswagenjével jött. A lényeg az, hogy a házban, ami előtt lerobbant a kocsi, egy lengyel házaspár lakott. Beszédbe elegyedtünk, átérezték a helyzetünket, és behívtak magukhoz. Előkerült egy szerelő is, aki közölte, hogy valami komoly alkatrész ment tönkre, úgyhogy az a legjobb, ha lemondok a kocsiról. Viszont kiderült, hogy a lengyel pár szomszédja a frankfurti repülőtéren dolgozik. Úgyhogy hazatelefonáltam, felhívtam az autószerelő ismerősömet, és megmondtam neki, hogy milyen alkatrész kell. Ő gyorsan megvette, aztán kiment Ferihegyre, talált valakit, aki elhozta repülőn az alkatrészt a repülőtérre. Ott aztán a lengyelek szomszédjának átadta, aki elhozta, és így már csak a szerelőnek kellett beraknia. Tehát este még úgy látszott, reménytelen a kocsim, de reggelre ott volt az alkatrész, és már mehettünk is tovább.

A lengyel párnál aludhattunk, pizzát sütöttek nekünk, az egész egy nagy kaland volt.

Nyitókép forrása: Corvina Kiadó