- Knausgård-t a magyar olvasók Harcom című sorozatáról ismerik, de Norvégiában korábbi két kötetével már nagy népszerűségre tett szert: első regényével elnyerte a Norvég Kritikusok Díját is. A Harcom egy nagy írói válság eredménye, azt mondta, ahhoz, hogy visszataláljon az élethez, el kellett hagynia az irodalom klasszikus regényes útjait. Kíváncsi volt rá, mit tud kezdeni íróként első látásra egészen unalmasnak tűnő életével, amit akkor 39 éves norvég férfiként, családapa és férj élt. Végül mégis hatalmas sztori lett belőle.
- Két év alatt fejezte be az öt kötetet: az elsőt 8 hónap, az utolsót már csak 8 hét alatt írta. A harmadik kötettől érződik csak, hogy már nem stilizált olyan tudatosan mint korábban. Az írásra fordított idő mégsem jár minőségbeli változással: inkább az egyes történetszálak azok, amelyeket minden olvasó máshogy értékel akár egy köteten belül is.
- A sorozatban alapvetően önmagáról ír, de nevesítve megjelennek benne családtagjai, barátai, ismerősei, sőt a norvég és svéd irodalmi élet prominens alakjai is, aminek persze nem mindenki örült. Jóllehet az autofikció műfaja nem újkeletű Norvégiában, Knausgård ezt a brutális őszinteségével teljesen új szintre emelte: sorozatával sokkolta olvasóit. Monumentális regényfolyamával szinte berobbant a köztudatba: egyes munkahelyeken Knausgård mentes napokat vezettek be, amikor tilos volt róla beszélni, sőt igét is képeztek nevéből, amelyet akkor használnak, ha valaki túl sokat beszél az íróról.
- Knausgård Harcom-sorozata autofikció. Szemben az önéletírással, ahol fontos, hogy hitelesnek tartsuk az elbeszélőt, az autofikció valóságos tényeket, eseményeket leíró fikció. Az autofikció műfaja pont erre a valóság és fikció között feszülő ellentétre játszik rá: az olvasó elhiszi, hogy a regény elbeszélője azonos az íróval, még akkor is, ha pontosan tudja, egy regényt olvas. Knausgård esetében pedig különösen nehéz meghúzni a választóvonalat, hiszen a szerző személyisége pontosan olyan, mint ahogy a regényein keresztül megismerjük.
A sorozat minden kötete egy-egy fő topikot emel ki: az apát, a szerelmet, a gyereknevelést, válását, gyerekkorát.
- Az ötödik kötet a megvalósult és összetört álmokat mindenekelőtt az írásra és a nőkkel való kapcsolatára koncentrálva mutatja be.
Az Álmokból egyrészt megtudhatjuk, hogy lesz a 19 éves Knausgård-ból, a Bergeni Íróakadémia egyik legfiatalabb hallgatójából, a számtalan visszautasítás és sokszor teljes reményvesztettség után mégis híres író.
Másrészt itt láthatjuk először boldognak Karl Ove-t: a kötetben nyomon követhetjük első komoly kapcsolatát, majd első feleségével való megismerkedését is. - A sorozat kötetei egyébként nem különíthetők el egymástól: az egyes tematikák, történetek újra és újra visszaköszönnek. A Harcomban Knausgård folyamatos újraírja életét: újabbnál újabb önreflexióinak lehetünk tanúi. Az első kötetben apja halála után találkozunk először az akkor 30 éves íróval, akihez az ötödik kötet végén visszatérünk. Mégis nagyon nehéz összekapcsolni a sorozat elején és az Álmok végén megjelenő elbeszélőt: az első két kötetben kialakítunk egy képet a főszereplőről, ez azonban a harmadik kötettől, a gyerekkor elbeszélése során teljesen átértelmeződik. Ezzel a gesztussal látszólag bezárul a kör, az utolsó kötetben pedig már a Harcom-sorozat által kiváltott reakciókat ismerhetjük meg.
- Nemcsak az egyes történetek, hanem bizonyos motívumok is visszaköszönnek a sorozatban. Újra és újra megfogalmazza az írás aktusának fontosságát, amely számára a létezéshez szükséges alapállapot. Emellett az sorozatot meghatározza a jó emberré válás vágya, és az ezért folytatott küzdelem. Ennek elérésére hivatott a brutális őszinteség megnyilvánulása:
mintegy vallomásként írja le élete legkínosabb részleteit is.
- A brutális őszinteségével nemcsak nagy vitákat váltott ki Norvégiában, de családi, baráti kapcsolataiban is súlyos következményekkel járt: ennek hatására váltak el például feleségével. Mégis ez a brutális őszinteség a 35 nyelvre lefordított Harcom sorozat sikerének kulcsa: az olvasót magával ragadja ez a fajta őszinteség, jóllehet nem tudhatjuk mikor hazudik, vagy árnyalja a képet. Radikális nyíltságával egy mindent megkérdőjelező világban vált népszerűvé. Egy olyan korban, amikor a semmi sűrítése egyébként is lételemünk, amikor az identitás elbeszélhetősége a legfontosabb kérdés, Knausgård nemcsak legkínosabb, de legjelentéktelenebb emlékeit is a legutolsó részletekig beszéli el. Manapság mindent képekben látunk, ezért is váltak fontossá a sorozatok. A Harcom pedig olyan mint egy sok évados sorozat irodalmi változata, amely hol gyengébb, hol erősebb epizódok ellenére is szívünkhöz nőtt. A brutális őszinteség ráadásul kielégíti kukkolásra való hajlamunkat is, a sorozat gyakorlatilag mint egy értelmiségi valóságshow.
- Az identitás kérdése az egész sorozatot meghatározza: a brutális őszinteséggel sebezhetősége is feltárul, lerombolva ezzel a hagyományos macsó férfiképet. Folyamatosan az ellen küzd, hogy olyan legyen mint az apja, aki nem volt jó szülő. Ezért különösen nehéz lehetett beismerni, hogy nem élvezi a mintaapa és mintaférj szerepét, amelyekbe végül bele is bukik.
