Isten hozott, kedves olvasó, a nem túl távoli jövőben, QualityLand országában - Európa legjobb, legszuperebb, legminőségibb államában! Ez a felsőfokú jelzők birodalma, ahol már szinte kizárólag robotok és mesterséges intelligenciák dolgoznak (bár a munkával járó stresszt sokuk nehezen viseli), a reklámcégek és híroldalak kínálatukat előzékenyen a fogyasztók ízléséhez igazítják, a szerelmi élet pedig a randialkalmazások mindentudó algoritmusai által előre kijelölt mederben csordogál... Ugyan mi váratlan történhetne egy ilyen precízen kiszámított, boldogságra automatizált világban?
Így gondolja a regény főszereplője, Munkanélküli Peter is, egészen addig, míg egy személyre szóló ajándékot nem kap az ország legnépszerűbb csomagküldő szolgálatától: egy rózsaszínű, delfin alakú vibrátort. A kéretlen segédeszköz hatására hősünk egyszemélyes hadjáratba kezd QualityLand teljhatalmú mamutvállalatai ellen, mígnem végül egy széles körű tiltakozó mozgalom élén találja magát. Ezzel párhuzamosan QualiyLand mindaddig megnyugtatóan egyhangú politikai játszmái is meglepő fordulatot vesznek. Mivel az ország aktuális elnöke haldoklik, előrehozott választást kell kiírni, melyen a bevándorlókkal riogató szélsőjobb jelöltjével szemben az ellenzék Miénk Johnt indítja. Kampányuk azonban korántsem alakul zökkenőmentesen: John ugyanis képtelen hazudni... és nem mellesleg egy android.
Hogyan készült el a QualityLand borítója, miből indultál ki a tervezéskor?
Rengeteg könyv borítóját még akkor elkezdem tervezni, amikor a könyv kiadása még csak tervezési fázisban, vagy fordítás alatt van, így sokszor nem tudok részleteket a könyv tartalmáról. Ebben az esetben a felelős szerkesztőtől kaptam egy remek, kivételesen részletes briefet a könyvhöz, amiből megtudtam, hogy Munkanélküli Péter, a történet robotokat bezúzó szereplője, egyik nap váratlanul és kéretlenül kap egy rózsaszín delfin alakú vibrátort, amit aztán a cég sehogy sem akar tőle visszavenni. A másik morzsa a történetből a választáson induló Miénk John elnökjelölt android, aki esetleg még megjelenhetett volna valahogy a borítón. Tehát ebből a két vizuális kulcsból indultam ki, ezekből akartam valamit kihozni.
A könyv külföldi borítói nekem nem igazán tetszettek. Van egy vonalkódos, csókos borító, ami jó irány is lehetne, de mivel volt már korábban egy vonalkódot erősen hangsúlyozó borítóm, ezt a vonalat nem akartam erőltetni. Szóval maradtam a vibrátornál, miközben persze felmerült bennem is a kérdés, hogy milyen fogadtatása lehet majd ennek a piacon. Vagy inkább a könyvesboltban. Feltettem a kérdés tartótisztemnek, a művészeti vezetőnek, hogy vajon rakhatunk-e vibrátort borítóra? Igen, mondta. Szabad a pálya.
Szeretek photoshoppal létrehozni több képből valami újat, úgyhogy elkezdetem keresni delfin formájú vibrátort, ami egyáltalán nem meglepő módon kapható a világ számos webshopjában, de a fotóik sajnos nem alkalmasak nyomdai felhasználásra, így csak mintának „szedtem le” párat, majd létrehoztam a „tökéletes” formájú delfin játékszert. Robotkezet szerencsére találtam stockfotó oldalon. Létrejött a Robotkéz+vibrátor kép, de csináltam még más terveket is a vibrátorral, aztán elküldtem a kiadónak, és vártam. Sajnos nem láttam az arcukat amikor végignézték a terveket, de állítólag mindenki szerette őket, és a robotkezeset ki is választották. Örültem.
Az első ötletekhez, változatokhoz képest mennyire lett más a végeredmény?
1-2 nap különbséggel készült el 4-5 terv, amiket egyszerre mutattam meg a kiadónak. Mivel első körben kiválasztottak egyet, nem volt különösebb változás a terv és a megjelent borító között.
Volt egy tervem, amin a könyv címe és a szerző neve a vibrátorra volt írva mint márkanév. Ezt nem akartam kikukázni, így ez ment a táblaborítóra. Na, ezt egy kicsit már bánom. Szegény olvasó mikor leveszi a védőborítót a könyvről, hogy magával vigye, például a metrón olvassa, akkor nem egy szolidabb külsejű könyvet tart a kezében, hanem egy még meghökkentőbbet. Ez esetleg egyeseket zavarhat. Mindegy, javaslom erre az esetre a csomagolópapírt nekik.
Magyarországon viszonylag ritkán jelennek meg könyvek ilyen merész borítóval. Mit gondolsz, az olvasók hogyan fogadják nálunk az ilyen bátor ötleteket?
Nem tudom, a magyar piac mit szól az ehhez hasonló „bátor” tervekhez. Nagyon remélem, hogy többen vannak, akik mosolyognak rajta, mint akik felháborodnak. A prüdéria örök, mindig lesznek, akiknek az ilyesmi nem tetszik, de a reklám is örök és a figyelmet fel kell kelteni. Fontosnak tartom, hogy a borító vagy egy plakát feltűnő legyen. Szerintem egyébként ez inkább vicces kép, mint felháborodásra okot adó. Ennél sokkal merészebb borítókat is szeretnék látni. És készíteni is. De más példákból tudom, hogy a magyar emberek vizuális kultúráját sokkal régebben el kellett volna kezdeni provokálni, szoktatni, hogy fel se merüljön a kérdés, hogy szabad-e ilyet borítóra rakni.
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítóját különösen izgalmasnak tartod, és miért?
A külföldi borítók közül nyilván nagyon sok tetszik. Nehezen választok ki egyet vagy kettőt példának. Szeretem az illusztrált, telerajzolt borítókat, amikbe rengeteg munkaórát öltek, amiken sok böngésznivaló van. Ez a vonzalmam gyerekkorom böngészős könyveiből maradt. Ugyanakkor a minimalista, egy-két színt, egyszerű tipót használó borítók is tetszenek.
Koraly Dimitriadis: Love and Fuck, Tervező: Jason Booher
Wlliam Golding: Lord of the Flies, Tervező: Jason Booher
És maradok ennél a tervezőnél, szerintem jó dolgokat csinál. Szeretem a kézzel írt borítókat is.
Harper Lee :To Kill a Mockingbird, Tervező: Jason Booher
