1912 április 14-én éjszaka az RMS Titanic, a kor egyik legnagyobb és legmodernebb utasszállító hajója éppen az Atlanti-óceánon haladt Southamptonból New Yorkba, amikor jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Ez az egyik leghíresebb katasztrófa a történelemben, amelyben mintegy 1500-an vesztették életüket. Úgy tűnik, hogy egy író már 14 évvel korábban sejtette, hogy ez fog történni, sőt, könyvet is írt róla.

A valóság és a kitaláció néha furcsa párhuzamokat mutat (Poe munkásságában többször is), ez így van Morgan Robertson 1898-ban megjelent Futility (Hiábavalóság) című regényével is, ami szinte pontról pontra a Titanic süllyedésének történetét meséli el. Robertson ekkor még nem hallhatott a Titanicról, ugyanis azt csak 1909-ben kezdték el megépíteni.

A hajmeresztő hasonlóságok

Robertson történtében egy, a Titanichoz hasonló hajó, az SS Titan nevű utasszállító szintén egy áprilisi napon süllyed el az Atlatni-óceánban. De a hasonlóságok nem állnak meg itt, mindkét hajó nagyjából 3000 utas szállítására volt képes, a korban a legnagyobb és legjobban felszerelt hajónak tartották, sőt, elsüllyeszthetetlennek. A két hajó méretei is egyeznek: a regényben szereplő Titán nagyjából 243 méter, míg a Titanic 268 méter hosszúságú volt. Még a sebességük sem sokban tért el egymástól, a Titán 25 csomóval, a Titanic 22,5 csomóval ütközött neki a jéghegynek.

Különbség a regény és a valóság között főleg az áldozatok számában volt. Robertson sokkal drasztikusabb végkimenetelt talált ki.

A fiktív Titán a maximális utaslétszámmal közlekedett és a katasztrófában a 3000 emberből mindössze 13 ember élte túl; a Titanic esetében ez szerencsére nem így alakult, nagyjából 2000 ember utazott a hajón, és közülük 705 embert sikerült megmenteni.

A szellemek segítségével írhatta

Robertson nem a semmiből alkotta meg a Titán süllyedésének történetét. A szerző 16 éves korától hajón dolgozott, összesen 10 éven keresztül hajózott a világ mindeen táján, de állítólag már az apja is hajóskapitány volt. Az írással csak 36 éves kora után kezdett foglalkozni, amikor észrevett egy hibát Rudyard Kipling, angol író tengerésztörténetében. Úgy gondolta, ha valaki, aki sosem dolgozott hajón, pénzt tud keresni ilyen történetekkel, akkor neki is menni fog.

Ezután nagyjából 17 évig le se tette a tollat, ezalatt pedig összesen 200 történetet írt. A Futility című könyve megjelenéskor nem kavart nagy port, csak az 1912-es katasztrófa után lett igazán népszerű.

Egy 1915-ös könyv szerint állítólag Robertson szellemek segítségével írta meg a könyvet.

Bár nehéz utólag megmondani, hogy ez csak marketingfogás volt-e, az biztos, hogy a korban a spiritualizmus népszerű volt, így könnyen lehet, hogy Robertson valóban hitt a jövőt megjósoló idegen entitásban, és ez vezérelte a kezét.

Morgan RObertson

A titan végzete

Ford. Endreffy Júlia, Eri, 1998, 62 oldal.

Megveszem

Hogy még furcsább legyen az egész: Robertson 1914-ben, egy évvel a halála előtt, megjelentetett egy regényt, amelyben az amerikai haditengerészetet egy váratlan japán támadás éri.

Ezzel a második világháborút is megjósolta.

Valójában sok összefüggő előzményből rakhatta össze

Ha viszont egy percre hátralépünk, akkor láthatjuk, hogy több olyan tényező is volt, amiből Robertson összeállíthatta a történetet. A tengerész előélete már adott volt, így a hajókról és hajóbalesetekről sokat tudott. A Titán specifikus részleteit szintén láthatta korábban egyik vagy másik mérnöki magazinban, például a The Practical Engineer 1897-es április 23-i számában egy, a kitalált hajóhoz nagyon hasonló leírást szerepelt. Az elnevezés a korabeli trendeket utánozta, mint például Britannic, Teutonic, Majestic, Gigantic. A Titanic elnevezés előbb-utóbb sorra kellett, hogy kerüljön.

Ezen felül az Atlanti-óceánon elég gyakoriak voltak a korban a jéghegy okozta hajótörések. Csak 1865 és 1882 három Titania nevű hajó süllyedt el emiatt a környéken.

Ráadásul a Jéghegy völgynek is neveztek területet, ahol a Titanic elsüllyedt, kora tavasszal nem is ajánlatos átszelni, épp a nevét is adó körülmények miatt.

Vagyis a fentiek miatt a korszakban ezek a történetek igen népszerűek voltak, sokan írtak hasonlót. Robertsonnak mindössze sikerült a megfelelő véletleneket kifognia. Vagy tényleg a természetfeletti vezette a kezét.

(Mental Floss)

Fotók: Wikipédia