2025-ben Tóth Marcsi nyerte a legjobb első prózaköteteseknek járó Margó-díjat Erdő van idebenn című regényével, ami az év legjobb könyvei listánkra is felkerült. A 11. Margó-díjas szerző korábban interjúban mesélt nekünk alkotásról, elakadásról és a vidéki Magyarországról. Most pedig Valuska László kérdezte a szerzőt a Könyves Magazin podcastjában.
Az Erdő van idebenn egy falu mindennapjait bemutató novelláskötet, amelyben egyaránt helyet kapnak a sejtelmek, a babonák, a groteszk humor és az őszinteség. Világa egyszerre otthonos és idegen, sokszínű karakterei pedig mintha sosem tudnának megnyugvást találni a remény és a kilátástalanság között (olvass bele).
„Erős atmoszférájával, néhol nyers, máskor költői nyelvével és élettel teli figuráival könnyedén behúzza az olvasót a mondatok »erdejébe«, és ott is tartja az utolsó oldalakig”
– írtuk a könyvről a hét könyve kritikánkban.
Mit vár az ember egy első kötettől?
Az első kötet mindig egy nagy (kezdő)lépés egy szerző életében. Sok múlik rajta, és ezt Tóth Marcsi is így látja. Podcastunkban úgy fogalmazott, beteljesülést vár a könyvétől, hiszen a benne szereplő novellák sok év alatt születtek meg, az ismerősei pedig sokszor mondták neki, hogy publikáljon egy válogatást a szövegeiből, de sosem érezte véglegesnek a kéziratát.
Ráadásul a frusztráció csak gyűlt benne, hiszen amíg ő a novelláin dolgozott, azt látta, hogy a pályatársai sorra adják ki a köteteket:
A beteljesülés azt jelenti, hogy ennek az utazásnak a végére érsz, annak a sok évnek, amíg forgolódsz, amíg nézed, hogy a pályatársaid, akikkel együtt kezdted (…), elhúznak melletted.
És te még mindig ott vagy, és a te kis első kötetedet rakosgatod össze.”
Erdő van kívül és belül
A kötet egyik nagyon fontos motívuma az erdő, ami Tóth számára személyes élményeket is rejt: a cím ötlete például a Hiperkarma Erdő című zeneszámából jött.
A szerző szerint az erdő sokszor megtévesztő tud lenni. Olyan, akár az óceán, néha nyugodt, néha heves, van benne egyfajta öntörvényűség. És akárcsak a falu, az erdő is önálló szereplőként van jelen a kötetben. A falu és a világ határát jelöli, de egyben a felszabadultság, a vadon szinonimája is:
A sok zaklatottságról, elfojtásról, nehéz sorsokról meg tudsz feledkezni, ha kimész az erdőbe. Mert a táj mindig egy különálló entitás, éli a saját életét. Ezért szerettem olyan részletesen írni róla.”
Ehhez pedig kapcsolódik a kötet sajátos időtlensége, amelyben sokszor nyomozóként kell kutatni a jeleket, hogy megtudjuk, milyen időben is játszódik a történet. Tóth ki is emelte, hogy számára fontosabb volt ennek az autentikus megteremtése, mint maga a cselekmény. Érdekesnek találta, hogy egyes földrajzi térségekben tényleg olyan, mintha állna az idő.
A beszélgetésből továbbá kiderül:
- Hogyan élte meg Tóth Marcsi, hogy egy napon díjazták Krasznahorkaival?
- Milyen családban nőtt fel, és miért kezdett el irodalommal foglalkozni?
- Milyen kötetek inspirálták?
- Hogyan épülnek be a kötetbe a személyes emlékek?
- Hogyan lehet egyszerre filmmel és irodalommal foglalkozni?
