A Meggyőző érvek egy újragondolt Fleabag, talpig empírben

A Meggyőző érvek egy újragondolt Fleabag, talpig empírben

A Meggyőző érveket Jane Austen legérettebb, legkiforrottabb regényeként szokták emlegetni, amely már írója halála után posztumusz jelenhetett meg. Hőse a korban már vénlánynak számító, ám még mindig csak 27 éves Anne Elliot, aki engedve környezete rábeszélésének pár évvel korábban kikosarazta az ifjú Wentworth-ot, és azóta is ennek a döntésnek a súlyát nyögi. Az Austen-projekt sorozatunkban részletesen kitárgyaltuk a regényt, pénteken pedig a Netflix bemutatta a legújabb feldolgozást, amelyben Dakota Johnson próbál új életet lehelni a történetbe – felemás sikerrel.

Ruff Orsolya | 2022. július 19. |
Jane Austen
Meggyőző érvek
Ford.: Tomori Gábor, Menő Könyvek, 2022, 301 oldal
-

A látványra nem lehet panasz, a jelmezek, a helyszínek, a teljes vizuális körítés remek. A régenskori Anglia illúzióját már az első percekben megteremti a film, amihez persze nagyban hozzájárul, hogy az eredeti regény is az akkori felsőbb osztályok szokásos színhelyein – kastélyokban, udvarházakban, divatos fürdőhelyeken – kalauzol végig. A Carrie Cracknell rendezte Meggyőző érvek viszont nagyon is 21. századi akar lenni, Anne Elliot személyében pedig egy olyan hősnőt tesz a történet központi alakjává, akivel bármelyik milleniál azonosulni tud.

-

Anne Elliot (őt játssza Dakota Johnson) első blikkre szerencsés lány, hiszen anyagi gondjai nincsenek, csendesen peregnek napjai egy festői kastély falai között. Mégis kívülálló a saját családjában, ahol a nárcizmus mintha ugyanúgy örökletes lenne, mint a nemesi címer vagy a kártyaadósság. Hiú apja, Sir Walter a dicsőséges múltban él, a jelenben viszont adósságot adósságra halmoz, és emiatt kénytelen bérbe adni a patinás Kellynch kastélyt. Utóbbiba történetesen az az admirális költözik be, akinek sógorát Anne nyolc éve kidobta. Hiszen mire mi belépünk a történetbe – és ez fontos vonása a regénynek is –,

már lezajlott a nagy dráma,

és a Meggyőző érvek tulajdonképpen ennek a döntésnek az utórezgéseire épít. A fiatal Wentworth (Cosmo Jarvis) mindenesetre az évek alatt szép karriert futott be a tengerészetnél, és vagyonos emberként tér haza. Anne pedig rágja a kefét, mert még mindig halálosan szerelmes a férfiba. És hogy a dolog még bonyolultabb legyen, feltűnik a színen Mr. Elliot (Henry Golding), a gazdag özvegy, aki nem mellesleg az Elliot-vagyon törvényes örököse is (hiszen férfiutódok híján Sir Walter vagyona halála után majd legközelebbi férfi rokonára száll).

-

Az új adaptáció Anne Elliotja ugyanakkor nem elégszik meg a csendes szenvedéssel és szenvelgéssel: titokban bort nyakal, beleordítja egy párnába a fájdalmát, és szarkasztikus kis megjegyzéseivel – áttörve a negyedik falat – ki-kiszól a néző felé, bár néha az is elég, ha sokatmondóan kinéz. Dakota Johnson Anne-je emiatt sokkal inkább rokona például a Fleabag főhősének, és nemcsak a kiszólások miatt – Carrie Cracknell rendezésében egy 21. századi nő mozog a kora 19. századi díszletek között, ami amúgy nem baj, főleg, mert Dakota Johnson nagyon eltalálja a figurát. Viszont míg a másik nagy adaptációs ikon, a Büszkeség és balítéletet feldolgozó Bridget Jones esetében a történet minden pontján sikerült csavarni egyet, addig itt elég felemás lett az eredmény. Ami már csak azért is szomorú, mert önmagában Anne figurájának nincs nagy szüksége a modernizálásra: ő önmagában egy nagyon modern, érett, önreflektív,

a korát jóval megelőző és meghaladó figura,

amihez képest a film egyszerűen nem tud mit hozzátenni. De Johnson élénk játéka miatt még ez is megbocsátható lenne, igaz, a dolgát egyáltalán nem könnyítik meg az udvarlóit játszó férfiak: a színtelen Cosmo Jarvis castingolása teljes mellélövésnek tűnik, az amúgy meg remek Henry Golding pedig mintha egyáltalán nem találná a helyét a filmben. Ami nem is csoda, hiszen mintha elfelejtették volna rendesen megírni a szerepét, ráadásul az a zárószál, amellyel az ő történetét szépen lekerekítette Austen a könyvben, a filmben teljesen összecsapott, logikátlan, emiatt pedig lóg a levegőben. A film Johnson mellett ugyanakkor még a mellékszereplők miatt maradhat emlékezetes: Richard E. Grantet az isten is önző, hiú, páváskodó apának teremtette, Mia McKenna-Bruce-nál pedig nincs undokabb, önimádóbb testvér.

-

Az új Meggyőző érvek talán ott követi el a legnagyobb hibát, hogy a nyelvezetet teljesen elidegeníti az eredeti történettől. Az olyan mondatok, minthogy „Gyakran mondják, aki 5-ös Londonban, az 10-es Bath-ban”, vagy „Rosszabbak voltunk, mintha barátok lettünk volna – exek voltunk”, egyszerűen leugranak a képernyőről. Nincs az a díszlet, jelmez, ragyogó környezet, ami kompenzálná az olcsó, rosszul sikerült mondatokat. Miközben érezhető az igyekezet, hogy Anne Elliotot kimozdítsák a merev tökéletességből, és egy olyan hús-vér, fiatal nőt faragjanak belőle, aki tud bolondozni, látványosan, szenvedni, vagy néha hülyét csinálni magából. A film ráadásul törekedett arra is, hogy fontos (bár nem fő-) szerepekben színes bőrű színészeket alkalmazzon – ez viszont megmarad látványszinten, és a film a korabeli státuszukról nem állít semmit. Holott Nicole Aljoe egyetemi docens szerint az angol felső- és középosztályban már akkor is megtalálhatóak voltak a feketék és színes bőrűek, akik részt vettek a társas életben, és a régens időszak – állítja – valójában sokkal változatosabb, diverzebb volt, mint ahogy a filmekben általában megjelenik. Így aztán elszalasztott lehetőségnek tűnik egy ilyen szegmens felvillantásának elmaradása, hiszen a film így nem lép túl a Bridgerton szintjén, miközben szuper színészeket láthatunk ezekben a szerepekben, és mind Nikki Amuka-Bird (Lady Russell), mind Ben Bailey Smith (Charles Musgrove) játéka emlékezetes marad.

-

Az új Meggyőző érvek látványos, de feledhető: Austen eredetijére ráeresztettek egy Instagram-szűrőt, és bár ez sokszor szórakoztató, ahhoz elég kevés, hogy maradandó nyomot hagyjon. Arra mindenesetre talán jó, hogy újra előkerüljön a könyv, aminek irodalmi útvesztőjében ITT segítünk eligazodni.

Kapcsolódó cikkek
...
Szórakozás

Minisorozat készül Jane Austen testvéréről

A négyrészes tévésorozat Gill Hornby regényét dolgozza fel, és Cassandra Austen szemszögéből mutatja be az író életét.

...
Nagy

Joviális vénkisasszony vagy 19. századi Carrie Bradshaw – Milyen is volt valójában Jane Austen?

Jane Austen regényei után most három olyan könyvet ajánlunk, amelyekben Austené a főszerep.

...
Podcast

Mitől olyan izgalmas még ma is Jane Austen? [Az Austen-projekt]

Kosztümös love storyk, romantikus lányregények, netán kortárs társadalomkritikák vagy finom humorral megfestett korrajzok – Jane Austen regényeire valamennyi állítás igaz, attól függően, miként és miért olvassuk történeteit. Az életművet feldolgozó Az Austen-projekt utolsó adásában összegeztük, mi mire jutottunk vele kapcsolatban. 

Hírek
...
Podcast

Dezső András: Portik nélkül nem is lehetne tanítani a kilencvenes évek történelmét

...
Gyerekirodalom

Sárkányos, balatoni, pöttyös - A legújabb gyerekkönyvek közül válogattunk!

...
Szórakozás

Good Omens 2: Angyal és démon újra zűrt kavar a Mennyben, Földön, Pokolban

...
Hírek

Thomas Cromwell imakönyvét találták meg a Hever-kastélyban

...
Hírek

Melyik lesz 2023 legjobb első könyve? Már lehet nevezni a Margó-díjra

...
Könyvtavasz

Kányádi Sándor történetei a Hargita tájairól mesélnek medvékkel, rigókkal és málnaszörppel

...
Hírek

Minden harmadik ember az olvasásba menekül, ha rossz napja van

...
Hírek

Margócsy: Petőfi nem különleges, hanem normál jelenség a nagy magyar költők sorában

...
Szórakozás

Könyvhét, Wes Anderson, Hamlet és Édes Anna [PROGRAMAJÁNLÓ]

A hét könyve
Kritika
A háború bennünk lakik, és túl fog élni mindannyiunkat
...
Nagy

Milbacher Róbert jobb sorsot ír nagymamájának az új regénye lapjain

Milbacher Róbert negyedik prózakötetének, a Keserű víznek az emlékezés a mestermotívuma, és a Magvető Caféban megtudhattuk, kit neveztek cseláknak a nagybajomiak, de az is kiderült, hogyan tárult fel a szerző számára a felmenői mindennapjainak Atlantisza.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Picasso átka nem fogott: Francoise Gilot a kortárs festészet nagyasszonyaként halt meg

Százegy évesen elhunyt Francoise Gilot francia művész, akit egy magyartól tanult festeni, túlélte Picassót és a saját jogán emelkedett a 20. századi festők legnagyobbjai közé.

...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.