Gillian Anderson színész névtelen nők szexuális fantáziáiból állított össze egy kötetet. A Want című könyvbe mintegy 1800, a világ minden tájáról névtelenül beküldött vágykép közül végül 174 nőét válogatták be. Ezeket aztán témakörök szerint olyan fejezetekre osztották, mint például „Istenítve lenni”, „Hatalom és behódolás” vagy „Felfedezés”. A fantáziák „tulajdonosai” eldönthették, hogy a szexuális identitásuk, a koruk, a bevételi és a párkapcsolati státuszuk közül mennyit árulnak el magukról.
Névtelen vágyak
A kiadó kérésére Anderson megírta a saját fantáziáját is, de az is anonim módon szerepel a kötetben. Bár azt gondolja magáról, hogy alapvetően elég lazán áll a szex kérdéséhez (és szexterapeutát is játszott a Szexoktatás című sorozatban), maga is
meglepődött azon, hogy milyen nehezen tudta szavakba önteni a saját titkos vágyait.
„Hirtelen leírni a képeket, amelyek már egy ideje a fejemben vannak, és maga ez a tett, olyan szintre emelte az intimitást, amire nem számítottam, ahogy arra sem, hogy ennyire szégyenlős leszek ezzel kapcsolatban” – mondta Gillian Anderson.
„A szexuális fantázia a szexuális önkifejezés egészséges és normális aspektusa, feltéve, hogy nem okoz szorongást és sérülést. Az emberek biztonságos, privát és ellenőrzött környezetben – az elméjükben – fedezhetik fel ezeket” – mondta a BBC-nek Susan Yong klinikai pszichológus a könyv kapcsán.
A kötetben sokféle fantázia helyet kapott: a nőé, aki nemrég elhunyt házastársa érintését hiányolja, más egy hírességgel vágyik szenvedélyes szexre, és van olyan is, aki ortodox vallása szigorú szabályait hágná át.
Anderson szerint a történetek „őszinték, nyersek, intimek és gyönyörűek”. Ezeket olvasva, mint mondja, egyértelműen kiderül, hogy
a résztvevő nőknek mekkora örömet és élvezetet okozott az írás,
és „úgy tűnt, nagyon nyitottá tette őket afelé, hogy jobban megértsék önmagukat. Végső soron ez nem az én könyvem. Ez minden nő könyve, aki hozzájárult.”
Még mindig tabu
Persze nem ez az első könyv, ami nők szexuális fantáziáit gyűjti össze. Először 1973-ban, Nancy Friday újságíró jelentetett meg egy, a nők vágyairól szóló gyűjteményt, ami világszerte bestseller lett. Andersont meglepte, hogy még most, 50 évvel később is mennyi szégyen övezi azt, hogy a szexről beszéljünk, és a barátainkkal vagy a partnerünkkel megosszuk, hogy miről fantáziálunk. „Azt gondoltam volna, hogy ez már sokkal kevésbé jellemző. Felnyitotta a szemem” – mondta.
A könyvvel azt szeretné elérni, hogy nyíltabban álljunk a vágyainkhoz.
„A szex és a fantáziák még mindig tabutéma, az olyan sorozatok és filmek ellenére is, mint a Szexoktatás, az Eufória vagy A szürke 50 árnyalata. És közben ott a multimillárdos pornóipar, aminek a képei egyfolytában ömlenek ránk mindenhonnan” – magyarázza Anderson.
A kötetben is szerepel olyan történet, melynek elején írója bevallja, a pornó által sugallt elvárások miatt nagyon nehezen tudta meghatározni, hogy mi az, ami őt magát valójában beindítja.
Gillian Anderson szerint a fiataloknak is el kellene olvasniuk ezt a könyvet, pont azért, hogy lássák, mennyire sokféle lehet a szex azon kívül, amit a pornóipar tálal számukra. Ezekben a fantáziákban „sok a gyengédség, és a nők azt szeretnék, hogy önmagukért vegyék észre őket, és törődjenek velük – és sok romantika is van benne.”
Húztak egy határt
Friday 1973-as könyvében volt egy fejezet a beleegyezés nélküli és illegális szexet leíró fantáziákról, de Anderson kötetéből kihagyták az illegalitás, a bestialitás és a vérfertőzés határán mozgó történeteket. Nem szerette volna ugyanis, hogyha az olvasóknak tartaniuk kell attól, mibe ütköznek a következő oldalon.
Ennek ellenére a veszélyesebb vágyak is kaptak egy fejezetet,
mert őszintétlennek érezte volna kihagyni őket, végtére ezek is nők valódi gondolatai. Gillian Anderson szerint az a lényeg, hogy fantáziában a nőnél van az irányítás „ő dönti el, kivel, mikor, hol, mennyit, milyen gyakran csinál, mikor hagyja abba és mikor folytatja.”
Fotó: Bloomsbury Publishing
