Ezt senki nem mondta! 4. rész: Ott Anna vendége Oltai Kata

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget anyaságról, a szülői lét buktatóiról, a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

Könyves Magazin | 2024. március 28. |

Ott Anna podcastjának negyedik vendége Oltai Kata volt. A beszélgetés folyamán szóba került a láthatatlanná válástól való félelem, a felkészületlenség érzése, szülészeti traumák, valamint a gyerekek felé nyitott, inkluzív terek fontossága is. Az Ezt senki sem mondta! új epizódjában Ott Anna és Oltai Kata őszintén beszéltek tabuknak számító érzelmekről, női kapcsolatokról és az anyaság társadalmi megítélésében bekövetkezett változásokról. (A sorozat korábbi epizódjainak beszélgetéseit is meghallgathatod, Tompa Andreáét itt, Tóth Krisztináét itt, Nádasdy Ádámét pedig itt találod.)

Kimaradsz, lemaradsz, elmaradsz, kikopsz

Az epizód elején a gyerekvállaláshoz kötődő félelmekről volt szó. Oltai Kata elmesélte, hogy az ő generációja úgy szocializálódott, hogy az anyaság csak veszteséggel, feladással jár. Édesanyja felé, aki amúgy egy független, modern nő volt, továbbra is elvárás volt, hogy a házimunkát és a gyereknevelést magára vegye: „Az nagyon belém égett kamaszlányként, hogy anyám, aki nagyon autonóm, nagyon sokat dolgozott és letett az asztalra, és egy burjánzó szellemiségű valaki, azért hajnali kettőig vasal még”.

Emiatt nagyon traumatikusan élte meg, amikor először teherbe esett,

és beletelt egy időbe, amíg el tudta hinni, hogy ezután is tudja majd alakítani az életét. „Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos a különböző kulturális reprezentációk, a láthatóság megteremtése. És ebben nagyon sok felelőssége van a kulturális szereplőknek” – mondta. Hozzátette, hogy szerinte az első terhessége óta pozitívan változott a társadalom hozzáállása az anyasághoz, elsősorban a közösségi médiában megjelenő bátor, fiatal hangok miatt.

Szülészeti traumák

Szóba került a szülészet helyzete és a nőket ott ért traumák is. Oltai elmondta, hogy mindkét gyereke császárral született, és mesélt a műtéttel járó hihetetlen fájdalomról. Hozzátette, hogy leginkább a második gyerekénél kezdte el zavarni, hogy milyen szinten nincsen beleszólása a körülményeibe:

„Igazából folyamatosan azt éled meg, hogy nincs választásod.

Ki vagy írva egy időpontra, ami kb. megfelel a kilenc hónap végének, de az tulajdonképpen arról van szó, hogy amelyik nap rendel az orvosod, akkorra tud betárazni. És akkor megnyit”. Visszaemlékezett, hogy milyen sokat jelentett számára, hogy a második gyereke szülésénél jelen volt egy szoptatási tanácsadó: a figyelmes, megnyugtató női jelenlét segített számára a kiszolgáltatottság érzésének leküzdésében.

Visszatérni a testembe

Ott Anna arról is kérdezte vendégét, hogy hogyan élte meg a testében végbemenő változásokat. Oltai Kata elmondta, hogy mindkét terhességét jó volt megélni, és

számára fantasztikus a test változatossága.

Ugyanakkor hozzátette, hogy nehéz volt hozzászoknia ahhoz, hogy a teste, úgymond, „önálló életet él”: „Az ember szerencsés esetben elkezdi megszeretni a testét, és amikor ennyire megváltozik, akkor ahhoz valahogy viszonyulnia kell. De azt is tudod, hogy nem marad ilyen, van ez az állandó alkalmazkodás egy nem ismerthez, aminek a következő státuszát sem tudod”.

Így nem érdekel a rock and roll

A beszélgetésben újra és újra szóba került a gyerekek számára nyitott, befogadó helyek fontossága. Oltai Kata beszélt arról, hogy hogyan változott meg a munkássága az anyává válás után, és

hogyan fedezte fel magában azt a képességet, hogy magabiztosan magával vigye a gyerekeit a munkahelyeire, találkozóira.

Mesélt arról is, milyen fontos számára, hogy egy olyan férfival él, aki nagyon jó, elkötelezett apa. „Nálunk egy csomó döntésből úgy alakult, hogy mi egy masszában vagyunk. Tehát, például egy olyan lakásban élünk, ahol a tereket fluiddá alakították, és nincsenek szoros, szeparált helyiségek”. Végül azt is megemlítette, hogy bár a gyerekek születése után néhányszor szóba került, hogy valahova elmenjenek kettesben a férjével (Nagy Zsolt), végül mindig arra jutott, hogy valójában nem vágyik a gyerekétől külön töltött időre.

A beszélgetést megtalálod a Könyves Magazin podcast csatornáján.

Ha megosztanád gondolataid, kérdéseid, tapaszalataid, történeted a podcast sorozatban felmerülő témákkal kapcsolatban, írj nekünk az eztsenkinemmondta@konyvesmagazin.hu e-mail címre! 

Családi ügyekben is legyünk biztosak a dolgunkban! A sorozat főtámogatója az Alfa Biztosító.

Támogatott tartalom!

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Ezt senki nem mondta – Tóth Krisztina: Nehezen tudtam visszatalálni a saját életembe

Ott Anna új, Ezt senki nem mondta! című podcastsorozatának második részében Tóth Krisztinával beszélget szülővé válásról, az anyaság és az alkotás kapcsolatáról, társadalmi elvárásokról és az íráshoz szükséges egyedüllétről.

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Nem akartam, hogy belelásson a szívembe az apám

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget anyaságról, apaságról, a szülői lét buktatóiról, a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A harmadik rész vendége Nádasdy Ádám.

...

Ezt senki nem mondta – Tompa Andrea: A szülőség egy óriási kaland

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget anyaságról, apaságról, a szülői lét buktatóiról, a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. Az első rész vendége Tompa Andrea.

MARGÓ
...

Kirsten Thorup dán író: El kell dönteni, hogy a hatalom vagy az ellenállás oldalára állunk

Egy rendszer kegyetlensége mindig a kis lépésekkel kezdődik – figyelmeztet interjúnkban a dán író. 

...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók
...

Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]

...

iamyank: A dühöm jelen van, de nem vágyom rá, hogy eltűnjön

...

Visky András: A szelídeket általában meg kell ölni

Polc

A szabadság pénzbe kerül, főleg akkor, ha egy anyát bántalmaznak

...

A diktatúra árnyékai között is lehet varázslatos a gyerekkor

...

Az egyetem maga a Pokol - R. F. Kuang új filozófiai horrorja

...

Lesújtó számok: már csak 40 másodpercig tart a figyelmünk a digitális térben?

...