Harci orrszarvú és cápákkal tűzdelt vízi csata jutott a Gladiátor második részébe, aktív női karakter azonban nem. Ridley Scott 24 év után tért vissza az ókori Rómába (filmidőben a történet szerint 16 év telt el), hogy
visszahozza a tradicionális férfiasságot, a történelmi kalandfilmek műfaját, vagy csak csináljon egy szórakoztató blockbustert.
Marcus Acacius (Pedro Pascal) belekormányozza hadihajóját az ostromlott numidiai erőd falába. A védők oldalán Hanno/Lucius (Paul Mescal) várja, hogy belemártsa a pengéjét a támadó rómaiakba, a várvédő íjászok között pedig ott harcol a felesége is. Az asszonyt azonban eltalálja egy római nyíl, a gyászát haragba forgató Hannónak pedig innentől egyetlen célja lesz, hogy bosszút álljon érte. (Neki a továbbiakban sem lesz szerencséje ezzel a fegyvernemmel, szinte minden fontos személyt ezzel a módszerrel ölnek meg körülötte a film során. Ami tekintve a csaták és gladiátorharcok számát komoly teljesítmény a filmtől.)
Nagyobbat, magasabbra!
Hanno lehetőségei egyelőre korlátozottak, mivel eladják rabszolgának. Itt látja meg benne a lehetőséget a gladiátorokat felvásárló Macrinus (Densel Washington). Az afrikai hadjáratban elfogott kékszemű fiú semmit nem hajlandó elárulni a származásáról, azonban amellett, hogy tehetséges harcos több nyelven beszél, tud olvasni és ismeri a költészetet. Macrinus alkut ajánl neki: cserébe azért, hogy neki harcol, kérjen bármit. Hanno pedig Marcus Acaciuson fejét kéri, amibe Macrinus szemrebbenés nélkül belemegy.
Időközben Marcus Acacius hazatér Rómába, hogy a hadjáratok után megpihenjen felesége, az első részből ismert Lucilla oldalán. Az iker társcsászárok, Caracalla és Geta azonban úgy vélik, India leigázása még pont belefér és érdemei elismerése mellett visszaküldik. Acaciusnak nemcsak személy szerint van elege a háborúból, hanem látja, milyen hatással van az az emberekre, a rómaiakra és a legyőzöttekre egyaránt. Így belefolyik felesége titkos puccskísérletébe, amivel a császároktól a szenátushoz kerülne a hatalom.
Ezalatt Hanno képregényfilmes betétnek tűnő harcokban halad a dicsőség felé: szétharap egy harci páviánt, ártalmatlanná tesz egy orrszarvút és egy játék tengeri csatában bedarálja az ellenfél hajóját.
Miközben cápák cirkálnak a vízzel feltöltött Colosseumban.
(Aki nem bírja a CGI-állatok szenvedését, annak sok kellemetlen pillanata lesz.) A maximumra járatott látványon minden esetben toltak még egy kicsit. Bár itt talán az még megdöbbentőbb, hogy a források szerint a Colosseum vízzel feltöltése és a hajós csaták valóban megtörténtek. Ellentétben a gladiátorok és állatok közötti küzdelmekkel.
Az epikus történelmi alkotás pompás jelmezeivel, gigantikus díszleteivel és statiszta tömegeivel a hollywoodi stúdiókorszak csúcsát, az ötvenes-hatvanas évek római tematikájú mozijait idézi. A Spartacus, a Ben Hur, a Julius Caesar, a Kleopátra vagy a Quo Vadis grandiózusságukkal nyűgözték le a nézőket.
A főszerepekben a korszak legnagyobb sztárjait találtuk. Elizabeth Taylor, Vivien Leighn, Richard Burton, Kirk Douglas, Marlon Brando vagy Peter Ustinov és Charles Laughton álltak a kamera előtt a tunikákban és peplumokban.
Talán nem mindenki tudja felidézni a Ben Hur történetét, de a szekérverseny jelentet szinte mindenki ismeri, ahogy Elizabeth Taylor bevonulása Rómába Kleopátraként is filmtörténeti klasszikus. Ridley Scott és stábja keményen dolgozott azon, hogy az ő munkájuknak is legyenek ilyen filmkockái, az atmoszférát sikerült is hozniuk.
Vannak köztetek nők?
A szandálos-kardosnak vagy peplumnak is nevezett filmekben kétségtelenül kiemelt szerep jutott a férfisztárok izmainak és a grandiózus látványnak, azonban – ahogy a színészek fenti felsorolásából is látható – a nők sem hiányoztak.
A Gladiátor 2 azonban nőként meglehetősen magamra hagyott.
A Hannóval együtt harcoló feleségénél még vérmes reményeim voltak, melyek a nővel együtt hullottak a semmibe. Helyette érkezett a szokásos – idejét múlt és megúszós - „halott feleség” toposz: a hőst az mozgatja, hogy a nőért bosszút kell állni. Illetve egy szenvedő anya, Lucilla – akiért alkalomadtán szintén bosszút lehet állni. Utóbbinak van egy tétova szervezkedési kísérlete, amely aztán gyorsan visszalövi őt a pálya szélére. Szó szerint, ugyanis a nézőtéren vagy épp az arénában leláncolva nézheti, hogy harcolnak egymással a számára fontos férfiak. Ez a passzív női szerep 2024-ben már nehezen védhető.
A kérdésben a klasszikusokra és a történelmi tényekre hivatkozni egyformán tévedés. Elizabeth Taylor és Vivien Leigh Kleopátraként térdre kényszerítették Julius Caesart, Antoniust, Rómát és a nézőket. A gladiátorok között pedig nőket is találhatunk az ókorban.
Hogy létezik az eredeti mű vagy műfaj szellemével összhangban lévő és izgalmas női szereplőket tartalmazó megoldás arra az új Dűne adaptáció a példa. Lady Jessica és Csani karakter is eltér az alapműben szereplőtől, ugyanakkor a személyiségjegyek, amikkel felruházták őket és a viselkedésük tökéletesen belesimul a cselekménybe. Ezzel együtt nem vonja el a figyelmet a férfiszereplőkről, hanem árnyalja az ő tetteiket, személyiségüket.
Maszkulinitás maximumon
Természetesen ott vannak a félmeztelen gladiátorok, mint látvány, akik a női nézők kedvében járhatnak. Hogy ezt a filmesek is így gondolhatták, arról az imdb.com-on szereplő egyik trivia árulkodik. Paul Mescalra állítólag akkor figyeltek fel a castingosok, amikor a Vágy villamosa előadáson a közönségben ülő nők heves tetszésnyilvánításban törtek ki, amint levette az ingét.
Mescal, akárcsak Pedro Pascal kétségtelenül népszerű a nők körében éppen a modern, nem toxikus maszkulinitásuk miatt. Támogatják a nőket és kiállnak az LMBTQ+ emberek jogaikért. Ez egy nem fenyegető és leuraló felfogása a maszkulinitásnak. Épp ezért izgalmas kérdés, hogy miért őket választották ennek a férfiasság régi dicsőségét visszaállítani célzó alkotásnak a főszerepeire.
Két, szándékaiban tiszta, lelkében nemes és acélos izmú hős harcol a szeretteikért, az elveikért, Róma érdekében. A kissé archaikus felállás meg is döccen. Nehéz úgy végignézni a római részeket, hogy ne jutnának eszünkbe a Monty Python Brian életének odaillő idézetei. Vagy a császárok és az aréna kapcsán a Dűne vonatkozó pillanatai.
A kommentárorokkal és töblettartalmakkal terhes időkben nem lehet egy film teljesen reflektálatlan.
Ennek a döccenésnek a jele – vagy Denzel Washington tehetségének – hogy Macrinus karaktere, egy kvázi mellékszereplő foglalkoztatja legjobban a néző fantáziáját. Eleinte, hogy kifürkéssze a szándékait, de ezt követően is magán tartja a figyelmet. A színész nemrég nyilatkozta, hogy már csak olyan feladatot vállal el, amit igazán élvez és ez kétségtelenül így volt a Gladiátor 2 esetében is. Láthatóan lubickol a szerepben. A játéka kapcsán már Oscart emlegetnek. Egy hasonló, ügyeskedő rabszolgakereskedő alakításáért Peter Ustinov a Spartacusban megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscárt. Washingtonnak ebben a kategóriában ez lenne a 3. szobrocskája.
Már a régi rómaiak is…
A történelmi eposzok sztorijukkal hagyományosan a jelenre is reflektálnak. A Spartacus szabadságharcosai és üldözött keresztényei például az Amerikában ekkor csúcsra járó kommunistaüldözésre és McCarthy-korszakra utaltak.
A Gladiátor 2-ben Hanno Numidiából kerül Rómába, a sebeit ellátó orvos Indiából – az egészségügyben úgy tűnik már ekkor is ez volt a jellemző -, a felesége Angliából származik, de a gyerekeik már itt nevelkednek. Rómába mindenki valahonnan érkezett. A ma bevándorlásként emlegetett jelenség egyáltalán nem újkeletű.
A korábbi korokban is előfordult, hogy az élet úgy hozta, hogy valakinek a születési helyétől távol kellett boldogulnia
– akár mint elhurcolt rabszolga, akár mint a hódító hadsereg vezére. Amit pedig itt találtak, az nem feltétlenül a sokszor emlegetett "Róma álom", amit még az előző részben Marcus Aurelius képviselt. Ez talán kissé túl egyszerűen fordítható az amerikai álomra.
A forgatókönyv a legkevesebb
A normális női karakter mellett a rendesen kidolgozott motiváció és némi magyarázat hiányzik legjobb a filmből. Eshetőlegesnek tűnik, hogy épp kire hallgatnak a császárok, miért lázad a nép vagy kit támogatnak a szenátorok. Sokat bíznak a látványra és az akcióra. Az első és második rész sztorija között nincs lényegi különbség:
a családjáért bosszút álló harcos kiragyog a gladiátorok közül erényeivel, és mellesleg Rómát is megváltoztatja.
A Gladiátor 2 Oscar-díjakkal megszórt, 2000-ben készült elődje magasra helyezte a lécet, de nagyon csábítóvá is tette a folytatás lehetőségét. A filmkészítők pedig a sztori szempontjából nem akartak kockáztatni, és ami egyszer már bevált, azon nem változtattak, és a cselekmény vázát átemelték a Russell Crowe főszereplésével forgatott Gladiátorból.
Russel Crowe több interjúban is elmondta, hogy az első rész forgatásakor Ridley Scottnak mindössze 20-25 oldalnyi forgatókönyve volt. Ebből kellett neki színészként összeimprovizálnia a filmet. „Senkinek nem ajánlom ezt a módszert filmkészítéshez” – szögezte le lakonikusan.
Képek forrása: UIP-Duna Film
