Zilahi Anna a legmorbidabb pillanatokban is értékeli az iróniát

Zilahi Anna a legmorbidabb pillanatokban is értékeli az iróniát

Rostás Eni | 2017. augusztus 30. |

olvasojegy_3.jpgTegye fel a kezét, aki vett már meg egy könyvet csak azért, mert egy számára fontos író ajánlotta interjúban, könyvbemutatón. Az összes kezünk a levegőben, ezért arra gondoltunk, hogy új rovatot indítunk, amelyben  írók, költők ajánlják a legemlékezetesebb (viszonylag friss) olvasmányukat. Totth BenedekKemény Zsófi és Moskát Anita után Zilahi Anna választott könyvet.  

Tóth Kinga: Holvilágképűek

Magvető, 2017, 128 oldal, 2499 HUF

 

A 2017-es könyvhétre jelent meg a Holdvilágképűek, Tóth Kinga intermediális prózakötete, amely kísérletet tesz a beteg test kognitív és fizikai tapasztalatának nyelvi színrevitelére. Egy olyan korban, ahol a test csak mint reprezentáció és erőforrás jelenik meg, ám ebben a kontextusban viszont folyamatosan és túlcsorduló, minden mást elfedő módon; és ahol minden más szempont és értelmezés tabu: mit lehet kezdeni a hajlatokból kilógó csövekkel, zacskókkal, kanülökkel? Hogy kerülnek ezek az objektumok belénk, és miként feldolgozható, ha a testi működésünk idejére már visszafordíthatatlanul velünk is maradnak? Milyen következményekkel jár, ha ez a test ráadásul női test, amelyet egyébként is előszeretettel tárgyiasít a társadalom?

A Holdvilágképűek prózanyelven folytatja, amit a 2014-es All Machine című verseskötetből már ismerhetünk. Korábban a test mint gép tételeződött Tóth Kinga költészetében, amit ebben a könyvben a test gépies szabályszerűségének megbomlásába fordít át. Az eredmény egy beteg, aki végignézi, végighallgatja a rajta elvégzett operációt a műtőasztalon, tehát egy külső nézőpont, valamint egy, a testében tökéletesen jelenlévő beszélő, aki minden testi mozzanatot érezni, érteni, magyarázni akar. Ebből a kettősségből áll össze a saját diszfunkcióinak, és ezáltal az orvosi tekintet számára is kiszolgáltatott beszélő. A szövegek olvasása azonnal berántja a saját kiszolgáltatottság-tapasztalatainkat. Ami összefüggéstelen információhalmozásnak tűnhet, eléri, előhívja azt az érzést, amit az egészségügyben eltöltött órákban élünk át: a hozzánk intézett félinformációhegyek ellenében az információhiányt, valamint az ebből fakadó reménytelenséget és infantilizálódást. Gyógyszernevek, adagolás, kanülök, géz, csepeg lefele, és az olvasó gyomra már rég összeszorult. „Hatóanyagot kell váltani”!

A téma súlyossága ellenére a kötet egyik nagy erénye a legmorbidabb pillanatokban is felbukkanó humor, a részletekben megbújó (ön)irónia. Ezt erősíti a vizuális vonal is, az emberi szervek és növényi szövetek egymást követő, egymásra végtelenül hasonlító áradatában igen nehéz rábökni a tényleges testrészekre. Ez az ironikus bizonytalanság nyitottság is egyben: elhisszük, hogy a növényi vagy akár fiktív rajzok is emberiek, és vice versa. Elhisszük, hogy a protézisekkel, beültetésekkel, gyógyszerekkel felboostolt testtapasztalat is átveheti az egészség korábbi, klausztrofób normáinak helyét. Kulcsszavakban tehát: danse macabre á la Medrol-rock’n’roll. (Zilahi Anna)

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.