A nyár a szabadság szimbóluma, az idei nyárra pedig ez duplán igaz, nem csoda, hogy már alig várjuk a jó időt, és hogy végre kiszabadulhassunk a szoba falai közül. A nyári reggelek tágasságáról szól Szabó T. Anna verse is, amely csupa olyasmivel van tele, amire most nagyon szükségünk van: levegővel, könnyűséggel, fénnyel, illatokkal.
A minden érzékszervünkre kiható, dallamos versnek nagyon erős, hívogató atmoszférája van. Sugárzik belőle az élet lüktetése és a természet kicsattanó szépsége. Elvisz minket a tágas égbolt alá, érezteti velünk az esőverte rózsák illatát, a szél libbenését, az új ígéreteket. Mert ahogy a nyári reggelek, úgy ez a vers is az újrakezdésről szól.
Szabó T. Anna: A nyári reggel…
A nyári reggel: ez a mi világunk.
Nagy tágas égbolt, bátor és szabad.
Aki a szoba kalitjára ráunt,
itt levegőt vesz, végre szárnyra kap.
A hegy, a kő, a fellegek, a hollók,
az esőverte rózsák illata,
a könnyűségtől fényes súlyos szőlők,
a sár, a por, a levelek szaga,
a szél, ha átfúj, a dallam, ha átjár,
a magas zengő csendje, közele,
hogy te vagy minden, amit egyszer láttál,
hogy vége nincs, csak újra kezdete,
a nyári reggel, az újult ígéret,
itt lakik benned, bennünk, nem törik,
végtelen kék gömb, megkapod, ha kéred,
a távolát – hisz közel van. Örök.
Forrás: Szabó T. Anna Facebook-oldala
