Helsinki nem egy sűrűn lakott nagyváros, óriási területen fekszik. A könyvtárat az utolsó fontos beépítetlen területek egyikén, szimbolikusan a Parlamenttel szemben húzták fel, ezzel erősítve a kormány és a nép közötti kapcsolatot. Az épület lehet a végső állomása a városrész kulturális erőközponttá válásának: a Kiasma Kortárs Művészeti Múzeum, a Musiiktalo zenepalota és a Helsingin Sanomat napilap is itt működik. Az Oodi (magyarul: Óda) nevű könyvtár 2018. december 5-én nyitott meg, egy nappal a finn függetlenség napja előtt. A 17250 négyzetméteres könyvtárat finn építészek tervezték, miután a nemzetközi pályázatot, amire 544 terv érkezett, megnyerték. Az épület végső költségvetése 98 millió euró volt, igazi óriásberuházással próbálták megfejteni, mi a célja a 21. században a könyvtárnak, hogyan találkozhat az analóg és a digitális kultúra egy olyan épületen belül, aminek a szellemisége a legmeghatározóbb.
Az épület fő üzenete, hogy
olvassanak, tanuljanak, gondolkozzanak és érezzék jól magukat mindazok, akik bejönnek ide.
A 2005-ben alapított ALA Architects tervezte az épületet, Helsinkiben a könyvtár mellett a repülőtéren is dolgoznak, terveztek épületet Norvégiában, Tamperében hotelt a Courtyardnak, Lyonban egyetemi épületet a tanuláshoz. Eddig 13 projektjük kötődik valamilyen formában a kulturális területekhez, de két metróállomást is jegyeznek.
A könyvtár az ő nézőpontjukból elsősorban közösségi tér, amelyben van hely színházi előadásnak, hangstúdiónak, Playstationnek, konyhának, játékszobának és 3D-nyomtatónak is.
A könyvtár nemcsak a tudásról, hanem a kapcsolatokról, networkölésről és a közösségépítésről, sőt a nyugodt elmélyülésről is szól,
amit nem kell elmagyarázni azoknak, akik például a tanulmányaik miatt rendszeresen könyvtáraznak.
A könyvtárnak csak a harmadát töltötték fel könyvekkel, a kialakítás is szellős, nem érzed, hogy a könyvespolcokon elhelyezett több száz éves tudás összepréselne: 100 ezer mű található a könyvespolcokon, további 3,4 millió pedig könnyedén elérhető online vagy a robotok segítségével. A földszinten éttermet, mozit, EU-infocentert, koncerthelyszíneket alakítottak ki. A középső szinten dolgozószobák, kreatív terek kaptak helyet, plusz ide került minden, ami zajjal jár.
A legfelső szinten a felhőket imitáló plafon, a felhőkből előbújó nap betörései és a külső zajokat kizáró óriási üvegfelületek új, zárt világot és nyugalmat teremtenek, ezért is hívják könyvmennyországnak.
Miközben a Gutenberg-galaxis végét többször megénekelték már, a finnek az Oodival csattanós választ adnak mindazoknak, akik temették a könyvkultúrát. A könyvtárat alapvetően nem épületként, hanem gondolatként képzelték el, új lehetőségeket is nyitottak, amelyek megmutatják, hogy érdemes progresszíven gondolkodni a 21. században a kulturális hagyományainkról.
