Harmadik alkalommal kapja meg valaki a Margó-díjat, mi pedig immár hagyományosnak mondható interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Szöllősi Mátyás, Szerényi Szabolcs, Szirmay Ágnes, Gyurkovics Tamás, Storno Milán, Szabó Borbála, Gulyás Péter és Pető Péter után Tóth Kinga mesél naiv vágyról, lenyűgöző tűzkerékről és a legfontosabb mondatról. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést, és a Budapest a fiatal tehetségekért program különdíját az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár zárónapján, október 22-én adják át a Teslában. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatói a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
A kötet alapötletét egy ígéret adta, amit Budapesten a Szent László Kórház steril részlegén tettem. Ezt az ígéretet jó időre elfelejtettem és valahogy visszajött, igaz, már írás közben. Megrázó élmény volt újra képesnek lenni visszaemlékezni, viszont nagy boldogság, hogy a kötet megjelenésével betarthattam a gyerekkori ígéretemet.
Mit vártál az első könyvedtől?
Az első kötetemet, ami egy verseskötet volt, a Prae-Palimpszeszt adta ki 2013-ban, Zsúr címmel. Eredetileg ez a második kéziratom, a legelső, a szintén illusztrált „Tollasbál” kötet formában még nem jelent meg, csak albumként. Mindkét kötet a tabukról és a családon belüli hatalmi rendszerekről szól, az a naiv vágyam velük kapcsolatban, hogy elkezdünk végre rendet rakni az otthoni szennyesben – értem itt a kis otthoni (családi) és a nagy otthoni (országos) szennyest.
Fotó: Xavier Villanova
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Beletenném a hangokat és a videókat, ez az egy, ami hiányzik nekem ebből a könyvtestből, de szerencsére a Youtube-on és hamarosan album formában is minden elérhető.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
A kötethez tartozó ruhakollekció miatt kapcsolatba kerültem a Ritka és Veleszületett Betegségek Országos Szövetségével (RIROSZ) és a Magyar Immunhiányos Betegek Egyesületével (MIBE), innen jöttek az első olvasói reakciók. A legemlékezetesebb az a levél volt, amiben arról írtak nekem, hogy most már a Holdvilágképűek miatt van nyelvünk, tudunk beszélni arról, amiről (eddig) nem lehetett. Nekem ez a mondat jelenti a legtöbbet.
Sokan írták, hogy a szöveget érzik a testükben, itt Iowában is (Tóth Kinga az International Writing Program 2017 ösztöndíjasa - a szerk.), a Global Express színházban bemutatták a BŐR (SKIN) című szöveget és sokan éreztek viszketést vagy melegséget. Hihetetlen izgalmas levelek ezek és nagyon örülök, hogy ilyen hatást tud kiváltani a szöveg!
Tóth Kinga: A betegség démonizáló hatását meg kell szüntetni
Fotó: Dirk Skiba A Holdvilágképűek margós bemutatóján beszéltél arról, hogy fontosnak tartod a betegség-metaforáktól való elfordulást. Mi a baj a metaforákkal? Első prózakötetében nem távolodik messzire „a gépvilág ritmusaitól" Tóth Kinga, ám az ipari kakofóniába egy több nyelven beszélő, alakváltó élőlény is becsatlakozik.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Az első regényt háromévesen olvastam, és igen, a legvastagabbal kezdtem, amit elértem, ez volt az Egri csillagok. Mivel fogalmam sem volt a nemi szerepekről (hála Istennek!), azonnal teljesen elmerültem Bornemissza Gergely alakjában, emlékszem is rá, amikor 1987-ben, Egerben a pedagógusüdülőben az ikervári fiúkkal megvédtük az egri várat. A kedvenc részem a tűzkerék leírása volt, lenyűgözött, ahogy keveredett a puskapor a szalmával, Gárdonyi elképesztő vizualitással mutatja be a tűzkerék útját a török seregig, azóta is nagy kedvencem mindenféle szerkezetleírás.
Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Hatévesen óriásköltőnek készültem, volt egy fekete füzetem, abba rajzoltam és írtam. Az egyik első versemet a nagypapám ihlette, akit sajnos nem ismertem, de mindenki azt mondja, nagyon hasonlítok rá. Családi körben mutattam be, nagy lelkesedéssel és – valószínűleg a témaválasztás miatt is – nagy sikert arattam.
Tóth Kinga: Holvilágképűek
Magvető, 2017, 128 oldal, 2499 HUF
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
2015-ben alkalmam volt egy Philip Glass koncertet meghallgatni Pozsonyban és a koncert alatt volt egy nagyon izgalmas kép, a bálna, ami elnyel egy kórust magában, a belső kórus és a bálna közös éneke - írtam és zenéltem is a témáról, így nem volt kérdés, mennyire vártam Zilahi Anna bálnakönyvét!
Olvass bele a Holdvilágképűekbe:
Holdvilágképűek_részlet.doc by konyvesblog on Scribd
