Íme a nagy amerikai író arcképe kölyökkutya korában. A miliő, amelyben Jonathan Franzen, az idei Könyvfesztivál díszvendége nevelkedett: St. Louis, a barátságos és szolid közép-nyugati "kisváros"; a fojtogatónak érzett családi légkör; a lázadó hippi báty és példakép, s a korszak - a hetvenes évek - a maga középosztálybeli bizonyosságaival, amelyek idő múltán igencsak megrendültek. A szégyen és a szorongás, ami áthatotta kamaszéletét; az iskolai csínytevések; egy keresztény ifjúsági közösség viselt dolgai; a német nyelvvel és irodalommal, Kafkával és Rilkével való ismerkedés; egy zátonyra futó házasság; a madármegfigyelés örömei és nehézségei - megannyi történet és motívum, amelyek visszaköszönnek a Javítások és a Szabadság (ITT írtunk róla) regényvilágában.
A kötet hat esszéje önbecsmérlés és önelégültség, szemérmes rejtőzködés és önkitárulkozás sajátos elegyét alkotva mutatja be egy íróember felnőtté válását, aki negyvenöt évesen elmondhatta magáról, hogy éppen olyan, amilyen tizenhét évesen lenni szeretett volna.
Olvassatok bele a Diszkomfortzónába!
