Szülőségről és alkotásról szóló podcastunk második évadának vendégei eddig Nyáry Krisztián, Gyurkó Szilvia, Gryllus Dorka és édesanyja, Kőváry Katalin, Cseke Eszter és S. Takács András, Réz Anna, Szentesi Éva, valamint Kiss Heni voltak. Az Ezt senki nem mondta! legújabb részében Ott Anna Visky András íróval beszélgetett, az epizódhoz pedig könyvajánló is tartozik.
Élete első hét évét anyjával és hat testvérével lágerben töltötte. Az anyját majdnem elveszítette, apja a hiányában volt jelen. Milyen nyomot hagy az emberben, ha így indul az élete? Hogyan volt képes maga is nagy családot vállalni és hogyan vált édesapává? Mennyire megtartó a hit a család hétköznapjaiban? Erről beszélgettünk Visky Andrással az Ezt senki nem mondta! évadzáró részében.
Visky András: Kitelepítés
Visky András Kitelepítés című könyve egyrészt családtörténet egy kisfiú szemszögéből, akit kétévesen édesanyjával, Visky Júliával és hét testvérével kitelepítenek a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe, miután a református lelkész édesapát, Visky Ferencet bebörtönzik. Másrészt „az Istennel való megjegyzettség története” – ahogyan azt a szerző vele készített interjúnkban megfogalmazta. Leginkább azonban egy elemi – zsigeri – példázat hitről, szeretetről és szabadságról, szétszóratásról és egybegyűjtésről, csupa olyan fogalomról, ami egyben érzet is, és amit elmagyarázni hívőként a nem hívőnek tulajdonképpen lehetetlen. De ha bárki mostantól megkérdezné, mit jelent hinni, azt válaszolhatjuk, olvassa el a Kitelepítést.
Gyorsan tegyük is hozzá azonban, hogy bár a könyv valóban a legelemibb hitről és szeretetről, valamint az apavárásról és az anya szenvedéstörténetéről – sőt, elvesztéséről és feltámadásáról is – szól a fiú szűrőjén keresztül, a regény nem akar téríteni: elsősorban mint szépirodalmi alkotás értékes és érdekes – olvasd el kritikánkat!
