„Azok a dolgok, amikről az emberek azt hiszik, én találtam ki, mind ott vannak valamilyen formában a regényekben" – jelentette ki Andrew Davis forgatókönyvíró egy interjúban. „A csábítás, a párbajok, ezeket mind burkoltan említi Jane Austen. De én azt gondoltam: csináljunk belőlük egy jelenetet!" – ezzel az Értelem és érzelem minisorozatra utal, ahol Davis verziójába bekerült egy párbaj Brandon ezredes és Willoughby között. A forgatókönyvíró szerint ez egy teljesen helytálló értelmezése az eredeti szövegnek. 

Aki visszahozta a klasszikusokat a tévébe

Andrew Davis neve olyan feldolgozások kapcsán lehet ismerős, mint a Sandition, a Kártyavár, a Háború és béke (2016), Kis Dorrit (2008), az Utolsó látogatás (2008), Értelem és érzelem (2008-minisorozat), Middlemarch és természetesen az 1995-ös Büszkeség és balítélet és az első két Bridget Jones film. A forgatókönyvíró kulcsszerepet játszott az 1990-es évek végi adaptációs-boomban.

A Times cikkében idézi fel, hogy akkoriban senki nem akart klasszikus történeteket forgatni, amikor a producerrel elkezdtek házalni a Büszkeség és balítélet sorozattal. Végül a BBC azzal a feltétellel bólintott rá, hogy előbb megcsinálja nekik George Eliot Middlemarchát. Ez meg is történt, így szabad utat kapott a szexi Büszkeség és balítélet, ahogy a producerrel maguk közt emlegették.

Davis erről már azelőtt beszélt az újságíróknak az Austen-projektről, hogy egyáltalán elkezdte volna írni, ennek pedig meg is lett a hatása. A The Daily Mail felhívott egy sor püspököt és a Jane Austen Társaság tagjait azzal, hogy:

Mit szólnak ahhoz, hogy Andrew Davis pornográf adaptációt forgat a Büszkeség és balítéletből? Megdöbbenti ez önöket?

A nagy felhajtás azonban felkeltette az emberek érdeklődését. Odakapcsolták a tévét, rájöttek, hogy nem tartalmaz explicit szexet és még tetszett is nekik, emlékszik vissza Davis.

A Büszkeség és balítélet első epizódja 1995. szeptember 24-én került adásba és óriásit robbant. A tízmilliós nézettség mellett a kazetták soha nem látott eladási adatokat produkáltak, ezzel pedig berobbant a klasszikus adaptációk korszaka. Maga a sorozat és a szereplők a popkultúra részévé váltak.

Davis pajzán megközelítése azonban továbbra is a kritikák fő témája maradt. A The Independent „a túlszexualizált klasszikusok vitathatatlan királyának" titulálta. Ez annak fényében, hogy a Bridgerton alapkoncepciója az, hogy szexet hozzon a túl illedelmes Jane Austen-i világba – némileg ironikus.

Utalásból jelenet

Davis tiniként olvasta először Jane Austen munkáit és már akkor imádta őket. Walesi gyerekkorának azonban a televízió nem volt része, ahhoz csupán egy szomszédos gazdag családnál fért hozzá. Apja nyomdokait követve tanár lett és aWarwicki Egyetemen adott órákat, közben pedig rádiójátékokat írt különösebb siker nélkül.

Az áttörést R.F. Delderfield regényének, a To Serve Them All My Days minisorozat változata hozta meg. Ez egy walesi bányász fiának története, aki az I. világháborúban megsérül, és a tanításban talál új célt az életének. A karakterek működtek, az iskolában játszódó jeleneteket azonban Davis a saját tanítási tapasztalatai alapján újraírta. 

Kiderült, hogy ez a működő recept számára:

Nem tudok zseniális eredeti történeteket írni. Én abban vagyok jó, hogy megtaláljam, mi a gond más művében és hogyan hozzuk helyre."

A film- és televíziós forgatókönyvek mellett írt színdarabot, regényt és gyerekkönyvet is. A 88 éves Davis még mindig aktív és továbbra is Jane Austen foglalkoztatja. A tervei közt szerepel A mansfieldi kastély adaptációja a Bertram-család rabszolgakereskedelemből származó jövedelmére koncentrálva. Illetve egy Emma spinoff, ahol Jane Fairfax szemszögéből mesélné el sztorit, amelyben véleménye szerint Mr. Knightley a lány tökéletes párja, nem Frank Churchill.

(The Times, The New York Times)

Jane Austen, Büszkeség és balítélet 1995, Andrew Dawis - fotó: flicker/wikipedia