A nyár a szabadság szimbóluma, az idei nyárra pedig ez duplán igaz, nem csoda, hogy már alig várjuk a jó időt, és hogy végre kiszabadulhassunk a szoba falai közül. A nyári reggelek tágasságáról szól Szabó T. Anna verse is, amely csupa olyasmivel van tele, amire most nagyon szükségünk van: levegővel, könnyűséggel, fénnyel, illatokkal.

A minden érzékszervünkre kiható, dallamos versnek nagyon erős, hívogató atmoszférája van. Sugárzik belőle az élet lüktetése és a természet kicsattanó szépsége. Elvisz minket a tágas égbolt alá, érezteti velünk az esőverte rózsák illatát, a szél libbenését, az új ígéreteket. Mert ahogy a nyári reggelek, úgy ez a vers is az újrakezdésről szól.

Szabó T. Anna: A nyári reggel…

A nyári reggel: ez a mi világunk.

Nagy tágas égbolt, bátor és szabad.

Aki a szoba kalitjára ráunt,

itt levegőt vesz, végre szárnyra kap.

A hegy, a kő, a fellegek, a hollók,

az esőverte rózsák illata,

a könnyűségtől fényes súlyos szőlők,

a sár, a por, a levelek szaga,

a szél, ha átfúj, a dallam, ha átjár,

a magas zengő csendje, közele,

hogy te vagy minden, amit egyszer láttál,

hogy vége nincs, csak újra kezdete,

a nyári reggel, az újult ígéret,

itt lakik benned, bennünk, nem törik,

végtelen kék gömb, megkapod, ha kéred,

a távolát – hisz közel van. Örök.

Forrás: Szabó T. Anna Facebook-oldala