Gyepes Judit ötven évvel ezelőtt fordította a Zabhegyezőt, nagyjából akkor, amikor Salinger végleg felhagyott az írással. Kezdő angoltanárként került kezébe J. D. Salinger The Catcher in the Rye című regénye. Siórétiné Gyepes Judit nem sejthette, hogy a Zabhegyezővel a 60-as évek magyar olvasóinak "kultkönyvét" fordítja magyarra.
Gyepes Judit: Ez volt a legelső. Soha azelőtt nem fordítottam. Kezdő tanár voltam, angol szakosként nem volt könnyű álláshoz jutni, s akkor egy ismerősömtől, aki akkor jött Angliából, kölcsönkaptam Salinger könyvét, hogy olvassam el. S minthogy korábban azt mondták az Európa Kiadónál, hogy vigyek valami próbafordítást, ebből készítettem egy fejezetnyit. Nagy szerencsém volt, mert a szerkesztőnek mindjárt megtetszett – nem a fordítás, a könyv. Meg is bízott a fordítással.
Elég bátor szerkesztő lehetett, hiszen a hatvanas évek elején egy kortárs amerikai szerző szinte friss – alig tízéves – regényével kiadói terveket szőni nem volt éppen magától értetődő. Főleg egy olyan regénnyel, amely egy fiatalember céltalan vagy inkább szerencsétlenkedő téblábolásáról szól…
Mondom, szerencsém volt, a szerkesztőm ugyanis Bartos Tibor volt, aki egyáltalán nem törődött azzal, hogy ez problémát okozhat. Tudtommal ez nem is okozott, ám az igen, hogy nem tudtuk megszerezni a megjelentetés jogát. A szerző ugyanis nem adta. De később megenyhülhetett – sokat dolgozott ezen a kiadó, s én is fölvettem a kapcsolatot az ügynökségével, amikor ’63-ban Londonban jártam, úgyhogy végül megjött az engedély, s évekkel a fordítás elkészülte után, 1964-ben meg is jelent a könyv.
