Szabó Borbála: Élveztem, hogy írás közben minden az én kezemben van

Szabó Borbála: Élveztem, hogy írás közben minden az én kezemben van

.konyvesblog. | 2017. október 04. |

Harmadik alkalommal kapja meg valaki a Margó-díjat, mi pedig immár hagyományosnak mondható interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Szöllősi Mátyás, Szerényi Szabolcs, Szirmay Ágnes, Gyurkovics Tamás és Storno Milán után Szabó Borbála mesél a színházi múlttal rendelkező történet újraszületéséről, egy utolsó pillanatban bekúszó poénról, és egy öncsonkító novellahősről, a legelsőről. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést, és a Budapest a fiatal tehetségekért program különdíját az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár zárónapján, október 22-én adják át a Teslában. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatói a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

A Nincsenapám, seanyám regényt én az azonos című saját színdarabomból írtam, ami jelenleg is fut a Kolibriben. Emiatt kicsit furcsa születése volt ennek a műnek: tulajdonképpen újraszületése. Úgy kezdtem hozzá, hogy sokat tudtam a történetről (túl sokat?), láttam a színházban, mi működik és mi nem. Ez meg is kötött, de biztonságot is adott. Élveztem, ahogy bővül, gazdagszik, terjeszkedik az anyag, miközben tudtam, hogy nem fogok eltévedni benne. Élveztem, hogy minden az én kezemben van. Mintha írtam-rendeztem-játszottam volna egyszerre! Rájöttem, hogy szeretek prózát írni. Jó, hogy csak én vagyok meg az olvasó.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Szerettem volna valami nagyon valóságosat és nagyon meseszerűt írni egyszerre. Persze sok benne az önéletrajzi elem, és emiatt apukám haragszik is rám, de aki írt már valaha, az tudja, hogy ilyenkor mégis valami teljesen új, teljesen más születik, aminek alig van köze a valós eseményekhez. És mégis kicsit igazibb is tud lenni annál. Meg szerettem volna végre komolyan elhülyéskedni Dezsővel és Fricivel, és általában: bebizonyítani, hogy az irodalom igenis macska, nem pedig tananyag.

borbli.jpg

Fotó: Kállai-Tóth Anett

Mit vártál az első könyvedtől?

Drámaíróként rá akartam jönni, hogy tényleg lapul-e bennem egy prózaíró, és hogy mit tud.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Rengeteg hiba van benne, nem is szívesen olvasok bele, annyira idegesít! Ezeket ki kéne javítani. Kisebbek, nagyobbak, remélhetőleg nem végzetesek. A kéziratjavítás utolsó napjaiban voltam megnézni a darabot. Hallottam benne egy poént, amit a színészek ott helyben, aznap este találtak ki (mindig a színész írja a legjobb poénokat, szerencse, hogy ezt a kritikusok nem tudják!). Evett a sárga irigység a könyv nevében, fel is írtam a poént és még este gyorsan beletettem a regénybe. Kár volt: egy idióta következetlenség lett belőle! De nem mondom meg, hol.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Kamaszodó gyerekeimnek mutattam, akik ki is szúrtak egy alapvető hibát benne. Le is teremtettem őket, és mondtam, hogy okoskodás helyett inkább rakjanak rendet a szobájukban. Aztán kijavítottam a részt, amit megjelöltek. Nagyon hálás vagyok nekik.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Volt sok jó és rossz is. A színházban könnyebb kifigyelni, mit szól a néző, mert ugye ott van. Az olvasó meg messze van, nem látom, nem hallom. Ezért aztán szoktam olvasni a moly.hu-t, leselkedem az olvasókra. Van, akinek ez lett a kedvenc könyve, és csak annak az osztálytársának fogja engedni, hogy elolvassa, aki méltó (!) rá. De a legnagyobb siker, amikor Dezsőnek szerzek olvasókat: "Jómagam nem vallom magamat a magyar irodalom szerelmesének, de a kötet arra sarkallt, hogy ma már Kosztolányi verseket olvasgattam" - írta egy molyoló.
És van rossz visszajelzés is persze, ami elgondolkoztat. Például ez: "Eléggé megviselt ez a könyv, valamiért azt hittem, hogy ez kicsit olyan feelgood könyv lesz, de neeem… ez neeem…" Vajon célja-e az irodalomnak a feel good életérzés elérése? Nem utasítom el a gondolatot, de azért eléggé beszűkíti az írói mozgásteret.

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Tilos az Á Könyvek, 2016, 288 oldal, 2690 HUF

 

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Nem emlékszem a címére, kötelességből olvastam el, mert kaptam jutalomkönyvként. Ez utána sokáig jellemző volt rám, ez a kötelességszerűség (bár a jótanulóság nem, szerencsére nem kaptam több jutalomkönyvet): mindig mindent végigolvastam, amit elkezdtem. Míg egyszercsak rá nem jöttem, hogy már utálok olvasni! Ez megijesztett. Ma már csak pontosan addig olvasok el mindent, amíg fenn tudja tartani az érdeklődésemet. A negyedig, félig olvasott könyvek mint a félig lerágott almacsutkák hevernek szanaszét a lakásunkban. Készülök az antikváriumba.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

15 éves voltam, és a Légy című novellám volt ez a mű. Arról szólt, hogy egy embert elkezdi zavarni az orra, mert rájön, hogy nem lát tőle rendesen (egyébként tényleg rossz helyen van), ezért levágja. Aztán a kezei, lábai is idegesíteni kezdik, belelendül az öncsonkításba. Végül csak egy fej marad belőle, ami végre megnyugodhat, nem zavarja semmi. Ekkor rárepül egy légy - de hoppá, már nincs mivel elkergetni! És a fej megőrül. Elégedetten mutattam nagypapámnak, aki csodálkozva azt mondta: "Te, neked vannak gondolataid!"

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Most ez lehetne egy öngól - ha hinnék abban, hogy az irodalom verseny, mint a futás -, mert nekem az utóbbi idő legnagyobb élménye egy másik Margó-jelölt könyv volt, Gulyás Péteré, A végtelen térségek örök hallgatása. Iszonyú izgalmas, kiszámíthatatlan: minden mondata, és az egésze is úgy megpörget, mint egy elmebeteg körhinta. Vagy talán elég, ha ennyit mondok: VÉGIGolvastam.

Olvassatok bele a Nincsenapám, seanyám című kötetbe:

szabo_bori_reszlet.docx by konyvesblog on Scribd

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!