Versterápia: „Október. Pompa és szín nincs tovább.”

Versterápia rovatunkban ma Tóth Árpád Október című versét ajánljuk.

Az egyik legszebb és legerősebbb atmoszférájú őszi versünk Tóth Árpád Október című költeménye. A melankolikus hangulatú vers egy olyan őszről mesél, amely sötétebb, komorabb a megszokottnál, amelyben „pompa és szín nincs tovább”.

Versterápia

Versterápia rovatunkat a karantén alatt indítottuk el, hogy versekkel segítsünk feldolgozni a nehéz időszakot. A rovat a továbbiakban heti egyszer, szerdánként fog jelentkezni. A korábban megosztott verseket ITT találjátok

Az ősszel, az öregedés és az elmúlás toposzával ebben a versben a magány kapcsolódik össze. Egy olyan erdő képét látjuk, amelyben a fák már idejekorán lehullatták a leveleiket, és ahol a korhadás, a bú, a szemét és a kórón ülő vén varjú teszik vészjóslóvá és keserűvé a légkört.

Tóth Árpád verse 1916-ban született, így valószínű, hogy a sötétnek, boldogtalannak lefestett október képe mögött ott húzódik az első világháború is. Ő azon kevesek közé tartozott, akik a háború ellen voltak, így nagyon nehezen élte meg ezt az időszakot, rettenetesen kimerült és lefogyott. Tüdőbetegsége miatt a tátrai hegyvidékre járt gyógyulni. Elképzelhető, hogy ez a vers is ott született. Maga a betegség néhol motivikusan is megjelenik a sorokban: „Arany gyümölcsöt a nagy őszi csend/
Nekünk nem hoz, csak bút, beteg sirámot...”

Tóth Árpád: Október

A levegő hideg, kék és merev,
S sziszegve metszi éles cirpelés,
Mint bánya mélyén a kék érceret
A zengő fúró. Már a fény kevés.
A sötét ég tisztára van seperve,
A láthatár fakó vonal, üres, -
Vízszintes közönyét ezüst s veres
Tornyok nem gyujtják fel már. Komor este.

Október. Pompa és szín nincs tovább.
Ó, mikor még arany fény lihegett,
S tömör bíbor és roskadó brokát
Fedte a kéjes, ájult ligetet...
Már meztelen az erdő. Végesvégig
A züllött úton roncs, bú és szemét.
Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét
Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.

Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,
Kinek halavány ujjaid közül
Arany hullt, s már aranyaid unod,
Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekül.
Szemed sárga, hűvös nézését küldd le
A szívemig a hervadt végtelenből,
Ím hozzád búsan és keserűn leng föl
Eltűnődésem lassú tömjénfüstje...

Mért élek én - s boldog mért nem vagyok?
Mért fáj ez örök, tűnődve kuporgó
Magány? - és máskor mégis mért sajog
Magányért lelkem? Ó, lélek, te forró
Tropikus homok! mért hajtasz virágot:
Gyönyörű vágyat s jaj, gyökértelent?
Arany gyümölcsöt a nagy őszi csend
Nekünk nem hoz, csak bút, beteg sirámot...

Ó, ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak,
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet-lecke? - e kevés
Bölcsesség? - ez a lemondó alázat?...

És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, mely mint roppant szalag,
Ezüst gépszíj egy örök kereken,
Az esti sziklán zúgva leszalad,
- Kitárja újra reszketőn, sután
Kelyhét a vágy, a lélek bús virága,
Az árva, bíbor kelyhet minden drága
Nagyszerűségek napfénye után...

És fáj az elmúlás... mint egykor, régen,
Mikor még mint gyerek, szelíd, zömök,
Ebéd után, kora őszi sötétben
Ültem az elhagyott asztal mögött:
Szomorkodtak a félbehagyott étkek...
Poharak alján tompa tűz... a torta
A halvány tálcán búsan bújt csoportba...
S egyszerre, furcsán, szememben könny égett...

1916

Versterápia: „Beszeptemberült kedves gyerekek.”

Bár az idei tanévkezdés közel sem mondható hagyományosnak, a szeptember 1. még egy ilyen nehéz időszakban is azt jelenti, amit mindig: elkezdődött az iskola. Versterápia rovatunkban ma Varró Dániel egyik játékos versét ajánljuk mindazoknak a gyerekeknek, szülőknek és tanároknak, akiknek most a világjárvány közepette kell megbirkózniuk a sulikezdéssel.

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik – Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Kelta kincsvadászattal folytatódhatnak Mikó Csaba balatoni kalandjai

Egy hajó megmentése, valójában egy igazi nyomozás áll Mikó Csaba balatoni kalandregényének középpontjában. A Lukrécia megmentése új könyv, szerzője ugyanakkor már jó húsz éve papírra vetette. De milyen kötődése van az írónak a Balatonhoz, és hogyan tér vissza Gergő és Zsófi a folytatásban? Mikó Csabát kérdeztük.

Versterápia: „Október. Pompa és szín nincs tovább.”

Tóth Árpád: Október

Versterápia: „nincs többé levegős, kitárt szabadság”

Versterápia: 'Nem megy a színusz-tétel, Sándor.'

Versterápia: „Beszeptemberült kedves gyerekek.”

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Ali Smith-nél két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

Kelta kincsvadászattal folytatódhatnak Mikó Csaba balatoni kalandjai

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik