A Nobel-díjas, 2019-ben elhunyt Toni Morrison A Kedves című kötete nemrég új magyar kiadást kapott a Helikon Kiadó jóvoltából. Ennek kapcsán újraolvastuk a regényt, és összefoglaltuk, miért számít kulcsfontosságú szövegnek a rabszolgaság máig tartó hatásának megértésében.
„A rabszolgaság nyers valóságát gótikus horror és mágikus realista elemekkel vegyítette, új szintre emelte a történelmi trauma irodalmi feldolgozását”
– írtuk egyebek mellett a kötetről.
„A történelmi alak izgalmas, de a regényírót gúzsba kötné”
Margaret Garner, akinek története a kultikus regényt ihlette, egy 1858-ban elhunyt afroamerikai rabszolganő volt, aki megölte saját lányát – és másik három gyermekével, majd saját magával is végezni akart –, csakhogy ne kelljen visszatérniük a rabszolgaságba.
Toni Morrison a hetvesen évek elején, a Random House szerkesztőjeként, a The Black Book című antológia összeállítása közben találkozott ezzel a megrázó történetre. (Egy Bassett nevű lelkész 1856-ban megjelent cikkét találta meg, aki meglátogatta Margaretet a börtönben.)
Morrison azonban nem akarta egyszerűen rekonstruálni az esetet. Így ír erről A Kedves előszavában: „Margaret Garner, a történelmi alak izgalmas, de a regényírót gúzsba kötné.
Túl kevés teret hagy a képzeletnek, legalábbis az én céljaimhoz képest. Úgyhogy ki fogom találni a gondolatait, beléjük bújok, hogy létrejöjjön egy olyan mögöttes szöveg, amely lényegét tekintve történelmileg igaz, de nem szigorúan tényszerű,…
A hősnő a szégyen és a félelem minden megbánás nélküli elfogadását fogja képviselni; vállalja a gyerekgyilkosság következményeit; mindenáron kinyilvánítja a szabadságát.”
A szökés, ami tragédiába fordult
Margaret Garner 1834. június 4-én született rabszolgaként a kentuckyi Boone megyében található Maplewood ültetvényen, amely John Pollard Gaines tulajdona volt (a születési évvel kapcsolatban eltérő adatokat találni). 1849-ben Gaines eladta őt testvérének, Archibald Gainesnek (máig nem tudni biztosan, hogy John Pollard Gaines valójában Margaret édesapja volt-e).
Margaret házicselédként dolgozott, 1849-ben férjhez ment Robert Garnerhez, aki szintén rabszolgasorban élt, és
16 évesen életet adott első gyermekének. Még három gyermeke született.
A rendelkezésre álló források alapján felmerül, hogy Archibald Gaines szexuálisan visszaélt a lánnyal, miközben a felesége várandós volt, sőt, ő lehetett Margaret világosabb bőrszínű gyerekeinek az apja. Mindezt azonban ma sem lehet teljes bizonyossággal állítani.
1856 januárjában az ötödik gyermekével várandós Margaret férjével és négy gyermekével megpróbált megszökni: csatlakoztak azokhoz a rabszolgákhoz, akik a befagyott Ohio folyón próbáltak átkelni. Egy családi rokonhoz, a szabad státuszú Joe Kite, Cincinnati közelében levő otthonába menekültek (a többiek eljutottak a város egyéb menedékhelyire, majd később Kanadába).
Kite az abolicionista Levi Coffinhez fordult tanácsért, aki beleegyezett, hogy segít Garneréknek elmenekülni a városból. Mielőtt azonban visszatért volna a házához, a rabszolgavadászok és az amerikai rendőrbírók rátaláltak a családra.
Körbevették az ingatlant, majd megrohamozták azt.
Ez az akkori törvények szerint jogszerű eljárásnak számított: az 1850-ben elfogadott szökött rabszolgákról szóló törvény (Fugitive Slave Act) előírta, hogy az elfogott szökött rabszolgákat vissza kell adni gazdáiknak, és a szabad államok tisztviselőinek és polgárainak ebben együtt kell működniük.
Amikor megtalálták őket, Margaret férje több lövést is leadott, és legalább egy szövetségi rendőrtiszt-helyettest megsebesített. Ekkor következett be a tragédia, amely Toni Morrison regényét ihlette: Margaret inkább megölte kétéves kislányát, Mary-t egy késsel, mintsem hogy a gyermek visszakerüljön a rabszolgaságba.
Megsebesítette a többi gyermekét is, és arra készült, hogy megölje őket és magát is, amikor a felderítőcsapat elfogta. A nőt lefogták és börtönbe vitték.
Emlékhely Kentucky-ban, Forrás: Wash11, Youtube
A per, ami szimbólummá vált
A Cincinnati History Library and Archives szerint Garner abban reménykedett, hogy egy szabad államban ítélkeznek felette, így őt és gyermekeit szabad személyeknek ismerik el
Garnert azonban nem gyilkosság, hanem „vagyonrongálás” miatt helyezték vád alá.
A per több mint két hétig tartott, és ez volt az egyik leghosszabb, szökött rabszolgával kapcsolatos tárgyalás a történelemben. Garneréket visszaszolgáltatták tulajdonosaiknak, Margaretet egy mississippi ültetvényre adták el, ahol nemsokára elhunyt tífuszban.
Garner pere heves ideológiai vitákat váltott ki, még utcai összecsapásokhoz is vezetett.
Az ország már a polgárháború felé sodródott, Kentucky pedig mélyen megosztott volt a rabszolgaság kérdésében. A rabszolgatartás mellett álló csoportok számára a gyermekgyilkosság azt bizonyította, hogy az afroamerikaiak természetüknél fogva alacsonyabb rendűek, akiknek szükségük van a rabszolgaság által nyújtott iránymutatásra és rendszerre. Ezzel szemben az abolicionisták az esetet arra használták fel, hogy bizonyítsák:
a rabszolgaság megaláztatásai miatt egyébként tisztességes emberek is szörnyű, embertelen cselekedetekre kényszerülnek.
Hatása a művészetre
Morrison egyébként nemcsak regényt, hanem operát is írt Garner történetéből: 2005-ben mutatták be a Margaret Garner: Opera in Two Acts című librettót, amelyet Richard Danielpour zenésített meg.
Egy Joanne Caputo nevű dokumentumfilmes pedig életrajzi kötetet írt Margaret Garnerről, és az egykori ültetvényt is felkereste.
Nyitókép: Womensprize.org, Joanne Caputo könyvének borítója, www.margaretgarnerbook.com
