Siklósi Örs, az AWS zenekar frontembere 2021. február 5-án hunyt el. 29 éves volt, leukémiával küzdött. Megannyi dal és a rajongók számára okozott felejthetetlen koncertélmények mellett emlékét most már egy verseskötet is őrzi.
„Tudtuk, hogy ezzel foglalkozni kell”
A Siklósi Örs Emlékalapítvány gondozásában kiadott könyvben Örs saját rajzaival és kézírásával olyan költemények szerepelnek, amelyek nagyjából 16 és 22 éves kora között születtek. Több száz oldalnyi kéziratot néztek át az összeállítása során.
„Tudtuk, hogy ezzel foglalkozni kell” – mondta a Margón az énekes 14 évvel idősebb bátyja, az emlékalapítvány vezetője, Siklósi Máté. Kérdés volt viszont, hogy hogyan és mikor érzik magukban ehhez az erőt. Siklósi Máté egy lépcsőzetes folyamathoz hasonlította a gyászmunkát:
Egy hét múlva talán már nem sírsz mindig, a következő hónapban már tudsz dalt hallgatni, és körülbelül még egy hónap, mire videót tudsz nézni.”
A kötet szerkesztője Örs egyik barátja, Reisz-Varga Zsófia volt, aki elmondta, hogy legalább egy évre le kellett tennie ezt a lelkileg megterhelő feladatot, mert a gyász miatt túl fájdalmas volt számára. Tavaly nyúlt újra a versekhez, és akkor már azt érezte, hogy azok magukat rendezik össze egy kötetbe.
Morális dilemma
Valuska László, a beszélgetés moderátora felvetette: izgalmas irodalmi kérdés, hogy mit kezdjünk az elhunyt alkotó után maradt szövegekkel, ha azok sorsáról nem rendelkezett. Ezt a dilemmát sokáig mérlegelték, és Siklósi Máté végül arra jutott, hogy a lelke mélyén az öccse biztosan szerette volna, hogy ezek a versek a nyilvánosság elé kerüljenek. Még ha sokat küzdött volna is azzal, hogy megállják-e a helyüket az irodalomban.
„Nekem rengeteg küzdelmem volt ezzel – folytatta Reisz-Varga Zsófia. – Minden egyes szövegnél megálltam egy pillanatra. Volt, hogy hangosan beszéltem Örssel, hogy »Akarod te ezt?« Volt, hogy vitatkoztam vele, vagy mondtam neki, hogy »Ne haragudj, ez nem olyan jó, kiveszem belőle«”. Voltak olyan versek, amelyekről érezte, hogy Örs sem mutatná meg őket a közönségnek, és a „dühből, indulatból” írt szövegek sem kerültek a könyvbe, mert ezeket felismerhető alanyoknak írta, és ma már biztosan másképp gondolná.
Mindig volt egy kis költő Örs a fejemben, de most már ott lakik végérvényesen
– mondta még Reisz-Varga.
Bár a dalszövegeit jól ismerte és közel álltak hozzá, a versei mégis meglepetést okoztak számára. Szerinte ezeknek igenis van létjogosultságuk az irodalomban: nagyon jó motívumokat használ, amelyekre többször visszatér és dalszövegeiben is visszaköszönnek, és egyszerre vannak jelen a nagyon konkrét, egyértelmű képek az elképesztő hasonlatokkal és saját szóalkotásokkal.
Makacsul ragaszkodott az ötleteihez
A beszélgetésbe bekapcsolódtak Örs zenésztársai is. Agócs Márton, Beke István, Szűcs Viktor, Varga Gergő és Veress Áron azt vállalták, hogy befejezik Siklósi Örs elkezdett szólóalbumát – megrázó és egyben felemelő volt ebből részleteket hallgatni. Történeteket is meséltek a közönségnek arról, hogy milyen volt együtt dalokat írni Örssel. A beszámolókban visszatért, hogy kreatív, intuitív és makacs embernek ismerték, aki nagyon gyorsan alkotott.
„Rettentő összetett volt zeneileg. Stilisztikailag óriási spektrumot fedett le a folkos hangvételű daloktól az indie elszállós számokon át a tökös rockzenéig” – mondták. Az Örssel való dalszerzést kaotikus és inspiráló folyamatnak írták le: ragaszkodott az ötleteihez, és később be is bizonyosodott, hogy neki volt igaza.
Megterhelő volt hallgatni a hangját, de iszonyúan fel is tud tölteni
– ismerték be a szólólemezen dolgozó zenészek.
Reisz-Varga Zsófia ugyan szorosan nem vett részt a lemezek munkálataiban, de ellenőrző kézként jelen volt a zenekar életében: átnézte a dalszövegek és a közösségimédia-posztok helyesírását. „Elég jól leírja Örs jellemét, hogy ha átküldött valamit, és azonnal nem reagáltam, akkor megpróbált felhívni. Ha nem vettem fel, akkor felhívta az anyukámat, hogy nem foglalkozom vele, és nem akar a barátom lenni. Aztán büntetésből mondjuk három napra letiltott” – mesélte.
És hogy milyen volt Siklósi Örs gyerekként? Bátyja szerint szülei kezdettől fogva támogatták, hogy „színpadra gyakoroljon”. Kiskora óta a Földessy Margit drámastúdióba járt, musicalekben szerepelt. „Otthon is egyértelműen látszott rajta az igény arra, hogy figyeljenek rá” – osztotta meg. Elképesztően kreatív volt és bizonyos keretek között alkalmazkodónak ismerték.
Amikor elkezdett legózni, bármikor válhatott transzformerré és autóvá menet közben az, ami rakétának indult
– idézte fel Siklósi Máté öccse emlékét.
Fotók: Hinsenkamp-Fekete Celesztina / margofeszt
