A karácsonyt a várakozás, a szeretet és a remény ünnepeként éli meg a többség, SzintisLaci viszont a mesekönyv szerint ezen a napon egyre mélyebbre süllyed a magányos szürreálba – honnan jött a mese ötlete, és, Dani, miért pont a verses formát találtad a legmegfelelőbbnek ehhez a sztorihoz?
Márton Dani: Októberben összeírtunk 17 olyan ötletet, amit otthon meg tudnánk valósítani, hogy ne tűnjünk el fél évig, amíg tart ez a szerencsétlen apokalipszis. Ebből kiválogattunk öt darabot, az egyik a mesekönyv volt. Az elején egy cuki történetben gondolkodtunk, de hamar rájöttünk, inkább egy komorabb sztori működne, amiben a mindig pozitív kisugárzású, mindenki által imádott SzintisLacit helyezzük egy nyomasztó pokoljárás középpontjába. Annyi borzalom vesz most minket körül, hogy a magány elfogadásáról beszélni több értelme volt szerintünk. Persze mindezt humorosan. A kontraszt miatt helyeztük SzintisLaci önterápiáját az idilli karácsonyi környezetbe, ehhez pedig tökéletesen illettek Edina varázslatos illusztrációi és a néhol egészen gyermeknyelven írt versszakok.
Deák Edina: Dani felhívott telefonon, hogy mit szólnék hozzá, ha egy hónap múlva kiadnánk egy könyvet. Azt mondtam lehetetlen, de úgyis össze fog jönni. Általában amit Dani kitalál, mindig összejön. Szerettem volna mesekönyvet illusztrálni, bár amiket általában rajzolok, nem mutogatnám jó szívvel gyerekeknek. Sajnos ezt sem fogom tudni.
Mennyire tekinthető közös Ricsárdgír-produktumnak a könyv, a maguk részéről mit tettek bele a zenekar tagjai?
MD: A dalszövegeket és a posztokat én írom a zenekarban, ezért a szöveg megírását egyedül végeztem. Edina pedig a grafikusunk, a Ricsárdgír-arculat felelőse, óriási bizalmat élvez a mi részünkről, így ő is szabad kezet kapott. A menedzserünk, Marci abban segített hogy az első 100 példány el tudjon készülni ilyen rövid idő alatt, és igényesen nézzen ki a végtermék. A zenekarral csak a könyv hangulatát, és sztoriját beszéltem át, hogy abban egyetértsünk, egy tőlünk szokatlanabb üzenetet és komorabb hangulatot ábrázoljunk.
DE: Én az ősricsárdgírrel jártam a világot, jópár beteg sztorit láttam, éltem meg velük. Kisfiam születése óta inkább a zenekar grafikusa lettem, de elég meghatározó élmény volt az a korszak, zsigereimbe ivódott valami ricsárdgír érzés, azóta is ott bujkál és ha olyasmit olvasok, mint ez a mese, felszínre tör egyáltalán nem dekoratív, morbid, pálcikaemberek formájában. Tényleg úgy volt, ahogy Dani mondta. Mikor felhívott telefonon és röviden összefoglalta a történetet, láttam magam előtt, milyen illusztrációk segíthetik a szöveget. Amikor elkészültem egy rajzzal, elküldtem Daninak, ő pedig mindig annyit írt, hogy ez csodálatos.
A fülszöveg is meseként definiálja SzintisLaci karácsonyi kalandjait, viszont már a borítón is ott van a 16+-os figyelmeztetés – egészen pontosan melyik volt az a rész, ahol először éreztétek, hogy nem biztos, hogy ez a könyv gyerek kezébe való?
DE: Én akkor, mikor Éva mondja Lacinak: "Mi olyanok vagyunk, mint a vállfa meg a magzat".
MD: Én már azelőtt tudtam, hogy elkezdtem volna írni a versszakokat, mivel tisztában voltam vele, milyen jeleneteket szeretnénk beleírni. Sosem terveztük, hogy ez a könyv gyerekeknek készüljön, még a cuki verzióban is rengeteg vér folyt.
A kötet magánkiadásban jelent meg – nem is gondolkodtatok abban, hogy megkeressetek vele egy könyvkiadót?
DE: Igen, az lehet, hogy egyszerűbb lett volna.
MD: Az is csoda volt, hogy ennyi idő alatt elkészült, ráadásul úgy voltunk vele, hogy 100 darab jó, ha elfogy január végéig. Álmomban sem hittem, hogy egy nap alatt megveszik az összeset, így ezzel a gyártóval folytattuk tovább a közös munkát, előrendelésben elfogyott öt nap alatt újabb 100 könyv, és úgy látszik, egyre többen kíváncsiak, így annyit gyártunk, amennyit csak tudunk. Kiadót azért sem kerestünk, mert azt gondoltuk, hogy azoknak lehet érdekesebb, akik ismerik a zenekart. Nagyon fura és csodálatos érzés olyan leveleket kapni, hogy valaki a könyv miatt ismerte csak meg a Ricsárdgírt, és még úgy is nagyon tetszett neki az, amit olvasott, hogy nem tudja ki az a SzintisLaci.
Ezek után szerintetek benne van ebben a könyvben akár a folytatás lehetősége is?
DE: Ez eddig eszembe se jutott. Annyira kerek egész ez a történet...
MD: Szerintem nincs. Nem is gondoltunk arra, hogy több mesekönyvet kellene késztítenünk a Ricsárdgírrel. Ebben a zenekarban az a szép, hogy bármit kipróbálhatunk, amihez kedvünk van. Ha minden jól alakul, tavasszal egy kisfilmet forgatunk, 2021 végére pedig egy 350 oldalas könyv jelenik meg rólunk. Készül egy 24 órás dokumentumfilm is, szóval csupa lehetetlen vágyaink vannak, amik a Ricsárdgírnél valahogy mindig megvalósulnak, tehát a Ricsárdgírben működnek a csodák.
