Diszkomfortzóna: családállítás Jonathan Franzennel

Valuska László | 2015. április 23. |

Első mondat: “Aznap este nagy vihar volt St. Louisban.”

Jonathan Franzen (2013-as interjúnk vele ITT olvasható) Amerika egyik legfontosabb írója, akinek az életművét pár év alatt a legsikeresebbtől visszafelé (Szabadság, Javítások, Erős rengés) haladva kezdte kiadni az Európa. A frissen megjelenő Diszkomfortzóna (olvass bele ITTa felnőtté válás története, sztorikkal teli, elemző önéletírás, amiből kiderül, milyen hatások érték fiatalkorában a szerzőt, amelyek regényeit is meghatározták. Szocializáció biturbó: a diszfunkcionális család működése, a vallási közösségben való élet, önimádat és önutálat mellett Franzen a nőkkel való kapcsolatáról is mesél, miközben felvázolja a középnyugati, kertvárosi Amerika működését is. Minden történetnek ő a főszereplője, elemzi és magyarázza élete történéseit, helyszíneit és szereplőit.

Jonathan Franzen: Diszkomfortzónaa

Fordította: Bart István, Európa Könyvkiadó, 2015, 288 oldal, 2392 HUF

 

"Az ország közepén nőttem fel, és az amerikai középosztály aranykorának közepén" - írja Franzen, aki egy olyan idilli társadalmat mutat be, amelyben a jövedelmek elosztása kiegyenlített volt, az embereket érdekelte, hogy mit adhatnak a társadalomnak, templomba jártak és fontos volt az őket körülvevő közösség is. A szerző regényeiből már jól ismerjük ezt a kertvárosi nyugalomba belassuló, sok szempontból példaértékű családot, amely a valódi, hazugságokkal és önámításokkal terhelt működést próbálja elrejteni. Franzen memoárjában, a hat írást tartalmazó Diszkomfortzónában lendületes, helyenként szórakoztató, de főleg komoly személyes és családi történeteit írja meg a  vallási kis közösségről, a képregényekről vagy a Goethe-szemináriumról. Persze ír háborúról, környezetszennyezésről, politikáról és sikerről is, így gyorsan megtanulhatjuk, hogy mi köze van Snoopynak az amerikai középosztály történetéhez.

Franzen programja:

Április 23-án, 16 órától Winkler Nóra beszélget Jonathan Franzennel a Teátrumban. 17 órakor Franzen átveszi a Budapest Nagydíjat, a laudációt Háy János mondja. Április 25-én, szombaton 11 órakor Veiszer Alinda, valamint Bart István műfordító kérdezik majd a Teátrumban. Franzen szombaton 12:30-tól 14:30-ig dedikál az Európa standjánál (B17 stand).

A Diszkomfortzóna az író személyes történeteit gyűjti csokorba, olyan esszéket, amelyek valójában bármelyik Franzen-regényben megállnák a helyüket. Milyen anyánk halála után visszamenni a házába? Hogyan lehet szembenézni azzal, hogy a szerelem nem örök? Hogyan fedezheti fel valaki a természetet, a madarakat, és hogyan fedezheti fel rajtuk keresztül magát és magánéletét? Jonathan Franzen mélyre ás a személyes és családi archívumban, hogy kísérletet tegyen élete kiemelt történéseinek megírására, sokszor zavarba ejtő nyíltsággal. Például a kötet Franzen édesanyjának halálával kezdődik, és saját, megromló házasságával záródik.

"Ez a ház valójában anyám életregénye, vagyis nem más, mint az a történet, amit el akar mondani magáról. A történet olcsó, egyszerű áruház holmikkal kezdődik, melyeket még 1944-ben vásárolt" - írja első esszéje elején Franzen, majd ennek, a Javításokból is ismerős háznak a bemutatásán és eladásán keresztül előbb egy kicsit szövevényes családtörténetet, majd egy léptékváltással már középnyugat-Amerika társadalomrajzát is mutatja meg. A legkisebb fiú kapja a feladatot, hogy szembenézzen az örökséggel és a megfelelő ingatlanossal, aki képes túladni azon a házon, amiben az egész gyerekkorát töltötte. A házba megérkezve előbb mindenhonnan fényképeket kezd gyűjteni, hogy megfossza a házat a személyes emlékektől. Ezt a családot pontosan ismerjük a Szabadságból és a Javításokból, így nem meglepő, ha felteszi a kérdést anyjáról, miután a családi házat az eredeti, 1965-ös vételáránál tízszer drágában tudják eladni: "Volt-e bármi is az életében, ami akár csak feleolyan jól sikerült, mint az ingatlanbefektetése?"

Az egész Franzen-életmű egyik központi témája a diszfunkcionális családok működése. Nem csoda, hogy ez ennyire beégett neki, mert végre megértjük, milyen családban nőtt fel, illetve édesanyja hogyan határozta meg mottójával a regényeket: "Szilárdan hiszek a családban. Úgy érzem, hogy a családi otthon az igazi alapja a boldogságnak Amerikában - sokkal inkább, mint akár az egyház, akár az iskola".  

A fentiekhez képest Franzen a következőt állítja: "Semmi olyasmit nem akartam, amit ők. És semmit sem becsültem, amit ők".

A Diszkomfortzóna a már magyarul megjelent Franzen-regényekhez is remek háttérolvasmányként szolgál, legalábbis ha szeretnénk megérteni Franzen személyes viszonyát a nagy amerikai családokhoz, a madarakhoz, a környezetvédelemhez, az európai kultúrához vagy a politikához. Franzen cinikus szerző, talán ezért ennyire éles és kegyetlen: egyszerre tud hideg és szigorú lenni apjával, felismerni anyja gyengeségeit, valamint kiégetni a relét, ha George W. Bush iraki- és adópolitikájával vagy 9/11-gyel foglalkozik, esetleg dühöngeni a Katrina hurrikán áldozatainak szervezett országos gyűjtőprogramon.

 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.