Szendi Nóra: Bundás [Barátságos aknamező 4.]

Szendi Nóra: Bundás [Barátságos aknamező 4.]

Szendi Nóra Van ilyen. című kötetén dolgozik, a hatalmi játszmák, kapcsolati deficitek és függőségek regényén. Hogy ne loopolódjon be annyira, mint saját hősei, úgy döntött, körülnéz belakhatatlan történeteiken kívül. Egy barátságos aknamezőt talált: egy helyet, ami nem tökéletes, de élhető. Hétköznapi gyengeségek, megbocsátható mániák, félresikerült világjobbító ötletek. Berendezkedési kísérletek ott, ahol hosszabb távra tervezünk.

(A sorozat korábbi részeit itt olvashatjátok: 1., 2., 3.)

Szendi Nóra | 2021. július 04. |
Szendi Nóra író, szerkesztő, kritikus. Eddig két regénye jelent meg Zárványok (a szerző illusztrációival) és Természetes lustaság címen. Utóbbival elnyerte az Írók Boltja Könyvösztöndíját próza kategóriában. Jelenleg harmadik, Van ilyen. című regényén dolgozik, amelyért Móricz-ösztöndíjban részesült. 2020-ban Junior Szépíró-díjjal jutalmazták. 

Bundás

Szerintem csodás így, simítom végig a lábszáram. Felemelem, forgatom, spiccelek.

Aha, feleli fel sem pillantva a telefonjából.

A lábam marad spiccben, átdobom a másik combom fölött, az orra alá dugom. Megpaskolja a vádlim, a sípcsontomnak támasztja a telefont, és olvas tovább.

Na? Nem mondasz semmit? Mondhatnál valamit.

Büdös a lábad.

Rohadék.

Megpróbálom a szájába túrni a lábujjaimat. Viháncolva vihogok. Elhúzza a fejét. Maradj már nyugton egy kicsit. Olvasnék.

A mellkasomhoz húzom az egyik lábam, és egy betokozódott szőrszálat kapirgálok a körmömmel a combom hátsó részén.

Nekem tetszik, szólalok meg ábrándosan. Természetes. Olyan jól érzem magam mostanában a bőrömben. Nem örülsz neki?

Dehogynem örülök. Nagyon örülök. Továbbra sem pillant fel, oldalra nyúlva simogatja meg a lábam.

Végre leválik a száraz, fehér bőrsapka. Az alatta rekedt, elhalt szőrszál, tövén egy apró zsírgolyóbissal erőltetés nélkül húzható ki a tüszőből. Megnyomkodom a helyén tátongó lyukacskát, letörölgetem a gennyes vért. Felélénkülök a sikertől. És csomó időt meg lehet vele takarítani, magyarázom lelkesen. Heti másfél óra. Minimum másfél óra. Nem azt mondom, meg lehet közben hallgatni valami podcastet, de érted. Hadd rendelkezzek már szabadon a saját időm felett. Hát nem?

Persze.

Amúgy ez tök igazságtalan.

Legyél természetes, meg mit tudom én, de azért szánj rá heti másfél órát, hogy kimerészkedhess az utcára. Igazságtalan, hogy ilyesmit várnak el a nőktől. Hát nem?

Dehogynem, helyesel egy fokkal megnyugtatóbban. Szerintem el sem jut a tudatáig, miről szónokolok, csak jelzett az agyában a vészcsengő, hogy kezdek begőzölni. Nincs igaza, nem kezdek begőzölni, csupán lelkesen magyarázok. Szenvedéllyel.

Ha bárki igénytelennek tart miatta, az az ő baja. Leszarom, ki mit gondol.

Nagyon helyes.

Ha valaki szerint ez igénytelen, az őróla szól. Az csak arról szól, hogy kábé ezen a szinten van megrekedve. Hogy nem az számít, érted, hogy kisugárzás vagy bármi, ne adj isten belső értékek, hanem hogy úgy hagyom, ahogy a természet megalkotta.

Persze. Azt csináld, ami neked jólesik.

Ha valamitől, akkor attól szoktam begőzölni, ahogy megnyugtatóan helyesel. Az anyjának perszézik így a heti kötelező telefonos rapport idején.

Jó, hát nyilván az esne a legjobban, ha olyan kultúrába születtem volna, ahol senki sem tartja igénytelennek, ha egy nő szőrös.

De mit csináljak, ez van, szőrös vagyok, mint egy állat, és itt élek.

Érzem, hogy menthetetlenül emelkedik a hangerőm. El tudod képzelni, milyen nehéz ilyen nyomás alatt élni?

Végre felém fordul. (Elbűvölő, szőke borostás pofikája van különben, ha ilyen lennék, csak nőben, nem basztattak volna szakmányban az osztálytársaim olyasmikkel, hogy farkasok neveltek, és éjszaka bajuszkötőt kéne hordanom. Bajuszkötőt. Egyáltalán honnan tud ilyesmiről egy tizenkét éves gyerek?) Megrebegteti a szempilláját. Nem akarod egy kicsit megmasszírozni a derekam?

Te amúgy instázol?, bökök a telefonjára szúrós pillantással. Nem úgy volt, hogy hétvégén nincs közösségi média?

Egy cikket olvasok. Újabb, ezúttal lassabb szempillarebbentés. Maszi-maszi? Na? Nem szeretnéd kimutatni a szereteted?

Persze, én mutassam ki nullhuszonnégyben a szeretetem, háborgok, te meg oda se figyelsz arra, amit mondok!

De odafigyeltem. Arról volt szó, hogy nem szeded le többé a lábszőrödet. De ezt már mondtad egy párszor.

Ez sokkal többről szól, mint a lábszőrről, döfök az ég felé az öklömmel, mint a népet a forradalomba vezető, kibomlott keblű delacroix-i Szabadság.

Tudom, prémike. Én most szépen idehajtom a fejem, teszi félre a telefonját, te pedig megnyomkodod egy kicsit a derekamat, jó? Aztán ide is bújhatsz. Mit szólsz?

Mi az, hogy prémike?, csattanok fel harciasan. Szóval neked is bajod van a szőrömmel? Dacosan felhúzom és átkarolom a lábam, nem mozdulok.

Vicceltem, bundás. Semmi bajom a szőröddel.

Szóval elviseled, de alapvetően nem tetszik. Felpattanok, nehogy lekenyerezzen valamivel. Vádlón felé szegezem a mutatóujjam. Azért titkon jobban örülnél, ha leszedném, valld be.

Mindenhogy tetszel. A hátára gördül, és a mellkasához húzza a kezét. Hasvakarásban reménykedő, jóllakott kandúr.

Mások ekkorára híznak, tárom szét a karom bőszen, érted, de azért formára szedi a szemöldökét, meg full selymes a lába, én meg érezzem magam úgy a strandon, mint valami előember! Mintha én lennék az igénytelen!, üvöltöm. Kezdek tényleg begőzölni. Valami azt súgja, hogy nem kéne, de könnyebbnek tűnik, mint lehiggadni. Ha tekerek még egy kicsit a hangerőn, túl tudom üvölteni a „nem kéne” bölcs sugallatát. Fasz kivan az egész bodypositivityvel, tekerek még egy kicsit a hangerőn, szopósegér-bőrűre gyantázott dagadékokat mutogatnak, én meg mindent megteszek, érted, kaja, edzés, minden, és még én érezzem magam igénytelennek!

Ezeket te mondod magadról, jegyzi meg szelíden. Látom a szemén, hogy még nem tett le a terve megvalósításáról. Az érdekli, a derékmasszázs, azért néz így.

Ha már itt tartunk, csapok le, gondolkodtál már azon, miért fáj a derekad? Hogy neked se ártana fogyni egy kicsit, és nem egész nap azt a szart nyomkodni? Szerintem én eléggé jól nézek ki, már nem azért, oké, nem vagyok tökéletes, de azért jól nézek ki, fogytam is, sportos vagyok, meg minden, te meg olyan kurva jól elvagy a bőrödben így, ahogy vagy, miközben… Végigmutatok rajta, széttárom a karom, és hagyom a combomhoz csapódni. Lehetne az is, hogy kiábrándulok belőled, érted, amiért meg sem próbálsz változtatni, parázhatnál amúgy ezen, de nem, én parázok ilyen baromságokon, mert a társadalom… Mert… Elakadok.

Utólag sosem értem, hogy jutottam el idáig.

Szóval már nem is tetszem neked?, érdeklődik komoly pofával.

Nem erről van szó. Megtört a dühöngés varázsa, keresem a hangom. Szégyenkezem.

Nem akarsz együtt élni egy lusta palival, segít előzékenyen.

Bosszant, hogy előbb leesett neki a helyzet, mint nekem.

Bosszant, aztán már csupán félek, hogy ebben is jobb nálam. Félek, hogy jobb nálam.

Nem vagy lusta, sóhajtok. Nem mindenben vagy lusta. Csak…

Hallgatlak. Nem mosolyog. Felül, keresztbe fonja a karját, várakozástelin néz.

Most megsértődtél? Mellétérdelek, a karjára hajtom a fejem.

Jól van, ne puncsoljál, húzódik el.

Megmasszírozzam a derekad?

Nem kell, majd lefogyok, addig meg kibírom valahogy, szegi föl az állát.

Most viccelsz, vagy tényleg megsértődtél?

Nem felel rögtön, a szoba egy távoli pontját kémleli felszegett állal. Aztán csak a szeme mozdul. Rám sandít. Persze hogy viccelek, hülyegyerek. Elneveti magát. Gyere ide.

Rohadék.

Összebújva heverünk a kanapén. A pocakjának nyomom a hasam. A pajeszom drótszálait simogatja. Szőrike, súgja.

De amúgy tényleg nem gáz?, kezdek rá ismét. Még erősebben csimpaszkodom belé.

Nem, tényleg nem gáz. Az orromhoz dörzsöli az orrát. Mondjuk a bajszod egy kicsit bök, amikor smacizunk. Kuncog, puszit nyom a szám sarkára.

Ez komoly? Felkönyökölök. Még ki se nőtt teljesen. Lehet, hogy mire kinő, ki fogsz ábrándulni belőlem?

Biztos. Undorodni fogok tőled. Valami masszázsról volt szó, nem?

Néha nekem is fáj amúgy a derekam, dünnyögöm beletörődőn.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Szendi Nóra: Túlóra [Barátságos aknamező 3.]

Szendi Nóra Van ilyen. című kötetén dolgozik, a hatalmi játszmák, kapcsolati deficitek és függőségek regényén. Túlóra című írásában egy feszélyezett céges buli, majd egy titkos after-parti szemtanúi leszünk.

...
Nagy

Szendi Nóra: Magasélet [Barátságos aknamező 2.]

Szendi Nóra Van ilyen. című kötetén dolgozik, a hatalmi játszmák, kapcsolati deficitek és függőségek regényén. Magasélet című írásában egy kalóriadús tétre menő alkudozás részleteit ismerhetjük meg.

...
Nagy

Szendi Nóra: Várható fejlemény [Barátságos aknamező 1.]

Szendi Nóra jelenleg új kötetén dolgozik, a hatalmi játszmák, kapcsolati deficitek és függőségek regényén. Várható fejlemény című írásában egy Tinder-randi bugyraiba vezeti el olvasóját.

Az Esterházy-szám
...
Nagy

1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

Esterházy Péter irodalmi hagyatéka tavaly novemberben került Berlinbe, az első benyomásokról Madácsi-Laube Katalin, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának tudományos munkatársa írt személyes hangulatú beszámolót.

...
Nagy

Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről. 

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Mérő László: A katona és a matematikus

Milyen katona volt Esterházy Péter, tizennyolc évesen miért ment matematikusnak, és mi okozta az író életében a legnagyobb traumát? Minderre kitér Mérő László, Esterházy egykori katona- és évfolyamtársa Az ész segédigéi című könyvében.

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Egy agancsos fiúból lesz a járvány utáni világ megváltója?

...
Nagy

Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

...
Nagy

A Netflix földbe döngölte Mark Millar jupiteri hagyatékát

...

A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája[Az Austen-projekt]

...

A rendszer vesztesei: szolgálólányok és hívők [10 perc Könyves]

...

Miért húz be minket még mindig A Szolgálólány meséje? [podcast]

...

AZ ELSŐ: DRAGOMÁN GYÖRGY

A hét könyve
Kritika
Zadie Smith hőseinek a tévedés élethossziglani elfoglaltságot jelent
...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.