Elena Ferrante megmutatja a pszichodrámát az anyaságban

Elena Ferrante megmutatja a pszichodrámát az anyaságban

Maggie Gyllenhaal nagy álma valósult meg azzal, hogy filmet rendezhetett az általa feminista hősnek tartott Elena Ferrante Nő a sötétben című regényéből. A film december végén debütált a Netflixen Az elveszett lány címmel, a rajongásból pedig a nézők egyértelműen jól jönnek ki: Gyllenhaal rendezői debütálása ugyanis egy lassan csordogáló, de feszült pillanatokat sem nélkülöző pszicho-dráma, amiben van érzelmi alámerülés és szembenézés, meg egy csomó kényelmetlen kérdés, amelyekkel egyszer minden nőnek szembe kell néznie.

Ruff Orsolya | 2022. január 05. |
Elena ferrante
Nő a sötétben
Ford.: Balkó Ágnes, Park, 2021, 192 oldal
-

Ferrantéra jellemzően egy egészen banális eseménnyel indítunk: valaki nyaralni megy. A negyvenes évei végén járó irodalomprofesszor, Leda (Olivia Colman) kibérel egy házat valamelyik görög szigeten, ahol csendes olvasásra rendezkedik be. Hogy zökkenőmentes legyen a pihenése, arról a mindenes Lyle (Ed Harris) gondoskodik, és a kívánságát lesi a strand büféjében dolgozó Will (Paul Mescal) is. A csendes napozós-olvasós óráknak egy hangos queensi család felbukkanása vet véget, akik azonnal belakják az egész strandot, és amelynek matriarchája, Callie (Dagmara Domińczyk) rögtön az elején összetűzésbe kerül Ledával. Ez azonban csak mellékszál, nála ugyanis sokkal fontosabb szereplő a családhoz tartozó fiatal anya, Nina (Dakota Johnson), akire a strandon matricaként tapad a kislánya, Elena.

-

Nina látványa nosztalgikus és traumatikus emlékek egész sorát villantja fel Ledában, amelyek flashbackek formájában bomlanak ki a néző előtt (ezekben a jelenetekben a fiatal Ledát a szuggesztív Jessie Buckley alakítja). Míg a filmbeli jelenben egy beérkezett, magányos asszonyt látunk, a múltbeli képkockákon egy feltörekvő értelmiségit, aki a két lánya és férje mellett keresi a teret és az időt a kibontakozásra. Egy rendkívül sűrű korszak ez, amikor a fiatal Ledának egyszerre kell helytállnia anyaként és feleségként, és még szakmailag is bizonyítani szeretne. Nina elveszettségében utóbb saját magára ismer, ahogy abban az intenzív figyelemben is, amelyet Elena a nap minden percében kikövetel az anyjától. Ninának látszólag mindene megvan, a belőle sütő boldogtalanság mégis mágnesként vonzza az asszony tekintetét. Együttérzését pedig csak fokozza, amikor a kislánynak egy nap – még ha csak rövid időre is – nyoma vész a strandon. A sokk ideiglenes, a hullámok és az érzelmek hamar elcsitulnak, éppen ezért érthetetlen, amikor Leda pillanatnyi szeszélyének engedve úgy dönt, hogy ellopja Elena játékbabáját.

-

Leda kompenzál, minden nagylelkű gesztusával és hibás döntésével egy múltbeli sebet gyógyítana, amelynek nem elszenvedője, hanem sokkal inkább okozója volt. De ez is csak a látszat. Gyllenhaal – és rajta keresztül Ferrante – ugyanis épp arra próbál rávilágítani, hogy a hagyományos szerepek olyan elváráscunamit zúdítanak a nőkre, amivel sokszor nem tudnak, vagy nem is akarnak megbirkózni, eközben pedig ők is sérülnek. A fiatal Leda így aztán a menekülést választja, és hátat fordít addigi jól megszokott életének. Saját magát választja a gyerekei helyett, és az anyaszerep betöltése helyett első, másod- és harmadsorban és mindentől függetlenül nő akar lenni. A döntése nem végleges, traumáját pedig még évtizedekkel később is magában hordozza. Míg azonban a fiatal Leda nagyjából artikulálni tudta, hogy mit akar, addig a jelenben Nina csak a fojtogató közeget érzi maga körül. Látszatmegoldásokba menekül ő is, miközben egyre frusztráltabb és kimerültebb. A közöttük szövődő szimpátia viszont hamar szertefoszlik: nincs igazi sisterhood, az életutak nem azonosak, legfeljebb elemeikben mutathatnak hasonlóságot.

-

Tavaly év végén jelent meg Ferrante Véletlen találatok című esszékötete, amelyben úgy fogalmaz, hogy íróként azok a helyzetek izgatják, amikor hétköznapi, már-már banális történések és érzések mélyéről kell a felszínre hoznia mindazt, „amiről megszokásból, kényelemből mind ez idáig hallgattunk”. Az elveszett lányban a szokványos, a mindennapi fátylán hamar átsejlenek azok az érzések, félelmek, múltbeli emlékek, amelyek fojtogatóan telepednek a szereplőkre és a nézőre is.

Gyllenhaal magabiztosan és kellő érzékenységgel navigál ebben a világban, elkerüli a fekete-fehér női figurák sablonjait: Olivia Colman Ledája egyszerre kiszámíthatatlan és sebezhető, Dagmara Domińczyk emlékezetes a nagyszájú badass Callie szerepében, és Dakota Johnson remek ellenpárjuk a saját érzelmi útvesztőjében tévelygő Nina szerepében. Mellettük igazán csak villanás jut a férfiaknak, és akármilyen fontos a jelenlétük, ebben a sztoriban nekik valójában meg kell elégedniük az untermann szerepkörével, még akkor is, ha Ed Harrist még egy ilyen rövidke szerepben is jó látni, és igazán nem lehet panasz Peter Sarsgaard professzorára sem. Az elveszett lány velük együtt is igazából egy olyan erős női film (anyaságról, önfeláldozásról, annak hiányáról, érzelmi kompenzációról és élve boncolásról), amit a férfiaknak is látniuk kell.

Kapcsolódó cikkek
...
Szórakozás

Négy Gotham-díjat is nyert a legújabb Ferrante-feldolgozás a független filmes gálán

A pszichodrámát a legjobb filmnek választotta a New York-i Filmkritikusok Köre.

...
Szórakozás

Az új Ferrante-adaptáció előzetese sok feszültséget ígér

A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon nagy sikere volt Maggie Gyllenhaal új Elena Ferrante-adaptációjának, a film el is nyerte a legjobb forgatókönyv díját. Most megérkezett az új előzetese, amely alapján úgy tűnik, egy feszültségteli pszichológiai dráma született.

...
Nagy

Művészet, anyaság és patriarchátus: beleshettünk Elena Ferrante és Marina Abramović privát levelezésébe 

A teljes anonimitásban alkotó Elena Ferrante és a világ előtt minden fájdalmát vállaló Marina Abramović a kortárs művészet két elképesztően fontos, meghatározó alakja. A nápolyi sikerregények írónőjének és a világ első számú performanszművészének emailváltásába most mi is bepillanthatunk. A levelezés összefoglalóját közöljük. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Hírek
...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid

...
Hírek

Sophie Kinsella a rák egyik legagresszívabb formájával küzd

...
Gyerekirodalom

Tarolt az apa a TikTokon, aki telefon helyett könyvet adott a gyereke kezébe

...
Gyerekirodalom

Hogyan lehet elmagyarázni egy gyereknek, hogy mi a háború?

...
Nagy

5 dolog, amit nem tudtál a Száz év magányról

...
Szórakozás

Neil Gaiman: Vége a sorozatok aranykorának

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

...
Nagy

Orsós Julianna: Mariella Mehr erőt kovácsolt a szenvedéséből [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Orsós Julianna Mariella Mehr regényét választotta.

...
Kritika

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – Zsigó Jenő a Tények és tanúk sorozatban

Zsigó Jenő a magyarországi cigány mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként évtizedeken át dolgozott a hazai közéletben. Életinterjú-kötetén keresztül egy elkötelezett, soha meg nem alkuvó ember munkásságát ismerjük meg.

...
Nagy

Ayhan Gökhan: A fal című regényben a kívülállóság markánsan képviselteti magát [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Ayhan Gökhan Marlen Haushofer egyik regényéről írt.