A nácik elől bújtatták a fiatal lányt, később mégis megszakítottak vele minden kapcsolatot

A nácik elől bújtatták a fiatal lányt, később mégis megszakítottak vele minden kapcsolatot

Bart van Es dokumentumregényének fő kiindulópontja és szervezőelve a hiány – egészen pontosan egy fiatal nő hiánya, egy Lien nevű lányé, akit befogadó családja végleg kitörölt a közös emlékezetből. Ez a család történetesen a könyvet jegyző Van Esé, a nő pedig egy zsidó árva, akit negyven évvel korábban a nácik elől bújtattak az író nagyszülei. De milyen események és traumák vezettek a végleges szakításhoz? Egyáltalán hogyan menekült meg Lien a világháború alatt, milyen árulások és áldozatvállalások történtek akkoriban, és milyen lenyomatot hagyott mindez a holland kollektív emlékezetben? Bart van Es a Hiányos fényképért 2018-ban elnyerte a Costa életrajzi díját, majd később megkapta a Costa Év Könyve Díjat is – könyve egyszerre egy történelmi és egy belső utazás krónikája, a túlélés és a veszteség regénye, emellett pedig egy borzasztóan személyes rekonstrukció kísérlete is.

Ruff Orsolya | 2021. június 23. |

„El kell árulnom neked egy titkot. (…) Hamarosan egy darabig máshol fogsz lakni.” Lien de Jong mindössze kilencéves, amikor az anyja a fülébe súgja az előbbi mondatot. Nem telik el sok idő, meg is jelenik egy ismeretlen nő, aki kézen fogja a kislányt, és Hágát maguk mögött hagyva egy vidéki városba viszi, hogy a gyerek attól kezdve más név alatt egy számára idegen családdal éljen. Lien egy népes, polgári zsidó családban született, szülei nem igazán tartották a vallási előírásokat („Igazából Hitler az, aki Lienből zsidót csinál.”), 1942-re viszont a náci megszállás alá került Hollandiában tarthatatlanná vált a helyzet, és Lien családja biztonságosabbnak vélte, ha a kislány túlélése érdekében idegenekre bízzák a gyereket. Dordrechtbe került a Van Es családhoz, ahol minden nagyon más volt, mint otthon, mégis viszonylag könnyen ment a beilleszkedés. Akkor még nem is sejtette, hogy

nem lesz visszaút,

az élete ezzel gyökeresen és visszafordíthatatlanul megváltozott.

Bart van Es
Hiányos fénykép
Ford.: Orosz Ildikó, Park,  2021, 336 oldal
-

Bart van Es irodalomprofesszor Oxfordban, és alig pár éves volt, amikor a családja Angliába költözött. Bár azt mindig is tudta, hogy holland nagyszülei zsidó gyerekeket rejtegettek a háború alatt, de a részleteket nem ismerte, mert a nagymamája sosem beszélt az akkor történtekről. Egy nagybácsi halála vette rá Van Est, hogy alámerüljön a családi múltba („Egy generáció tagjai mentek el, és magukkal vitték a történeteiket.”), és így kereste fel a már nyolcvanas éveit taposó Lient, akit Van Es nagymamája valamikor a hatvanas években egyetlen levéllel megtagadott, a kötelékek pedig ezzel végleg megszakadtak a világháborút túlélt árva és befogadó családja között.

A könyv jó kétharmadáig nem derül ki, hogy mi volt a szakítás kiváltó oka: Bart van Es mozaikszerűen építi fel a saját történetét, hiszen a Hiányos fénykép nemcsak Lienről, hanem a Van Es családról és egész Hollandiáról is szól. A jelenből indítunk, egészen konkrétan az első találkozástól a szellemileg még mindig friss Liennel, és Van Es innen fejti vissza a lány családjának krónikáját. Beszélgetéseik alatt gyerekkori emlékkönyvek és fényképek tucatjai kerülnek elő: nyári csoportképek, elmosódott pillanatfelvételek, vidám családi fotók, és a képeken csupa olyan ember, akiknek nagy többsége már nem érte meg a háború végét. A rengeteg nagybácsiból, nagynéniből, unokatestvérből alig páran maradtak.

-

Van Est a kutatásai során valósággal sokkolták azok a dokumentumok, amelyek sokszor élesen cáfolták a második világháború alatti hősies holland ellenállás mítoszát. Eszerint a holland zsidóknak kimondottan alacsonyak voltak a túlélési esélyeik, amiben szerepet játszott, hogy főleg városokban éltek, nagyon hatékonyan ment az összeírásuk, és a holland polgárok is sokszor a hatóságok kezére adták őket – erre egy külön vérdíj-rendszert is kidolgoztak, így a feljelentők pénzt kaptak minden egyes feldobott emberért. „Hollandiában a zsidóság 80%-os halálozási aránya a háború alatt több mint kétszerese bármely másik nyugati országénak, jóval magasabb, mint Franciaország, Belgium, Olaszország vagy akár Németország és Ausztria számaránya” – írja Van Es, aki a számok mögé is nézett és

könyvében rengeteg mikrotörténetet vázolt.

Az így felvillantott életutak főszereplői között akadnak kegyetlen mészárosok éppúgy, mint önfeláldozó embermentők, csupa olyan holland, akiknek egy adott pillanatban állást kellett foglalniuk. Volt, aki szemrebbenés nélkül koncentrációs táborba küldött gyerekeket, de akadtak szép számmal olyanok, akik a saját érdekeikkel mit sem törődve mentették őket. Közéjük tartoztak például azok a diáklányok, akik zsidó csecsemőket a sajátjaikként anyakönyveztek, mégpedig úgy, mintha azok német apák gyerekei lettek volna. A gyerekeknek ez a túlélést jelentette, a lányoknak viszont óriási szégyent és a közösség megvetését.

Miközben Bart van Es a múlt szálait próbálja szétbogozni, folyamatosan reflektál a jelen történéseire is. Hiába a holland származás, alapvetően Nagy-Britanniában nevelkedett, így aztán külső szemmel, outsiderként képes rácsodálkozni jelenségekre, vagy értelmezni a Hollandiában látottakat. Például amikor felkeresi Dordrechtben az utcát, ahová először vitték Lient, és amelyet ma már főleg bevándorló családok laknak, kitér a bevándorlók szerinte mérsékelten sikeres integrációjára, és felteszi magának a kérdést, vajon a házból gyanakodva kilépő muszlim férfinak miért nem árulja el, hogy egy zsidó lány történetét kutatja: „Vajon miért nem említem ennek az embernek Lient, éppen úgy, mint a Pletterijstraaton? (…) Azért, mert távolságot érzékelek kettőnk között. Azért, mert feltételezem, hogy a zsidó múlt történéseit ezen a helyen nem fogadják szívesen”. De Bart van Es ugyanígy párhuzamot von Lien és a saját kamasz nevelt lánya között is („aki tizenkét évesen hasonlóan törékeny, talajvesztett és problémás volt”), tépelődik, válaszokat keres, ami egy újabb réteggel gazdagítja a történetet.

-

Mindezek a narratív síkok nem telepednek koloncként az alaptörténetre: Van Es egyszerűen és könnyen követhetően magyaráz. Tulajdonképpen egy nagy nyomozás részesei vagyunk vele együtt, amelynek menetét néha szimpla véletlenek határozzák meg: például amikor kiderül, hogy egy ismeretlenül felkeresett nő szomszédjának a szülei szintén zsidókat rejtegettek a házukban. A kanapé alatt csapóajtó nyílik, a ház alatt keskeny átjáró, amely a háború alatt egy homokfalhoz és egy titkos szobához vezetett. De ebben az utcában élt az az asszony is, aki a holland ellenállás egyik kontaktszemélye volt, és csak a háború után derült ki, hogy amúgy a politikai rendőrség informátoraként is működött, és tevékenységével embereket juttatott koncentrációs táborba. Önmagukban is komplett regényt megérő életutak ezek, de Van Es csak villanásnyi időt enged nekik,

a fókuszpont ugyanis végig a fiatal Lienen van,

akinek egy idő után el kell hagynia befogadó családját, és egy másik házba, egy másik közegbe, egy másik családba kerül, amelyik lényegében cselédként, ridegen bánik vele. Lelki, fizikai, szexuális traumák sora éri a lányt, aki még mindig csak tizenkét éves – mindez pedig később kulcsszerepet játszik abban, ahogyan és amiért fiatal felnőttként megszakad kapcsolata a Van Es családdal.

Lien azon szerencsés holland zsidó gyerekek egyike, aki túlélte a második világháborút. Később saját családja lett (férje egykor Anne Frank iskolatársa volt), látszólag kényelmes középosztálybeli életet élt, de az elszenvedett traumák, veszteségek, a túlélők bűntudata nem hagyta nyugodni – öngyilkosságot kísérelt meg, ám megmentették az életét. Végeredményben nagyon hosszú út vezetett odáig, hogy a felnőtt Lien magára talált: eközben nemcsak nyert, de veszített is. A kibeszéletlen problémák és egy buta félreértés miatt a nevelőanyja egy adott ponton döntő lépésre szánta el magát, és kitaszította abból a családból, amely annak idején megmentette. Bart van Es könyvének tulajdonképpen ez a szakítás, ez az eltaszítás az origója, ebből kiindulva bogozza szét Lien történetét.

Hírlevél feliratkozás

Eközben viszont egy pillanatig sem tesz úgy, mintha minden tudás birtokában lenne: nem csinál titkot abból sem, hogy az idős Liennek nincsenek minden múltbeli eseménnyel kapcsolatban tiszta, egyértelmű emlékképei. Nagyon sok a fehér folt, aminek több oka is lehet (megfakuló emlékek, traumatikus élmények, stb.), így Van Es más, hasonló életutat bejárt túlélők emlékeit is felhasználva igyekezett rekonstruálni Lien életének részleteit:

„Úgy írta meg, ahogy lehetséges, hogy történt

– mondja Lien. – De végül is el tudom fogadni”. Bart van Es az emlékezés lehetetlenségeivel és a rekonstrukció lehetőségeivel is megküzd ebben a könyvben, az eredmény pedig egészen lenyűgöző. A fotókkal, dokumentumokkal teletűzdelt kötetben ide-oda cikázik az egyedi és az univerzális között, amivel kitágítja a narratív keretet, és egyetlen pontból kiindulva egy család, egy ország traumáiról, önfeláldozásairól, gyengeségeiről, szembenézéseiről is mesél.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Életrajzi kötet nyerte el a Costa Év Könyve Díját

...
Hírek

A Man Bookertől elesett, viszont őt lett a Costa-díj legfiatalabb nyertese

...
Nagy

90 éves lenne Anne Frank, akinek naplója nemcsak kordokumentum, de igazi jelkép is lett

Az Esterházy-szám
...
Nagy

1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

Esterházy Péter irodalmi hagyatéka tavaly novemberben került Berlinbe, az első benyomásokról Madácsi-Laube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának tudományos munkatársa írt személyes hangulatú beszámolót.

...
Nagy

Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről. 

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Mérő László: A katona és a matematikus

Milyen katona volt Esterházy Péter, tizennyolc évesen miért ment matematikusnak, és mi okozta az író életében a legnagyobb traumát? Minderre kitér Mérő László, Esterházy egykori katona- és évfolyamtársa Az ész segédigéi című könyvében.

A hét könyve
Kritika
Zadie Smith hőseinek a tévedés élethossziglani elfoglaltságot jelent
...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

...
Hírek

Hazatértek az első filmfelvételek, amik 125 éve Magyarországon készültek

...
Hírek

Látványos és kiadós új előzetest kapott a Dűne

...
Szívünk rajta

Berg Judit már gyerekkorában fantasztikus történetekkel szórakoztatta magát

...
Nagy

Négy könyv, amelyben túlélők meséltek Auschwitzról

...
Beleolvasó

Vámos Miklós: Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet

...
Hírek

Ősszel már színházban is láthatjuk a Holtversenyt

...
Hírek

Művészetek völgye, Szindbád nyomában és a Margitsziget felfedezése [PROGRAMAJÁNLÓ]

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

A Gyűrűk Urát eredetileg Réz Ádám kezdte fordítani, viszont befejezni már nem tudta, halála után Göncz Árpád vette át tőle. 1986-ban, amikor Réz 60 éves lett volna, Göncz Árpád így emlékezett meg róla. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.

...
Nagy

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Az emberiségnek fontos lenne, hogy találjon egy nagy közös pozitív célt – vallja Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas etológussal a hiedelmek pozitív szerepéről, a járványt övező információhiányról és az érzelmi alapú döntésekről beszélgettünk.

...
Nagy

Hamisított tündérregény: így írtak Tolkienről a kádári Magyarországon

Negyven éve jelent meg magyarul A Gyűrűk Ura, ennek alkalmából az Arcanumon válogattunk, hogyan írtak a szocializmusban Tolkienről, a fantasyről, és ki volt, aki az írót védelmébe vette.

...
Nagy

Az emberi psziché legsötétebb bugyraiba kalauzol A szomszéd lány

Újra kiadtáka modern horrorirodalom egyik olyan megkerülhetetlen sarokkövét, amit nemcsak a zsáner kedvelői, de a szerző, Jack Ketchum pályatársai is nagyra tartanak.

...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

Cannes-ban ma mutatják be Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét, amely Füst Milán azonos című regényén alapul. De mit tartott a korabeli kritika a könyvről és hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire? Utánajártunk.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.