Remélhetőleg senkit nem lepünk meg túlságosan, ha kijelentjük, hogy a Bridgerton nem igazán nevezhető korhű történetnek. A Julia Quinn regényein alapuló romantikus sorozat több ponton határozottan eltér a valós történelmi eseményektől, valamint a korra jellemző társasági szabályoktól és divattól – hogy csak néhány dolgot említsünk.
Ez azonban távolról sem az alkotók tájékozatlanságának eredménye, sőt: az évadok megalkotásában több történész szakértő is részt vesz, akiknek legfőbb feladata, hogy jelezzék a történelmi pontatlanságokat. Hogy ezt követően mi történik a kérdéses mozzanattal, az már az írók és a rendezők döntése.
Az örök tavasz világa
Amanda Vickery, a Londoni Egyetem történésze a harmadik évadban csatlakozott a Bridgerton csapatához. A professzor a kezdetektől élvezettel követte a sorozatot, és saját elmondása szerint cseppet sem zavarta az írók meglehetősen szabados viszonya a történelemmel.
„Mindannyian tudjuk, hogy a sorozat nem törekszik teljes korhűségre
– magyarázta Vickery a New York Timesnak. – A Bridgerton egy fantasy, ami ugyanakkor tisztában van a kor adottságaival. Amikor komolyan eltérünk a tényektől, azt mindig tudatosan és jó okkal tesszük.”
Ezek az eltérések rendkívül változatosak. Kezdjük ott, hogy a Bridgerton világában
állandó tavasz uralkodik és szinte sosem esik az eső,
(kivéve persze azokat a pillanatokat, mikor egy váratlan zivatar romantikus háttérként szolgál) – ami, valljuk be, nem is állhatna távolabb Anglia éghajlatától. Ehhez jön még a női szereplők függetlensége, valamint a nem fehér emberek jelenléte a társadalom legmagasabb pozícióiban is.
Ez utóbbi döntésről a harmadik évad gyártásvezetője, Jess Brownell a következőt nyilatkozta: „Szerettük volna ellensúlyozni a tényt, hogy a nem fehér színészeket sokáig teljesen kizárták a kosztümös filmekből és sorozatokból.”
Kolonializmus, szex és a királynő parókája
Az internet népe természetesen előszeretettel szedi darabjaira a sorozat pontatlanságait. Hosszas beszélgetések születtek a Bridgerton frizuráinak, ruháinak, illetve dohányzási szokásainak anakronizmusáról.
Aztán vannak olyanok is, akik komoly kérdéseket tesznek fel az alkotók döntéseivel kapcsolatban:
valóban segít az, ha a színészgárda színesebb, de a sorozat hallgat a kor rasszista és gyarmatosító valóságáról?
Ha a Bridgerton tényleg olyan progresszív, miért nem esik több szó benne politikáról, úgy mint a napóleoni háborúkról és az ipari forradalomról?
„Az egy teljesen más sorozat lenne – adta meg a választ Vickery. – Ez egyszerűen nem a Bridgerton területe.
Mi tulajdonképpen a női élvezetről írunk sorozatot,
és minden bizonnyal többet gondolkozunk erről a témáról, mint a kor legtöbb arisztokrata férfija.”
A szándékos eltéréseket leszámítva a Bridgerton pontosabb képet fest a kora 19. századról, mint azt sokan gondolnák. A bálok valóban ilyen extravagánsak voltak, és a szex minden bizonnyal pont ilyen túlfűtött tudott lenni. (Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk a korabeli ponyvairodalmat.) És ami azt illeti, még Charlotte királynő lenyűgöző frizurái is hitelesek.
Nyitókép: Netflix
