Budapest nagyváros. Budapest világváros. Budapest történelmi város. Budapest ismerős. Ismerős? Könyvtárnyi könyv foglalkozik a város történetével, nincs ember, aki el tudná mindet olvasni. Budapestnek nemcsak a jelene, hanem a múltja is napról napra változik. Az Ismeretlen Budapestek című kötet neves történészek által írt fejezetei mégsem akarnak rendet tenni a várostörténet eredendő és kiismerhetetlen rendetlenségében,
hanem sajátos „régészeti” munkát végezve tárnak fel elsüllyedt rétegeket.
Kizsigerelt cselédlányok vasárnap délutáni magányos korzózásai és rettenetes gyilkosságai nyomába erednek. Felidézik a házfalak tövében szunnyadó grund csendjét felverő első gólokat. Történeteket mesélnek a magyar fővárost felkereső felvidéki szlovák utazók idegenkedéssel vegyes csodálkozásáról, a budapesti román munkásokról, akik szocialisták voltak, és kémszolgálatot vállaltak Kun Béla Magyar Tanácsköztársasága érdekében. Sőt, még a város galambjairól is szó esik, amelyek hiába voltak és vannak ott minden tetőn és parkban, korábban nem keltették fel a történészek érdeklődését. Megannyi történet, megannyi Budapest.
Az Ismeretlen Budapestek – húzta alá a bemutatón Hatos Pál ‒ sokszereplős vállalkozás. A Mörk Leonórával folytatott beszélgetés elején a kötet szerkesztője a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár helyszínére utalva úgy fogalmazott, a fővárosról szóló történetek megtöltenék ezt a hatalmas táncteret, majd hozzátette, Budapestet elsősorban a nemtudás felől igyekeztek megközelíteni, vagyis megkeresni azokat a mikrotörténeteket,
amelyeket eddig talán nem vizsgált kellő alapossággal a történettudomány.
Így került a kötetbe a cselédek, a galambok és a labdarúgók Budapestjéről is egy-egy tanulmány, de van olyan írás is, ami a francia nevelőnők történetét tárja fel,
akiknek nincs emléktáblájuk, holott jelentősen formálták a város művelődéstörténetét.
„Talán nincs is Budapest, hanem Budapestek vannak” – indokolta a kötet címében is olvasható többesszámot Hatos Pál, aki arra is kitért, hogy az Ismeretlen Budapestek metszeteket közöl a főváros életről, és a legtöbb tanulmányban megjelennek forrásként irodalmi művek is.
