Tisza Kata a rendhagyó kötetben egyszerre a szakember és az érintett szempontjából szedi darabjaira a kodependencia, vagyis a társ- és kapcsolati függőségek sokszor igen kaotikus és összetett fogalomrendszerét, motívumait, hogy a végén, szokás szerint, egy tiszta érzelmi térképet és hozzá szabadulólevelet is kaphassunk. Ezúttal a főhős férfi, Szakáll Péter, egy kapcsolatfüggőségekkel foglalkozó, maga is felépülő függő terapeuta, akinek egy teljes munkahetét s az ő igen sokféle, fiktív, mégis hasonló és életszerű eseteit mutatja be a regénytörténet. Minden helyzetben a szer maga az ember, miközben mindezt szakmai értelmező keretbe helyezi a szerző és hozza a megértést az olvasóhoz közel.
A Margón Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus beszélgetett a szerzővel, nemcsak a könyv fő témájáról, hanem egzisztencialista szemszögekről, szabadulási útvonalakról, az írás szerepéről, és szóba került a pszichopop is. Kőváry szerint Tisza bátran nekimegy azoknak a témáknak, amik az emberi létezés legnehezebb dimenzióihoz tartoznak, és írásaiban pedig egyszerre alanya és tárgya is a szövegeinek. Tisza Kata tisztában van vele, hogy alkotóként nem sorolható egyértelműen kategóriákba, de már nem is akar megfelelni ilyen külső elvárásoknak.
A könyveiben mindig fontos a pszichológiai háttér, de igyekszik kitágítani a tereit a filozófiai segéd- és határterületek irányába is.
Az írás számára szelep, ha úgy tetszik, saját gumiszoba. Ráadásul mivel a munkája során rengeteg emberi történettel találkozik, az írás abban is segít neki, hogy kezelje azokat az érzéseket, amik akkor születnek meg benne, miközben a másikra figyel. Tisza Kata úgy gondolja, hogy a totális kitárulkozás rendkívül sebezhetővé és céltáblává tesz, a hallgatásban viszont semmilyen kapcsolatunk nem lesz a saját valóságunkkal. Ugyanakkor a könyvét nem tartja „pszichopopnak” és nem is akarja kiszolgálni ezt a műfajt. Tisza szerint a kapcsolati függőségek mélyén nagy hiányok, fájdalmak, szomorúságok vannak, amikhez nem férünk hozzá, mert azt megtiltották nekünk, és a felszínen mindezt egy álságos illúzióval takargatjuk, pedig valójában a bűntudat miatt olyan nehéz kilépni belőlük.
A beszélgetés beszámolóját itt találod:
A Margón Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus kérdezte Tisza Katát egzisztencialista szemszögekről az irodalomban és a pszichológiában, szabadulási útvonalakról, az írás szerepéről az életében, valamint szó esett emberfüggőségről és a pszichopop veszélyeiről is.
