Arthur Conan Doyle 1887-ben alkotta meg Sherlock Holmes figuráját - akkor még javában orvosként dolgozott. Huszonhét évesen, mindössze három hét alatt vetette papírra A bíborvörös dolgozószoba című regényét, és itt bukkant fel először Sherlock Holmes és Dr. Watson alakja. A mesterdetektív kalandjairól összesen négy regény és öt novelláskötet jelent meg, népszerűsége a mai napig töretlen. Az író egy idő után viszont nem szenvedhette hősét (ami eléggé hasonlított ahhoz, ahogyan Agatha Christie érzett saját fiktív nyomozója, Poirot iránt), és 1891-ben azt írta az anyjának, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy eltegye láb alól Holmest, mivel „jobb dolgokról” vonja el a figyelmét – valójában attól tartott, hogy a nyomozó karaktere skatulyába zárja, és nem engedi, hogy szépirodalmi íróként kibontakozzon. Az anyja nem meglepő módon eléggé felháborodott, így aztán Arthur Conan Doyle-nak nem volt más választása, folytatta a detektívtörténeteket – cserébe meg is kérte az árukat, a kiadók pedig elég jól meg is fizették az írót.
Mindenesetre, aki még nem találkozott a Sherlock-könyvekkel, annak nehéz lehet eldönteni, hogy melyikkel kezdje. A Penguin eléggé biztosra ment, ők ugyanis a legelső regényt ajánlják belépőnek, amelyben megismerte a világ a nyomozó párost: a történet felütése Watsonhoz kötődik, aki éppen felépült háborús sérüléseiből és olcsó szállást keres Londonban. Egy ismerőse javaslatára jut el Sherlockhoz, aki a következőképpen mutatkozik be neki: „Örvendek – szólt Holmes kedvesen, miközben erősen megszorította a kezemet. – Ön Afganisztánban volt, amint látom”. Sorsuk ezzel megpecsételődik, és elindul az első közös detektívkaland. (Ez a regény amúgy magyarul A brixtoni rejtély, Tanulmány vérvörösben és Tanulmány vörösben címmel is megjelent.) A második regényből, A négyek jeléből (magyarul A nábob kincse, Az Agra kincse és A dilettáns detektív címmel is olvasható) kiderül, hogy még a legnagyobb lángelméknek is megvannak a maguk bűnei – Sherlock Holmes például kokainista; Watson próbálja is jó útra téríteni, de hamarosan újra nyomozniuk kell, útjukat pedig rejtélyes kincs és mérgezett nyilak szegélyezik.
Aki a regények helyett a novellákkal kezdene inkább, annak a Sherlock Holmes kalandjai címmel – eredetileg 1892-ben – megjelent kötet adhat fogódzót. Az itt megjelent történetek közül is talán a leghíresebb a Botrány Csehországban, amelynek egyik kulcsszereplője, a hírhedt operaénekesnő, Irene Adler kerül majd talán a legközelebb a mesterdetektív szívéhez. Fontos olvasmány lehet még a Sherlock Holmes emlékiratai című kötetből Az utolsó eset című novella, már csak azért is, mert itt mutatkozik meg először Holmes nemezise, Moriarty professzor. Ez a válogatáskötet 1894-ben jelent meg eredetileg, és akkorra már Arthur Conan Doyle torkig volt Sherlockkal. A nyomozó figuráját a libamájpástétomhoz hasonlította, amiből egyszer bezabált, és azóta a név puszta említésére rosszullét környékezi. Így aztán Moriartyt szimpla írói eszköznek szánta, ki akarta nyírni vele Sherlock Holmest – az már egy másik kérdés, hogy később kénytelen-kelletlen további történetekben feltámasztotta szeretve gyűlölt hősét. A rajongók ugyanis teljesen kiborultak Holmes állítólagos halálától, a The Strand Magazine – ahol az írás eredetileg megjelent – például alig tudott fennmaradni, a tiltakozás jeleként olyan sokan mondták vissza akkor az előfizetésüket.
1905-ben Sherlock Holmes visszatér címmel jelent meg egy novelláskötet, de még előtte a Sherlock-univerzum egyik legismertebb regénye, A Sátán kutyája, amelyben a mesterdetektívnek és dr. Watsonnak Charles Baskerville halálának rejtélyes körülményeit kell alaposabban megvizsgálnia az ősi birtokon, idővel viszont azon kapják magukat, hogy versenyt kell futniuk az idővel, ha nem akarják, hogy Sir Charles örököse is hasonló sorsra jusson.
További Sherlock-tippekért KATT ide!
