Hova lettek az utálatos hétfő reggelek, a “mit vegyek fel” keddek, a “már túl vagyunk a hét felén” típusú szerdák, a kispéntekes csütörtök esték, a megkönnyebbülést hozó péntekek, az “előttünk az egész hétvége” felkiáltással induló szombatok és a ráérős vasárnap reggelek? A hétköznapok egyenjogúságáért folytatott küzdelem - ha bármikor is lett volna ilyen -, mondhatni, célba ért. Nemcsak napjaink veszítették el megszokott karakterüket, de otthonunk is, ami 1-2 nap leforgása alatt a mentsvárat jelentő kuckóból multifunkcionális térré változott.
Minél régebb óta vagyunk bezárva, annál több dolgot kell újradefiniálnunk életünkben. A változás sosem egyszerű, az évek alatt megszokott rutinok, amik keretet adtak eddigi életünknek, egyszeriben értelmüket veszítették, eltűntek. Kicsit olyan, mintha kaptunk volna egy tiszta lapot: íme, itt a lehetőség, rajzold újra, tervezd meg a napod, heted, életed. A rajzoláshoz ugyan csak szűkös palettát - pirosat, sárgát, kéket -, az alapszíneket kaptuk, viszont az benne a csodás, hogy ezekből számos új árnyalat is kikeverhető. Lehet közben szelektálni, régi, megrögzött szokásokat átgondolni, újakat kipróbálni, bevezetni. A kísérletezgetést érdemes már rögtön a napindítással kezdeni és például mostantól rendszeresen reggelizni. Olyan régóta mondják már a mindenféle magazinok, táplálkozási szakértők, fitneszguruk - a népi bölcsességekről nem is beszélve -, mennyire fontos a nap első étkezése, most végre van rá idő, nem kell rohanni és lehet (a szakemberek szerint biztos), hogy még a lelkiállapotunknak is jót tesz. Irodalmi "érvünk" is van mellette, többi is. Ezalkalommal például Nádasdy Ádám friss Aegon Irodalmi Díjas Jól láthatóan lógok itt című kötetének Reggeli című verse:
Nádasdy Ádám: A reggeli
A reggeli a legnagyobb különbség:
ott dől el, hányat fogunk reggelizni,
s hogy fogunk-e. Mert reggel nehezebb
a kompromisszum: céltudatosan
alkalmazkodni este még lehet,
reggel soha. Többféle müzli van,
de van szalonna is, sőt melegétel,
fényévnyi távolság van reggeli
és reggeli közt, csípős paprika,
vagy mézes-vajas kifli, ezeken
átvergődni szinte reménytelen.
És még a mennyiség meg az idő:
ülve gatyában (sőt meztelenül),
vagy cipőhúzás közben beszaladni
egy falatért és bevinni a kávét
vécébe, fürdőbe, tükör elé.
Ezeken csak a szerelem segít.
Herbert Badham (1899 – 1961) ausztrál festő Reggeli jelenet című képe 1936-ból
