Murakami és a melankólia győzelme

Valuska László | 2015. március 01. |

Első mondat: A nő akkor hívott, amikor éppen a spagettit főztem a konyhában.

Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb írójává vált azzal, hogy a melankóliát népszerűvé és szerethetővé tette, akármilyen furán is hangzik ez. Bizonyítékunk is van: Köddé vált elefánt címmel tavaly év végén megjelent egy válogatás a japán író novelláiból, melyek a pályája első részében születtek. Olvasóként visszaugorhatunk szinte a kezdetekig, hogy lássuk, miért is lett ennyire rajongott szerző Murakami Haruki: szerelem, magány, szomorúság váltott ritmusban.

Murakami Haruki: Köddé vált elefánt

Fordította: Nagy Anita, Geopen Kiadó, 2014, 408 oldal, 3192 HUF

 

Próbáltam röviden megfogalmazni, milyen is a Köddé vált elefánt, de nem ment. Nehéz olyat állítani Murakami elbeszéléskötetéről, amit ne tudnánk már a nálunk később megjelent regényeiből. Ez van akkor, ha a korai munkásságot bemutató válogatáskötet a sikerregények után jelenik meg. A szélsőséges helyzetek, a csattanók, az erős karakterek, a sodró cselekmények helyett a szerző mindenben valamiféle középszerűséget keres: egy feleség tiroli bőrnadrágot keres férjének, egy másik feleség nem alszik, hogy megteremtse a saját idejét, egy srácnak testvére boldogságát nehéz elviselnie. Semmi szélsőség, semmi meglepetés, semmi, ami átírná az ismerős Murakami-képünket.

További néhány murakamis cikkek: 

Interjúztunk Murakami fordítójával>>

A japán irodalom számkivetettje>>

Murakami imád vasalni, plusz elárulja, mi van a táskájában>>

Murakami varázsa a japánságában rejlik, a cseresznyefákban, a szabályokban, a végtelen nyugalomban, illetve abban, ahogy japán nézőpontjából és értelmezési keretéből az európai kultúrához közeledik. A rövidebb-hosszabb novellák főszereplői egy színtelen, fakó környezetben élik melankolikus életüket, de ez a tompaság nem rossz, a szövegek előnyére válik, mert leválasztja a környezetükről a szereplőket. A társadalmi kérdések, problémák és folyamatok nem különösebben foglalkoztatják Murakamit, saját mikrovilágában érzi jól magát.

A Köddé vált elefánt  Murakami Haruki 1980 és 1991 között írt, korai novelláit gyűjti össze, köztük a legelső novelláját, a Lassú hajó Kínába címűt. Ebből is látszik, hogy milyen ritka, szerencsés eset, amikor egy író munkásságát annak jelenében ismerhetjük meg, értelmezhetjük, így utólag a sikerek felől visszaolvasva az elbeszéléseket nagyon más olvasói helyzetben vagyunk. Csak hogy érthető legyen: 1985-ben jelent meg a Világvége és a keményre főtt csodaország, 1987-ben a Norvég erdő (magyarul 2007-ben és 1998-ban). A japán szerző 1991-1995 között az Egyesült Államok keleti partján élt és irodalmi ügynököt, valamint kiadót keresett magának: alapvetően erről a két témáról ír Murakami előszavában. 1992-ben szerződött a híres könyvkiadóhoz, a Knopfhoz, ahol a kiadóval közösen úgy döntöttek, egy novelláskötetet jelentetnek meg tőle először, mert bár mindkét fél a Norvég erdő kiadását várta, de a szerződése ezt nem engedte. Az angolul már megjelent folyóiratközlésekből válogatták össze a kötet elbeszéléseit, és egy elég színes válogatás lett a végeredmény, most is sok a szerelem, sok a bánat, de még kevés a misztikum. Murakami egy hosszabb bevezetőt is írt a kötethez arról, hogyan lett a The New Yorker állandó szerzője, és arról, hogy mit jelent ez számára.

Hogy milyen olvasni egy írói pálya kezdeti szakaszát, miközben már minden más munkáját is olvastuk?

Az első novellát például már olvashattuk A kurblimadár krónikája című, nálunk három kötetben megjelent regényben. Okuda Toru nem dolgozik, nyugodtan éli a munkanélküliek nálunk teljesen ismeretlen, és pont ezért értelmezhetetlen életét, amíg egy nap el nem tűnik egy macska és fel nem hívja valaki telefonon. A kurblimadár története a kötet elbeszélései közül is kiugrik, a benne rejlő el- és kibeszéletlen történetek szétfeszítették már akkor a kereteket. A negyvenoldalas elbeszélés elég kerek történetet ír meg, de még sem érezhetjük egésznek, hiszen olvastuk a 988 oldalas, összetett elbeszélői szerkezetű regényt már. A most mozikban látható Whiplash című film is először kisjátékfilmnek forgott le, be is mutatták, majd annak sűrűsége és lehetőségei megengedték, hogy nagyjátékfilmben is elkészüljön.

A kötet számomra legkedvesebb szövegei egyben leghosszabbjai is, mintha Murakami novelláiban is a regényeket keresném, ahogy egyébként a mindent átjáró melankóliát könnyedén megtaláltam bennük. Például a Szendergés című novella elején: “Már tizenhetedik napja nem tudok aludni”. Később kiderül, hogy egy nő az elbeszélő, aki feleségként és anyaként pörög a nap 24 órájának jelentős részében, a maradék egyharmadában pedig aludni szokott. Itt kapcsolódunk be a történetbe, hiszen már tizenhét napja nem alszik, ami sokak számára nyilván őrjítő lenne, elbeszélőnk számára ezzel szemben kitágul az univerzum: hirtelen olyan órákat talál az életében, amiket csak magára fordíthat. Ebben a szinte óvatos szövegben a saját idő fontosságára az Anna Karenina olvasása közben jön rá a nő (1929-ben Virginia Woolf Saját szoba című szövegében írt erről).

Murakami valahogy ebben a szomorú, kisrealista, négy fal közti elhagyatottságban a legjobb. A fenti sztoriban az álmatlanságban a nő bátrabb, meseszerűbb és csak róla szóló életet ismer meg. Ráadásul a drámák úgy mennek végbe, hogy nincs se vita, se botrány, se semmi, csak a magányosság, a kibeszéletlen problémák, a megoldatlan kapcsolatok. A tiroli nadrág című elbeszélésről nem spoilerezek, de jól jegyezzük meg, soha ne kérjük meg barátnőnket vagy feleségünket, hogy nadrágot hozzon külföldről.

Persze van azért egészen egyszerű ötletre épülő, a cím sűrűségét szinte alig jobban kifejtő szöveg (Találkozás a 100%-ig tökéletes lánnyal egy napos áprilisi reggelen), blődségnek tűnő viccelődés (Kenguruközlemény), konkrét blöff (A Római Birodalom bukása, az 1881-es indiánlázadás, Lengyelország Hitler általi lerohanása és a viharos szelek világa), valamint több ártatlan írás. Összességében kötelező a Murakami-rajongóknak.

A melankóliában meg semmi rossz nincs, Erdős Virág egy versében már védelmébe is vette: 

"üzenem a holnapnak és üzenem a mának,

adjatok egy sanszot még a

melankóliának!


hisz

nincsen benne semmi káros

nem büdös és nem is sáros

nem bunyózik, nem lop, nem csal

nem korrupt és nem is kancsal

nem strapálja le a szkennert

nem önt le sósavval embert

nem muszáj a jégre rakni

éjszakára nem marad ki

nem forszírozza a szexet

nem tesz a kávéba kekszet"

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!