A Hogyan győztem le a szekálómat? már a címében egyfajta megoldást kínál – de be is teljesíti ezt az ígéretét? Mi az, amiben mindenképpen segíteni tud ez a könyv?
Talán a legfontosabb, hogy segít felismerni a jelenséget, azonosítani a szereplők viselkedését és tudatosítani a szekálás kialakulásának folyamatát, valamint az érintettek érzelmi állapotát. Ha többször elolvassuk a könyvet, rájövünk, milyen alaposan és módszeresen épül fel a történet, szinte egy szakkönyv pontosságával. De éppen az benne a jó, hogy átélhető formában, egy valódi kislány történetébe ágyazva ismerjük meg ezeket a részleteket. Így érzelmileg is jobban azonosulhatunk vele, ami közelebb hozhatja hozzánk annak felismerését, hogy ez rólunk is szólhat.
A szülő sokszor tehetetlennek érzi magát, ha a gyereke zaklatás áldozata – vagy éppen elkövetője lesz. Szerinted mindkét esetben tud valamilyen kapaszkodót nyújtani ez a könyv?
A segítő felnőttek, szülők, tanárok vagy barátok számára is nehezen felismerhető, mi is történik körülöttük. Ők is könnyebben tudnak beavatkozni, ha már a korai jelekből felismerik a szekálást. Az áldozat sokszor annyira össze van zavarodva és elveszti az önbecsülését, hogy magától nehezen ismeri fel a helyzetét. De gyakran a szekáló sem fogja fel, milyen nagy kárt okoz a másik gyerek lelkében.
A könyvben a kislány elmeséli, mit érzett, hogyan fejlődtek az érzései, és mit tett vagy mit volt képtelen megtenni a szekálás hatására. A könyv nem csak az áldozatoknak szól, annak is segítség, aki valamilyen oknál fogva zaklatóvá válik. Neki is meg kell értenie, minek a része, mit érez a másik, és azt is, hogy a zaklatás elfogadhatatlan. Összességében mindenkire ártalmas, magára a zaklatóra is. Ez nehezen átlátható és belátható dolog, anélkül, hogy a mélyére néznénk. Egyébként gyakran válnak az áldozatokból is szekálók, ahogy azt a történet említi is. Ezt az ördögi kört az együttérzés, az empátia fejlesztésével lehet megtörni.
Niels Van Hove kötete augusztus kiemelt könyve, ám hamarosan kezdődik a suli, amikor a zaklatás sok gyerek hétköznapi tapasztalatává lesz megint. Kinek adnád feltétlenül a kezébe ezt a könyvet?
Az iskolai/kortárs zaklatás sajnos nagyon elterjedt jelenség. Valamilyen formában szinte mindenki találkozik vele. Megszüntetni úgy lehet a zaklatást, ha mindenki megérti a folyamatot: az áldozat, a zaklató és a szemlélődők is, akik semleges magatartásukkal maguk is hozzájárulnak a dolog fenntartásához, vagyis nekik is fontos tudniuk, hogy nem nézhetik tétlenül, ami zajlik. De a megértésen túl az is fontos, hogy mintát lássunk arra, mit tehetünk. A könyv, ha nem is nyújt univerzális megoldást, de megmutat egy helyzetet, amiből rájöhetünk, nem csak velünk történik meg a zaklatás, nem a mi értéktelenségünk az oka a támadásnak. Fontos és érdemes segítségért fordulnunk azokhoz, akik szeretnek bennünket és felelősek értünk, a szüleinkhez, a tanárainkhoz, a barátainkhoz. Vagyis, a könyv tartalmával nagyon hasznos lenne megismerkedni az iskolában, már az alsó tagozatban és családi körben is.
