Hazánk első női orvosának húsz évnyi küzdelméről szól Bergendy Péter Vilma című tévéfilmje, amely előkészítésre kapott támogatást a Nemzeti Filmintézettől - derül ki a filmhu összeállításából.
A grófi családba született és fiatalon férjhez ment Hugonnai Vilma élete akkor vett nem várt fordulatot, amikor az 1870-es években egy - nem mellesleg Jókai Mór által jegyzett - cikk arról számolt be, hogy a zürichi egyetemen egyedülálló módon nők is járhatnak az előadásokra. A Hugonnai Vilma a családi ékszereit eladva finanszírozta a tanulását, 1879-ben orvossá avatták, Magyarországra hazatérve viszont nem fogadták el a diplomáját. Közel húsz évnyi küzdelem várt rá, hogy az 1890-es években végül elkezdhessen itthon orvosként dolgozni.
Történetéből most a Trezor, A vizsga és a Post Mortem rendezője készítene tévéfilmet. Bergendy Péter érdekes figurának tartja a főhőst, aki egy kemény döntést hoz meg azzal, hogy a hivatástudata miatt a fiát Magyarországon hagyja. Úgy érzi, hogy a film konfliktusa, Hugonnai Vilma konfliktusa nemcsak az 1880-as években volt releváns, hanem napjainkra is érvényes. „Sok olyan szakma van, ahol a nők a mai napig nem tudnak labdába rúgni, nem engedik őket tűzközelbe” - idézi a filmhu Bergendyt. A rendező kedveli Jane Austen műveinek filmes adaptációit, ezeknek a hangulatát is szeretné megidézni.
A Nemzeti Filmintézet idén júniusban 15 millió forintos támogatást ítélt meg az előkészítéshez, a gyártás támogatásáról egyelőre még nincs döntés. A forgatókönyvet Lukács Zsolt, Móray Gábor és Goldberg Emília írták, producere Sárosi Mónika Krisztina. A szereplőválogatás jelenleg is zajlik.
Hugonnai Vilma az egyik legnagyobb női ikon Magyarországon, még ha nem is a legismertebb - életútjáról, küzdelmeiről viszont szerencsére már több könyvet is találunk.
Az egyik legismertebb még 1965-ben jelent meg: Kertész Erzsébet Vilma doktorasszonya regényes formában idézi fel a későbbi orvosnő gyerekkorát, a nagytétényi éveket, fiatalon kötött házasságát, és persze azt az időszakot, amikor úgy döntött, hogy addigi életét hátrahagyva Zürichbe utazik tanulni. Bár Hugonnai Vilmának lehetősége lett volna arra, hogy Svájcban praktizáljon, de ő mindenképp a hazájában akart gyógyítani - ezért is érte váratlanul, amikor kiderült, hogy erre még jó pár évet várnia kell. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! – háborog a kultuszminiszter. Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!” Hugonnai Vilma viszont kitartott, és küzdelmének végül meg is lett az eredménye: 1897-ben végre Magyarországon is orvossá avatták.
Kimondottan a gyerek olvasóknak készült a Kertész Edina által írt és Maros Krisztina által illusztrált A lány, aki orvos akart lenni című képeskönyv, amely ugyancsak végigköveti Hugonnai Vilma életét a nagytétényi gyerekkortól kezdve az egyetemi éveken át egészen addig, míg ténylegesen orvosként dolgozhatott. A kötet megjelenésekor Kertész Edina szintén az orvosnő jelentős élettörténetét, hosszú évtizedeken át folytatott küzdelmét emelte ki: „Ezzel a küzdelemmel párhuzamosan nagyon sokat tett azért is, hogy a nőket megillesse a tanuláshoz való jog például, és fontos szerepet játszott az egészségügyi ismeretterjesztésben is. Menő feminista volt, bár ez akkor így nem volt kimondva”.
Sok más forrás mellett Hugonnai Vilma hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik az egyik legfontosabb forrását Szécsi Noémi Lányok és asszonyok aranykönyve című kötetének, ami - korabeli levelek, naplók, visszaemlékezések, orvosi és ismeretterjesztő források, valamint irodalmi művek segítségével - kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején élt nők életét. A kötetből egyebek között kiderül, mi volt a menstruáció szerepe a nők oktatása szempontjából a 19-20. század fordulóján, éltek-e szexuális életet a szűzkultuszban nevelt középosztálybeli lányok, miért volt erkölcstelen intézmény a szoptatósdajkaság, és miért gondolták egészségre ártalmasnak az egyedülálló nők életét. A kötet megmutatja, hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben abban a korban, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.
