A történész unoka kinyomozta, hogyan lopták el a nácik a nagymamája szakácskönyvét

A nemzetiszocialisták hatalomra jutása után a sikeres bécsi szakácskönyvíró, Alice Urbach zsidó származása miatt elveszíti megélhetését és hazáját. Családtagjai szanaszét szóródnak: ki Amerikába kerül, ki koncentrációs táborba, ki a Man-szigeti internálótáborba. 1945 után Alice szakácstanfolyamot tart San Franciscóban, és egy amerikai tévécsatornán mutatja be legjobb receptjeit. Hazalátogatva Bécsbe egy nap a saját régi szakácskönyvét pillantja meg a könyvesbolt kirakatában. Na de ki az a bizonyos "konyhamester", aki Alice könyvét Rudolf Rösch néven jegyzi?

Karina Urbach
Alice könyve - Hogyan lopták el a nácik a nagymamám szakácskönyvét
Ford. Blaschtik Éva, Athenaeum, 2021, 440 oldal
-

E kötet szerzője történész, Alice Urbach unokája; kutatásainak egyik legizgalmasabb témája a kalandos hátterű szakácskönyv sorsa. Bécsi, londoni és washingtoni levéltárakban rég elveszettnek hitt levelekre, hangfelvételekre és filmes dokumentumokra bukkant, és a könyvek árjásításának kutatásával a náci bűntettek történetének új fejezetét nyitotta meg.

-

Alice Urbach a fiával

Karina Urbach a Cambridge-i Egyetemen doktorált. Dolgozott a Londoni Német Történeti Intézetben és a Londoni Egyetemen. 2015 óta a princetoni Institute for Advanced Study kutatója. Közreműködött a német ZDF, az angol BBC és az amerikai PBS csatornák több dokumentumfilmjében. Szakkönyvek - úgymint Hitlers heimliche Helfer (Hitler titkos segítői) és Queen Victoria. Die unbeugsame Königin (Queen Victoria. A hajlíthatatlan királynő) - mellett egy történelmi regényt is írt Cambridge 5 címmel, amelyet több díjra is jelöltek.

Karina Urbach: Alice könyve - Hogyan lopták el a nácik a nagymamám szakácskönyvét (részlet)

Járkálásai során Alice egy könyvesbolt előtt is el­ment. Az osztrák kirakatok 1949-ben is még igen gyér kínálatot mutattak, egy könyv azonban rögtön a sze­mébe ötlött. Belépett az üzletbe, és kinyitotta a köny­vet. Nem az ő könyve, az ő szövege és az ő fotói azok?

A borítón azonban idegen név áll – Rudolf Rösch.

Több jelenet is lepereghetett ebben a pillanatban a szeme előtt: 1935, amikor először tartotta kezében a nagy, vaskos kötetet, és barátaival megünnepelte a megjelenését. A három rá következő év, amikor a mű sikerkönyv lett, és a női olvasók még meg is szólították az utcán, hogy gratuláljanak neki. És aztán 1938, amikor egyik napról a másikra nem lehetett többé az ő könyve. Az emigrá­cióban mindig volt nála egy példány, és a windermere-i gyerekek is ebből tanultak főzni.

Azután, hogy Alice meglátta Rösch nevét a borítón, semmi másra nem tudott többé gondolni. Legalább ezt a könyvet adják vissza neki. Három testvérét vesztette el a holokausztban, amihez képest egy szakácskönyv elvesztése bagatell. Mégis, egyszer csak jelképpé vált, az elmúlt évek minden igazságtalanságának és megaláz­tatásának jelképévé. A könyv visszaszerzésével akarta végre visszanyerni az uralmat saját élete fölött.

De mi is történt pontosan a szakácskönyvével? Miért Rösch neve alatt adták ki itt, Ausztriában? Alice tudta, hogy a kiadó alapítója, Ernst Reinhardt 1937-ben meghalt, azt azonban nem tudta, hogyan vészelte át maga a kiadó a náci időket.

-

Valójában még ma is ellentmondásosak az erről szóló információk. Az Ernst Reinhardt Verlag állítása szerint szenvedtek a náci idők alatt. A kiadó fennállásának 100. évfordulója alkalmából a müncheni Literaturhaus 1999-ben kiállítást rendezett, amelyen „az 1930-as és az 1940-es évekből származó leveleket” mutattak be, hogy „érzékeltessék, milyen volt a kiadói munka a ná­ci rezsim elnyomó intézkedései közepette”. Kiemelték, hogy „1944-ben parancsot kaptak a végleges bezárásra, s a kiadó ideiglenesen átköltözött Bázelbe”.

Több dolog is megtévesztő ebben az előadásban. Valóban sor került több könyv lefoglalására. Hermann Jungck azonban a jelek szerint igen gyorsan az új körül­ményekhez igazította az üzletmenetet. Mindenesetre a Kereskedelmi és Iparkamara 1938. június 28-án meg­állapította: „Az egyedüli tulajdonos, Hermann Jungck müncheni kiadói könyvkereskedő értesüléseink szerint svájci, rokon fajú állampolgár. Zsidó tőke a felénk be­nyújtott adatok szerint nincsen a müncheni Ernst Reinhardt cégben.”

Nem helytálló az az állítás, hogy a Reinhardt Verlag „emigrált” volna. Az „emigráció” olyan szó, amelyet politikai vagy faji okokból üldözöttekre használnak.

Ez a kiadó viszont sikeresen működött a náci időkben.

Nyomós oka lehetett viszont Jungck Svájcba költözésé­nek, hogy a kiadó el akarta kerülni a müncheni bom­bázásokat. Alakosság nagy részével ellentétben neki ez nem jelentett gondot. Svájci útlevele és devizavagyona lehetővé tette, hogy bármikor Svájcba utazzon – olyan luxus volt ez, amit a háború alatt elsősorban a magas rangú náci tisztségviselők élvezhettek.

A Bázelbe költözés másik oka az 1944-es „bezárási parancs”. Nagyon drámaian hangzik, de itt is meg kell vizsgálni a körülményeket. 1944-ben minden kiadó pa­rancsba kapta a bezárást. Goebbels totális háborújában megcsappantak a papírforrások, és nem akartak a to­vábbiakban könyvek nyomtatására „pazarolni”. A ger­manista Christian Adam kimutatta, hogy ezt a bezárási parancsot több kiadó arra használta a háború után, hogy a nemzetiszocializmus áldozatának állítsa be magát, azt sugallva, hogy tevékenységüket „a náci időkben be­tiltották”. Ez a megfogalmazás ellenállást feltételez, és el is érték vele, hogy nem tettek föl nekik több kérdést.

Persze aligha meglepő, hogy a náci időkben a könyv­kiadók sem viselkedtek másként, mint a többi vállalat. Túl akartak élni gazdaságilag, és alkalmazkodtak a re­zsimhez. Amikor tehát Hermann Jungck strómanokat tett Paul Wessel és Alice Urbach helyébe, némi joggal állíthatta volna, hogy egyszerűen nem volt más válasz­tása. Zsidó nevű szerzők könyveit nem lehetett kiadni, ha pedig kivonták volna őket a piacról, az anyagi káro­kat okozott volna a kiadónak. Ezért kellett – érvelhetett volna Jungck a háború után – a stróman-megoldáshoz folyamodni. Csakhogy nem érvelt ezzel, hanem egyszerűen folytatta a gyakorlatot.

Ennél fogva Hermann Jungck 1945 után követte el az igazi bűnt.

Mintapéldájaként a háború utáni évek­ben elkövetett „második bűnnek” – ahogyan Ralph Giordano 1987-es könyvének címében fogalmazott.

1945-ben Jungck nyilván azt gondolta, hogy Alice és Wessel meghalt. Egyikőjüknek sem voltak pénztar­talékaik, hogy élhettek volna túl hat év szegénységet, betegséget és bombázást?

Ámde Paul Wessel hirtelen megint feltűnt. Az 1974-es emlékkiadvány minden sorából árad, mennyire bos­szantotta Wessel megjelenése Jungckot. „Egyszer csak kaptam Angliából, dr. Wesseltől egy ötvenoldalas kézzel írt levelet, amelyben vázolta a sorsát, és kijelentette, hogy egyedül őt illetik a repetitóriumsorozat jogai, továbbá hogy érvénytelennek tekinti a hármas szerződést, mert az csak kényszer hatására köttetett meg” – írta Jungck.

Több okból is rosszkor érte ez a levél. Épp újraalapí­totta Bázelben az Ernst Reinhardt Verlagot. Távlatosan azt tervezte, hogy két városból – Bázelből és Münchenből – vezeti tovább a kiadót. Az egyik könyvsiker, ami ezt lehetővé tette volna, épp Wessel fizikakönyvének utánnyomása volt, amelyet a diákok „vettek, mint a cukrot” – ahogyan Jungck írja.

És akkor Paul Wessel visszaköveteli a jogait, ráadásul az egész általa kitalált sorozatét. Előadta – a valósághoz híven –, hogy a kötetek felépítését ő találta ki: „Alap­ismeretek, rövid ismétlés, vizsgakérdések és válaszok.” Frau Riederer von Paar pedig csak strómanként fungált.

Jungck azonban nem akarta elfogadni ezt az érve­lést. Egy nagy visszavágásban arra összpontosított, hogy inkompetensnek mutassa be Wesselt. Ezt a mód­szert alkalmazta aztán később Alice-szal szemben is: azt állította, hogy Wessel amúgy is csak „kölcsönözte” könyvének legfontosabb ötleteit – hogy állítólag átvett részeket közelebbről meg nem határozott elődöktől. Ráadásul a sorozatot a társközreadók már teljesen mo­dernizálták, ezenkívül Wessel már az 1930-as években is rendkívül slamposan dolgozott, ezzel tetemes kor­rektúraköltséget okozva a kiadónak. Jungck erkölcsi megütközésének is hangot adott Wessel levelét illetően. Frau Riederer von Paar hitelét érezte megtámadva: „Jóllehet az kiállt Wesselért a náci időkben. Ezt a hozzáállást annyira tisztességtelennek éreztem, hogy megtagadtam a vele való további együttműködést.”

De nem maradt ennyiben a dolog.

Jungck leírása a továbbiakban meglehetősen kusza,

azt állítja, hogy visszaadta Wesselnek a repetitóriumsorozat jogait, és a kötetek más formában jelentek meg aztán a Reinhardt kiadónál.

Jungck egy szóval sem említi, hogy létezett Wessel fizikakönyvének egy spanyol fordítása, amelynek ho­zadékából szintén részesednie kellett volna a szerzőnek. Annyira haragudott a „tisztességtelen” Wesselre a háború után, hogy még azt is leírja, miként beszélt le más kiadókat a nincstelen szerző kiadásáról:

„Fölhívott egyszer egy luzerni kiadó, hogy dr. Wessel fel­kínálta nekik a fizikakönyvét, amely a szerző információi szerint nagyon keresett, és kérdezték, én miért mondtam le akkor a kiadás jogáról. Néhány kifogással válaszoltam neki. »Igen, és ő egy nem igazán kellemes úr?« Erre nem tudtam nemmel felelni. Ezek után az illető kiadó, úgy lát­szik, lemondott az átvételről.”

Nem világos, pontosan mikor is zajlott le a beszélge­tés, ugyanis Wessel a könyörtelen kiadójával folytatott vita után nem sokkal szívrohamot kapott. Jungckot a jelek szerint ez nem izgatta túlzottan, ahogyan 1974-ben írja: „Dr. Wessel egyébként nem sokra rá Svájcban meghalt. […] Hóviharba került, és utolsó erejével még elvonszolta magát egy fogadóig. Az ennek következté­ben fellépő szívgyengeségben hunyt el.”

Alice könyvére is részletesen kitér Jungck 1974-ben. Ezt írja: „Mivel a szakácskönyvet a háború után Ausztriá­ban már nem tudtam terjeszteni, Németországban pe­dig nem túl nagy kilátás volt az eladására, egy osztrák kiadónak adtam át a jogot, és ez a kiadás került Frau Urbach kezébe, amikor Bécsbe látogatott.” Ám a „nem túl nagy kilátás” ellenére Jungck továbbra is kiadta a könyvet a müncheni Reinhardt Verlagban, ezenkívül pedig még egy osztrák kiadónak is eladta a kiadás jogát.

1954-ben a So kocht man in Wien! „díszes ajándékkö­tésben” 22 márkába került Németországban.

Az sem lehet igaz, amit Jungck Alice-szal való talál­kozásukról ír:

„1948 körül, gazdaságilag az egyik legnehezebb időszakban […] Frau Urbach meglepetésszerűen megjelent a ki­adóban, Bázelben, és beszélni akart velem. Bejelentette, hogy azáltal, hogy, mint megtudta, a szakácskönyve más neve alatt továbbra is megjelenik, veszteség érte, amiért kártérítést követel.”

Ez a találkozás nem jöhetett létre, hiszen Alice 1953 áprilisában ezt írta Jungcknak: „Nagy örömmel élnék a lehetőséggel, hogy találkozzam Önnel Svájcban, vég­re alkalmam nyílna, hogy személyesen is ismeretséget kössek Önnel. Tudassa, kérem, hol és miként ejthet­nénk ezt meg.”

Végül a találkozó nem jött létre. Jungck emlékei sze­rint viszont az 1940-es évek végén sor került egy „talál­kozásra”. Ekkor, állítólag, elmagyarázta Frau Urbach­nak, hogy már nem fűződik joga a könyvhöz, „mert egyszeri honoráriumot biztosítottak neki, amit meg is kapott, ezért nem érte kár anyagilag, azonkívül beis­merte, hogy a cím egy nagybácsijától származott”.

Ahogyan azt már a „Könyvtolvajok” fejezetben leír­tuk, Alice valóban kapott honoráriumot, és 1938-ban aláírt egy nyilatkozatot, amiben lemondott a Reinhardt kiadó számára írt, összesen három kéziratáról.

Jungck szemében ez a „megállapodás” – miként a Wessel-ügyben is – még mindig jogerővel rendelkezett, ezért meglepő, hogy egy újabb érvet is felsorakoztat: Alice elismerte, hogy a címet az egyik bácsikája találta ki. Hogy valóban elismerte-e, már nem tudjuk kiderí­teni, a kiadóknál azonban az a szokás, hogy a szerzők a címre csak javaslattételi joggal rendelkeznek, a végső döntés a kiadóé. Jungck mintha arra akart volna utal­ni ezzel, hogy Alice könyvének sikere az eredeti cím­adásnak volt köszönhető. Ez abszolút meglehet. Nem mindig könnyű megítélni, miért lesz az egyik könyv sikeres, a másik meg nem. Vajon a címtől, a tartalomtól vagy a szerzőtől függ? A festészettel ellentétben nin­csen számok alapján történő írás, és senki nem képes előre megtervezni egy bestsellert. A korszellem, a száj­propaganda és számos más tényező játszhat a sikerben szerepet, ez Alice könyvénél is így lehetett.

Jungck elfelejti megemlíteni a maga verziójában, hogy

Alice szakácskönyve 1935-ben bestseller lett,

és 1938 elején épp a harmadik kiadása jött ki, 25 ezer pél­dányban. Ehelyett csak Rösch változatát állítja be sike­resnek, és csak annak a példányszámait sorolja föl: 1938. december: 1. kiadás 10 000 [ez helytelen adat, mert a Rösch-féle kiadás csak 1939-ben jelent meg]; 1939. június: 2. kiadás 16 500; 1940. június: 3. kiadás 11 300; 1941. március: 4. kiadás 12 000.

Hírlevél feliratkozás

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Jane Austent kell olvasnia egy náci szimpatizáns brit fiatalnak

“Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba” – írta Jane Austen A klastrom titkában. Az író mondatai még a brit bíróságra is nagy hatással lehetnek, ugyanis Timothy Spencer bíró elrendelte, hogy a terrorista nézetekkel vádolt Ben John olvassa el Dickens, Austen és Shakespeare műveit. 

...
Hírek

Tompa Andreát is megrendítette a náci Amon Göth unokájának sorsa

Jennifer Teege fekete, örökbefogadott német nő, aki számára élete egy pontján kiderült, hogy a náci lágerparancsnok Amon Göth unokája.

...
Nagy

A nácik elől bújtatták a fiatal lányt, később mégis megszakítottak vele minden kapcsolatot

Bart van Es dokumentumregényének fő kiindulópontja és szervezőelve a hiány – egészen pontosan egy fiatal nő hiánya, egy Lien nevű lányé, akit befogadó családja végleg kitörölt a közös emlékezetből. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Enyedi Ildikó új filmje, tárlatvezetés Oltai Katával, Zenélő Budapest és Európa Kiadó koncert [Programajánló]

Ezen a héten veszi kezdetét a Zenélő Budapest programsorozat, de lesz kurátori tárlatvezetés Oltai Katával, disputa a magyar zsidó irodalomról, valamint a város jelentőségéről a kortárs irodalomban, megnézheted Enyedi Ildikó új filmjét és a '80-as évek kultikus magyar együttesét.  

...
Szórakozás

Titkos szex, Knausgård szelleme és egy pellengérre állított gyerekkönyv - Megnéztük a Szerelem és anarchia második évadát

A Szerelem és anarchia a második évadban is hozza, amit a címben ígér, és talán az eddigieknél is mélyebbre merül a könyvkiadás bugyraiba.

...
Szórakozás

A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

Vágy, bűntudat, sebzettség, kommunikációs elakadások – ezekről mesél Sally Rooney első regénye, a Baráti beszélgetések, amelyet most már sorozatként is viszontláthatunk. A történet négy ember elképesztően komplikálttá és fájdalmassá fajuló viszonyrendszeréről szól, a nagy sikerű Normális emberekhez hasonlóan pedig itt is végig a szenvedély és a szenvedés határán billegünk.

Hírek
...
Nagy

Puskás Panni: Az irodalom kerüli az aktuálpolitikát, de ez engem nem érdekel

...
Nagy

3 írás Böszörményi Gyulától, amit online is olvashatsz

...
Zöld

Szavazz az év madarára!

...
Hírek

Oslóban épül egy könyvtár, amelynek még senki nem olvashatja a könyveit

...
Szórakozás

Nemes Nagy Ágnest és Esterházy Pétert is megidézik Szigligeten

...
Hírek

Meghalt Böszörményi Gyula

...
Könyvtavasz

A sárkányok titkát kutatja Mirkó, amikor egy térképpel megszökik otthonról

...
Hírek

Augusztusban Zalában, a Rájátszással folytatódik a Margó fesztiválsorozata

...
Beleolvasó

Kérjük, töröljék gyermekeiket

...
Hírek

Dakota Johnson eléggé kiborult A szürke ötven árnyalata forgatásán

...
Promóció

Hogyan fokozhatod igazán az olvasás élményét?

...
Promóció

Melyik az az ital, ami írók és költők ezreinél a múzsa csókja?

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről