Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, az MTA rendes tagja, a BME Kognitív Tudományi Tanszékének alapító egyetemi tanára, aki számos tudományos könyv szerzője és társszerzője, de önéletrajzi munkája eddig még nem született. A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol. Saját meghatározása szerint „szubjektív, esszéisztikus tudománytörténetet” ír, de a tudomány története mellett egy kiváló tudós páratlan, a bányász ősöktől a Magyar Tudományos Akadémiáig vezető életútját is bemutatja.

Fotó: Valuska Gábor

Kolozsi Orsolya | 2023. május 19. |
PLÉH csaba
Árnyak
Magvető, 2023, 505 oldal
Pléh Csaba: Árnyak könyv

A három évvel ezelőtt megjelenő világjárvány ugyan teljesen felforgatta az életünket, és rendkívül sok kellemetlen tapasztalattal ajándékozott meg, mégis voltak pozitív hatásai. Az örökösen munkálkodó, nagy sebességen élő embereket például kicsit lelassította, és a sok bezárva töltött óra a visszatekintésre, a leltárkészítésre is lehetőséget adott. Pléh Csaba is hasonló helyzetbe került, ahogy május elején megjelent kötetének előszavában be is számol erről: „Ebbe az emlékkönyvbe egyedül én írtam kollégáimról, barátaimról, mestereimől. Közel harminc éve terveztem ezt. Mindig meg akartam írni ezeket az emlékezeti árnyakat, de mindig akadt fontosabb dolgom. Azt, hogy miért most állt össze, nyilván magyarázza a koronavírus alatti zárlat. Most kezdtem aggódni, hogy velem együtt ezeknek a kollégáknak az árnya is el fog enyészni.” Ebben a bekezdésben emlékkönyvnek nevezi kötetét, és árnyaknak a benne megrajzolt portrékat, ezzel a címet és könyvének alapvető célkitűzését is megmagyarázza – emléket akart állítani azoknak az embereknek, akik már nincsenek közöttünk, de akiknek alakját annyira fontosnak tartja, hogy rögzítse őket saját nézőpontjából, meghatározó emlékei alapján. Bár a kötet elsősorban autobiográfia és a már említett portrék sorozata, a tárgyalt időszak (a huszadik század első évtizedeitől mostanáig) történelme, társadalma és a tudományos élet fontosabb szereplőinek élete is a lapokra montírozódik.

Pléh Csaba: Ha író lennék, azt mondanám, hogy helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket
Pléh Csaba: Ha író lennék, azt mondanám, hogy helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket

A Margó Fesztivál utolsó napján zsúfolásig telt a Kristály terem, ahol Pléh Csaba és Till Attila beszélgetett a szerző egy hete megjelent Árnyak című kötetéről. Ez Pléh Csaba első igazán személyes írása, bár a szerző azt mondta, soha nem készült emlékiratot írni magáról. Az Árnyak azonban nemcsak róla, a családjáról és kalandos életútjáról szól, hanem azokról is, akik már nincsenek köztünk, mégis nagy hatással voltak a nyelvész-pszichológus életére.

Fotó: Valuska Gábor

Tovább olvasok

A könyv első, nagyobbik része a szerző élettörténetét meséli el, de már itt is nagyon sok portré rajzolódik szülőkről, osztálytársakról, barátokról, tanárokról, hiszen egy élet története nem mondható el mások történetei nélkül. Az első rész A kétarcú világ: magamról címet viseli, mely utal arra a kettősségre, melyben a pszichológus-nyelvész nevelkedett, és melyet egy idő után szinte szimbólummá növeszt, és az egész életére jellemző kétarcúság meghatározó gyökereként értelmez. A nagyon őszinte, az érzelmekre is reflektáló történetből kiderül, hogy Pléh Csaba szülei még a szerző egészen kis korában elváltak, így az ő élete mindig megoszlott a két szülő között, és identitása kialakulásának, gyerekkorának két nagy (egymással szinte mindenben ellentétes) bölcsője volt: Dunabogdány, a kétnyelvű sváb falu, ahová háromévesen kerül, és ahol anyai nagyanyja neveli a „szegény otthon meleg biztonságában”, majd tízéves korától a Ferencváros, a Tűzoltó utca, ahová a jobb iskoláztatás reményében költözik, és ahol apjával és annak családjával él. „A kettősség életem kerete lett” ‒ állítja, és az első 14 évére ez egészen biztosan igaz is. Nemcsak a családi legendáriumot mutatja be, nagyszüleinek, dédszüleinek történetét, de szülei fiatalon kötött, az elejétől fogva elhibázott házasságát, és az anyai szeretet hiányát is, soha nem vádló vagy bíráló módon, hanem józanul, a tudós, a racionális felnőtt nézőpontjából, már-már tárgyilagosan:

Kisgyerekként anyám sokszor hiányzott, és ez életemben sokáig bizonytalan kötődésekhez és függőségi csábításokhoz vezetett.

Az iskolaévek alatt aztán háttérbe szorul a család, a felső tagozatos Tinódi téri srácból a Fáy András Gimnázium tanulója lesz, 1960-64 között a latinos osztályba jár, ahol nagy hatást gyakorol rá magyartanára, Ballai Mihály, aki apai minta is számára. Ebben az időben lesz nagy olvasó, a Szabó Ervin Könyvtár Tűzoltó utcai fiókkönyvtárának lelkes látogatója. Innen egyenes az útja az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol magyar és pszichológia szakokon kezdi meg tanulmányait, de a magyart néhány év után leadja és minden figyelmét a pszichológiának szenteli. A szak kicsi és családias, köszönhetően annak, hogy Pléh Csaba beiratkozása előtt mindössze két évvel indul. Ennek az időszaknak részletesen bemutatott, nagy alakjai Barkóczi Ilona és Mérei Ferenc, a mintaadó mesterek. Pléh Csaba tanulmányai, tudományos pályájának épülése mellett házasságának, családalapításának, fia, Dániel születésének is oldalakat szentel, így nemcsak a pszichológia tanszék fiatal oktatóját, de a férjet és a családapát is megismerhetjük a könyvből. Apró pillanatképeket rajzol fel az életéből, apró történetekkel színesíti a tudománytörténeti utat, és nem rejti véka alá azt sem, hogy fiatal éveiben nagyon is habzsolta az életet. Az egyik legviccesebb jelenetben például arról mesél, amikor későbbi feleségét, Juditot látogatta meg Moszkvában, és a kollégiumba felcsempészett diákként furcsa kalandba keveredett: „Egyszer csak kivágódott a társalgó ajtaja, én meg ijedtemben pucéran bebújtam a kanapé alá. Két emeletügyeletes nő segített Juditnak átköltözni egy szobába, minden ruháját, közte az enyémet is átcipelve, majd kulcsra zárták a társalgó ajtaját.

Ott feküdtem pucéran, kicsit spiccesen magamra hagyva a Lomonoszov tizenkettedik emeletén reménytelenül.

Természetesen ezek csak apró jelenetek az élettörténetben, a könyv egészét tekintve jelentéktelen részletek, mégis nagyon sokat elárulnak a szerző humoráról, (ön)iróniájáról. 

Egy önéletrajz ugyanis nemcsak egy élettörténetet mesél, hanem megmutatja a mesélőt magát, méghozzá éppen azáltal, ahogyan a történetéhez viszonyul, ahogy azt meséli, és ahogyan az eseményeket válogatja és súlyozza. Pléh Csaba rendkívül őszinte elbeszélő, sokszor humoros, legtöbbször tárgyilagos, de soha nem unalmas. Különleges, őszinte és realista attitűdje akkor érhető tetten leginkább, amikor szerelmeiről (első és második feleségéről) mesél. Ezekben a bekezdésekben ugyanis úgy teszi érzékelhetővé, hogy mennyire fontos számára az adott nő, hogy közben sohasem érzeleg, nem válik giccsessé. Mesélői hozzáállására jellemző, hogy úgy képes az érzelmeiről hitelesen beszélni, hogy közben távolságot tart, objektív és tárgyilagos. És ami a legfontosabb: nem próbálja magát jobb színben feltüntetni, egyáltalán nem viszi el az önéletrajzokra jellemző legendaépítés, nosztalgia, az én megszépítésének szándéka. 

Az egyetemi évek után a tanárévek bemutatása következik, amikor is második otthona a pszichológia tanszék lesz, ahol negyven éven át tanít, és 14 éven keresztül tanszékvezetői feladatokat is ellát. Miközben a pszichológia tanszéken oktatóként dolgozik, közben diák is ugyanezen a karon, hiszen tanári tevékenységével párhuzamosan nyelvészeti tanulmányokba kezd. Ezen a szakon is megismerkedik a személyiségét és tudósi pályáját is formáló emberekkel, ráadásul ezeknek a tanulmányoknak köszönhetően találja meg a saját útját, a pszicholingvisztikát, mely tudományterületen két szeretett tárgyát képes együttesen vizsgálni, egymás szolgálatába állítani. Mivel nemcsak életének tényszerű állomásairól, hanem szellemi útjáról, gondolkodásának alakulásáról is mesél, megosztja az olvasóval, hogy sokáig úgy érzi, elméleti nyelvészként soha nem lesz sikeres, mert a gondolkodása nem elég formaorientált, „nincs elég kifejlett metanyelvi készségrendszere”. Ehhez hozzájön az, hogy

alapvetően nem az elmélet, hanem az ember megértése izgatja.

Sem a gyakorlati pszichológia (erre a Mérei oldalán eltöltött lipótmezei hónapokban ébred rá), sem az elméleti nyelvészet nem jelent igazi perspektívát számára, de rájön arra, hogy az ő világa a kettő kapcsolatának tanulmányozása. A nyelv elsajátítása, a nyelvi fejlődés érdekli, az, hogyan „tesszük bele a fejünkbe” a nyelvi rendszert, ami alapvetően és eredendően azon kívül van. A kognitív pszichológiáról, a pszicholingvisztikáról szóló (egyébként egyszerre közérthetően és érdekfeszítően tárgyalt) oldalak mellett ismét felbukkan a család, a munkamánia, az első házasság válsága, a második nagy szerelem, a második házasság, és az újabb gyermek, Kamilla megszületése is. 

Csak mindezek után, a könyv második felében érkezünk meg az árnyakhoz (Pléh eredetileg kizárólag ezeket tervezte megírni, csak a kiadója, a Magvető igazgatója és szerkesztője, Dávid Anna tanácsára kezdett önéletírásba), azoknak a mestereknek, meghatározó személyiségeknek a bemutatásához, akik nagyban meghatározták a szerző életét, tudományos pályáját. Ezek az árnyakról íródott portrék a Kollégák és barátok rengetege című részben kapnak helyet, külön „kategóriákba” sorolva, rendszerezve. A tizenhat alak között vannak a lelkészek (például az egyik legmeghatározóbbként emlegetett tanára, Barkóczi Ilona), az idegesek (Grastyán Endre, Szakács Ferenc), a nyelvelők (például Kiefer Ferenc) és a barátok, mint amilyen például Szegedy-Maszák Mihály. 

A kötetet jó tudóshoz méltón szakirodalmi hivatkozások jegyzéke, nagyon alapos névmutató zárja. Személyessé pedig a szintén függelékben látható fotók teszik, melyeken a szerző is többször felbukkan, például még kisgyerekként, majd szerelmes ifjúként is. A kötetben nemcsak a Pléh Csaba számára fontos árnyak, de ő maga is alakot ölt minden dilemmájával, sokoldalúságával, erényeivel és hibáival, élő ellentmondásaival együtt. Azonban, ha csak egyetlen tulajdonságot lehetne kiemelni róla a könyv elolvasása után, akkor egész biztosan a soha el nem fogyó kíváncsisága lenne az. 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Pléh Csaba: Ha író lennék, azt mondanám, hogy helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket

A Margó Fesztivál utolsó napján zsúfolásig telt a Kristály terem, ahol Pléh Csaba és Till Attila beszélgetett a szerző Árnyak című kötetéről. Utóbbi nemcsak róla, a családjáról és kalandos életútjáról szól, hanem azokról is, akik már nincsenek köztünk, mégis nagy hatással voltak a nyelvész-pszichológus életére.

...
Hírek

Marina Abramovic önéletrajza végre magyarul is megjelent

...
Hírek

Várhatóan jövőre jelenik meg magyarul Ai Weiwei önéletrajza

Magyarul a Jelenkornál jelenik meg Ai Weiwei régóta várt memoárja – Sárközy Bencét, a kiadó igazgatóját a megjelenésről faggattuk.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

Tüdős Klára becsvágyát a családja értetlenkedése is fűtötte

Olvass bele Bódis Kriszta Korzón a pokolba című kötetébe!

...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

...
Nagy

Vesna Lemaic: A kétféle migráció megosztja az embereket

A szlovén Vesna Lemaic kisprózái egyfajta tranzitállapotot tükröznek, amely lehet földrajzi vagy érzelmi akár, írásai pedig minden benne szereplőt állandó önvizsgálatra kényszerítenek – írtuk a Margó Könyvek sorozatban megjelent Szíves fogadtatás című novelláskötetről. A könyvet az őszi Margón mutatták be, előtte a szerzővel kétféle migrációról, aktivizmusról és a horrorfüggőségéről is beszélgettünk.

Szerzőink

...
Kiss Imola

Megtudtuk a választ arra, hogy miért született még egy könyv Alföldiről

...
Sándor Anna

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

...
Kolozsi Orsolya

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

Hírek
...
Hírek

Az olasz kulturális miniszter nem adja vissza a Diszkoszvetőt a müncheni antik múzeumnak

...
Podcast

A magyar folklór mitikus lényei olykor az emberek pszichés terheit is oldották

...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

...
Nagy

Kiss Edina: Az írás számomra életismeret

...
Zöld

COP28: Teljesen le kell mondani a fosszilis üzemanyagok használatáról

...
Podcast

Szűcs Ádám: Olyan könyvekért rajongok, amiket én soha nem tudnék megírni

A hét könyve
Kritika
Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet
...
Panodyssey

Simon Márton: Északi fény, fenyők, satöbbi (Hogy jöttem 2.)

Simon Márton szellemi önéletrajzának második részében elmeséli, melyek szövegek, amelyek igazán nagy hatással voltak rá.