Amikor Margaret Atwood kiadta a Maddaddam-trilógiát, az előszóban azt írta, hogy csak olyan technológiákról van szó a könyvében, amelyek már jelenleg is léteznek vagy fejlesztés alatt állnak. Amikor a QualityLandet olvastam, hasonló volt a benyomásom, úgy éreztem, hogy ebben a disztópiában is egy olyan világot ismerünk meg, amelyben csak egy picit lettek továbbgondolva a most zajló folyamatok. Ez volt a cél?
Igen, valóban a QualityLandről is el lehet mondani, hogy csak olyan technológiák szerepelnek benne, amelyek valamilyen formában már most is léteznek, vagy már dolgoznak a fejlesztésükön. Persze van néhány vicces dolog a könyvben, ami valószínűleg nem válik valóra egy az egyben, de sok olyan technológia, amiről írtam, azóta már meg is született.
A regény a nem olyan távoli jövőben játszódik, ugyanakkor az embernek az a benyomása, hogy valójában a jelen problémáiról szól, annak kritikája és kifigurázása. Lehet a mostani folyamatok szatírájaként olvasni a könyvet?
Abszolút, valójában már a kezdeti pillanattól ez volt a szándékom. Igazából ez a könyv a jelenről szól, csak science fictionnek álcázza magát. Néhány olyan technológiát, ami már létezik, belehelyeztem a jövőbe, és jobban láthatóvá tettem.
A történet elbeszélője egy bestsellerszerző android, akit – ironikusan – Kalliopénak hívnak. Mit gondol, lesznek olyan könyvek a jövőben, amelyeket mesterséges intelligenciák jegyeznek majd?
Jó kérdés, szerintem ez a folyamat a zenében fog elkezdődni. Már most zajlanak olyan kísérletek, amelyekben mesterséges intelligenciák zenét írnak. Főleg klasszikus zenét, mert abban sok szabály van, amiket be lehet programozni. Szerintem ennél valamivel nehezebb lesz eredeti történetekkel előállni, és ezért nem is hiszem, hogy a következő évtizedekben születnek majd ilyen könyvek, de biztosan nem fogadnék arra, hogy ez sosem fog bekövetkezni.
Már most vannak olyan történetek, amelyeket mesterséges intelligenciák írtak, persze ezek még nagyon kezdetlegesek és többnyire annyira abszurdak, hogy igen szórakoztató őket olvasni.
Nemrég például építettek egy gépet, amibe betáplálták az összes Harry Potter-regényt, és az írt egy új kötetet. Nem lett túl hosszú, de nagyon vicces.
Mit gondol, mi a legnagyobb veszély, amit a technikai fejlődés tartogat az emberiség számára?
Hogy olyan gyorsan fejlődik, hogy a társadalom nem tudja tartani vele a lépést, és mielőtt észrevennénk, mi is történik, már túl késő lesz, hogy irányt váltsunk.
Nem gondolom azt, hogy a technológia feltétlenül rossz lenne, és persze lehet jó célokra is használni. A legtöbb problémánk, amit ma az internet okoz, olyan következmények miatt van, amelyeket nem szándékosan idéztek elő. Például azok a hatások, amelyek azért jöttek létre, mert a Facebook monopolizálta a közösségi médiát. Nem az volt a fő céljuk, hogy megosszák a társadalmat visszhangkamrákkal, mindez egyszerűen csak megtörtént a business-modelljük miatt. Ez persze egy nagyon lebutított verziója annak, ami most történik, de dióhéjban ez a lényeg: olyan gyorsan változott meg minden, hogy mire feleszméltünk, már létrejött ez a gigantikus vállalat, amit senki nem tud felaprózni. Annak a következményeivel pedig együtt kell élnünk, hogy mennyire megosztott lett a társadalom. A Facebook talán a legnagyobb médiavállalat, ami valaha létezett, ugyanakkor a médiatörvények rájuk nem vonatkoznak, mert azt mondják, ők csak egy technológiai platformot szolgáltatnak. Ez persze nem igaz. Ha az ember hazudik vagy megsért valakit egy nagyobb médiumban, akkor felelőssége van, beperelhetik, lehet javítást követelni jogi úton. De ez nem történik meg a Facebookkal, legalábbis nem elégszer. Néhány kormányzat igyekszik felzárkózni ebben, de ezen a ponton már nagyon nehéz bármit is tenni. De nem akarok túl pesszimista lenni, meg lehet csinálni. Még nincs késő, csak szükség van valakire, aki megvívja a nagy csatát.
Borítópornó: Marc-Uwe Kling - QualityLand - Könyves magazin
Hogyan készült el a QualityLand borítója, miből indultál ki a tervezéskor? Rengeteg könyv borítóját még akkor elkezdem tervezni, amikor a könyv kiadása még csak tervezési fázisban, vagy fordítás alatt van, így sokszor nem tudok részleteket a könyv tartalmáról.
A QualityLandben nagyon sok izgalmas, vicces és rémisztő ötlet van. Nem fél, hogy lesznek ezek között olyanok, amelyekre ráharapnak majd bizonyos nagyvállalatok? Például, hogy egy mozdulattal megrendelhetjük majd azokat a ruhákat, amiket a kedvenc sorozatunk szereplői viselnek?
Ez vicces kérdés, de az az igazság, hogy anno nekem is eszembe jutott. Ha szatírát írsz, néha úgy éled meg, hogy igazából csak fura ötleteket adsz az embereknek. Ebben tényleg van valami rémisztő.
A könyv narrátora, a már említett Kalliope kifejti, hogy majd szeretne írni egy olyan apokaliptikus regényt, amelyben egy napkitörés miatt végleg elmegy az internet. Tudom, hogy van egy gyerekkönyve (A nap, amikor a nagymama tönkretette az internetet), ami ezt a témát járja körül, de mit gondol, mi lenne a világgal, ha egyszer csak eltűnne a világháló?
Szerintem most, ha a pandémia alatt elveszítenénk az internetet, mindenki teljesen megőrülne. Mert az egyetlen dolog, ami miatt épelméjűek tudunk most maradni, az, hogy van internetünk, hogy tudunk ilyen videóhívásokat csinálni, és hogy kapcsolatban tudunk maradni a barátainkkal a digitális térben. Tisztában vagyok vele, hogy írtam egy könyvet a technológia összes problémájáról és veszélyéről, de vicces módon mindig próbáltam nem túl pesszimistának tűnni a témával kapcsolatban. Ezért is döntöttem úgy, hogy Miénk John, az egyik főszereplő – aki nem mellesleg android – nem lesz rosszfiú. Nem érdekelt a gonosz gép toposza.
Valaha az internet nagy rajongója voltam és bizonyos értelemben most is az vagyok, csak aggódom az irány miatt, ami felé most tart.
Ennek ellenére, ha eltűnne az internet, az borzalmas veszteség lenne, még abban az állapotban is, amiben most van. De muszáj lenne valahogy a jó irányba lökni.
A könyvben szóba kerül, hogy az internet indulásakor az emberek azt hitték, a világhálónak demokratizáló hatása lesz, hogy megtöri majd a nagy monopóliumok uralmát. Ez naiv gondolat volt az emberiség részéről?
Ez egyfajta ábránd volt, ami mostanra, hogy már berobbant sok negatív folyamat, ami az internethez köthető, elszállt. Ugyanakkor nem hiszem, hogy volt egy mesterterv, amiben kitalálták, hogy az internet majd tele lesz trollokkal és gyűlöletbeszéddel. Ez csak megtörtént. Ahogy mondtam, ezek a nem akaratlagos következményei annak, hogy túl gyorsan történik minden, és közben túl keveset gondolkodtak azon a döntéshozók, hogy milyen társadalmi következményei lesznek ezeknek a folyamatoknak. És persze túl sokat azon, hogyan lehetne gyorsan nagy profitra szert tenni. Nem vették észre a felelősségüket, és az eltelt idő nagy részében éppen ezért el is hanyagolták ezt a felelősséget.
A Google első mottója az volt, hogy “Don’t be evil”. De vajon hova tartunk most?
A QualityLand egyik izgalmas kísérlete, hogy két változatban jelent meg: van egy optimista és egy pesszimista verziója. Ezzel a regényben is hangsúlyos véleménybuborékok témájára akart rájátszani?
Igen, pontosan, ez egyfajta nagyon analóg módja volt annak, hogy bemutassam a véleménybuborékok tapasztalatát a könyv olvasása közben. A két történet egyébként nagyjából megegyezik, csak a hírfolyam különbözik, merthogy a könyvbe hirdetések, hírek és kommentek vannak beékelve. Ez az egyetlen különbség. Kíváncsi voltam rá, hogy ez a differencia hogyan formálja a QualityLandről kialakított képet. Mert a sztori ugyanaz, de a hírek mások. Az első ötletemet sajnos nem lehetett megvalósítani, ironikusan éppen technikai okok miatt. Csak egyféle borító lett volna, szóval az olvasók nem is sejtették volna, hogy két változata van a könyvnek. Csak megvásárolták volna, és amikor a barátaikkal beszéltek volna róla, akkor vették volna észre, hogy a saját könyvükben más van, mint a másikéban, és hogy a könyv különböző verzióit olvasták. De sajnos ezt nem lehetett megvalósítani.
A QualityLand egyik fő üzenete számomra az volt, hogy az internet torzít, nem lehet az emberek személyét pusztán a keresési előzményeikre redukálni. Éppen ezért nagy kockázata van annak, ha a nagy techcégek adatokra, statisztikákra, algoritmusokra építve kezelik az egyéneket, illetve a társadalmat. Az ilyen jellegű folyamatok – amelyeknek már most is részesei vagyunk – vajon szükségszerűen magukba hordozzák a technológiai diktatúrák létrejöttének kockázatát?
Minden bizonnyal. Hatalmas kockázat van ebben. A folyamat már most is zajlik, nem igaz? A megfigyeléshez szükséges technológiákat elsősorban az üzleti élet szereplői hoztak létre, nem a kormányok, hiszen az alapvető cél az volt, hogy személyre szabott hirdetésekkel tudják bombázni az embereket. Ugyanakkor ezeket a technológiákat más most használhatják a kormányok is megfigyelés céljából, és csak a jószándékon múlik, hogy felhasználják-e az információkat vagy sem.
És ez nagyon könnyen vezethet totalitárius diktatúrához, ráadásul olyan mértékben, amivel még korábban soha nem találkozhattunk. Beláthatnak az otthonunkba, az életünk legszemélyesebb részeibe. Nincs hova bújni ez elől.
De nem feltétlenül kell ennek így lennie. Az a gyanúm, hogy bizonyos országokban ez meg fog történni, másokban viszont nem. Szóval csak reménykedni és imádkozni tudunk, hogy a saját hazánkban ez ne következzen be.
A technológia, illetve az MI fejlődése arra késztet minket, hogy átgondoljuk, mit is jelent pontosan embernek lenni, mi az emberi élet célja. Ez a dilemma a regényben is elég hangsúlyosan megjelenik, ráadásul nagyon sok történelmi példa és filozófiai elképzelés is szóba kerül. Mennyi kutatás áll a QualityLand mögött?
Ez az egyik kedvenc témám, ezért már korábban is sokat olvastam róla, ugyanakkor hatalmas kutatást kellett végeznem. Talán még soha ennyit nem kutattam egyik korábbi könyvemhez sem. Majdnem három évbe telt megírni a QualityLandet és az idő nagy részét olvasással töltöttem.
A könyvben megjelenik egy érdekes gondolat, miszerint két éve elértük azt pontot, amikor a sci-fi írók már nem tudják többé megjósolni, merre tart a világ, mert gyorsabban fejlődik a technológia, minthogy ezeket az ötleteket meg lehetne írni. Volt ilyen félelme írás közben?
Őszintén igen, kicsit féltem attól, hogy a valóság megelőzi majd az ötleteimet.
Amikor elkezdtem írni a könyvet, még úgy éreztem, hogy meg kell magyaráznom egy csomó részletet, például, hogy mit jelent a visszhangkamra vagy a véleménybuborék koncepciója. De nem sokkal azelőtt, hogy megjelent a regény, kihúztam a magyarázatok nagy részét, mert úgy éreztem, hogy ezek közben már a közbeszéd részei lettek. És valóban sok minden közelebb került a megvalósuláshoz azóta, hogy megjelent a könyv. Például az egyik fő cselekményszálban fontos szerepet kap a bolt, ami olyan termékeket küld ki, amiket még meg se rendeltél, mert magától tudja, mire vágysz. Persze itt még egyelőre nem tartunk, de az Amazon már használ hasonló algoritmusokat. Például, ha tudják, hogy valószínűleg meg szeretnél rendelni valamit, már előre egy olyan áruházba szállítják, ami közel van hozzád. Szóval már dolgoznak ezen. Még nem szállítják oda a bejárati ajtódhoz, ahogy a regényben, de a közeledbe viszik, mert tudják, hogy hamarosan megveszed majd az adott terméket.
A QualityLand egyik jelenetében az egyik szereplő ámokfutásba kezd az otthonában és elkezdi letakargatni a kamerákat, közben pedig rájön, hogy minden okos terméken van webkamera, minden mozdulatát figyelik. Csak kíváncsiságból: ön leragasztja a számítógépének a kameráját?
Igen, letakarom. (nevet) Az az igazság, hogy mások megfigyelése technikailag már lehetséges. Az egy másik kérdés, hogy egyáltalán érdekel-e valakit, hogy pont én mit csinálok. Talán nem. De mivel a lehetőség megvan rá, ezért inkább leragasztom. Nem olyan nagy dolog, csak egy matricát kell tenni a kamerára, és amikor szükségem van rá, egyszerűen csak leszedem.
Fotó: Sven Hagolani
