1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

1 archívum, 1 élet - Pillanatfelvételek az Esterházy Péter-archívumról

Vázlatok, kéziratok, könyvek és megszámlálhatatlan levél került tavaly novemberben a Berlini Művészeti Akadémia Archívumába. Ez az intézmény ad majd otthont Esterházy Péter irodalmi hagyatékának, amelynek feldolgozása már megkezdődött. A munkáról Werner Heegewaldt, az Archívum igazgatója részletesebben ebben a cikkben mesélt, az első benyomásokról pedig Madácsi-Laube Katalin, az intézmény tudományos munkatársa írt személyes hangulatú beszámolót.

A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentetett meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról. A magazint itt tudod megrendelni.

Madácsi-Laube Katalin | 2021. július 07. |

Madácsi-Laube Katalin a Berlini Művészeti Akadémia Irodalmi Archívumának tudományos munkatársa. Feladata az Esterházy Péter-archívum, továbbá Kertész Imre, Konrád György és Nádas Péter archívumainak gondozása.

Halványszürke dobozok sorakoznak szép rendben egymás mellett, alatt és fölött, egy teljes falat alkotnak a stabil, könnyen gördülő polcokon. Ezt a látványt örökítette volna meg az a soha el nem készült fotó, amely itt, Berlin szívében az Esterházy Péter archívumával való első találkozást lett volna hivatott megörökíteni. A város és az olykor még hallható, összetéveszthetetlen berlini dialektus (Berliner Schnauze) nem volt idegen az író számára.

Gyakran és szívesen tartózkodott Berlinben,

néha hónapokat is itt töltött és dolgozott. Az író neve, éppúgy, mint néhány budapesti kortársáé, a ’90-es évektől mélyen beíródott Európa, Berlin és az itteni Művészeti Akadémia történetébe.

A halványszürke dobozok hosszú sora előtt állok, és elképzelem az írót, ahogy a dolgozószobájában zsebre tett kézzel néz a fényképező lencséjébe, körülötte derékmagasságban tornyosulnak a kéziratok, a jegyzetek, a fellapozott könyvek, amelyek között csak szűk ösvényen lehet közlekedni. A mostani gondos rend és a valamikori kreatív káosz (vagy éppen bonyolult rend) közötti távolságot jó néhány kilométernyi megtett út választja el, és a család több hónapos fáradhatatlan munkája hidalta át. Bénító gondolatok: amiről ez az idejekorán hagyatékká vált anyag a halványszürke dobozok mélyén bizonyosságot tesz, az se több, se kevesebb, mint egy különleges élet.

Hogyan szabad, hogyan kell, hogyan lehet hozzá közeledni?

A professzionális rutin mentőövébe kapaszkodva végre nekilendülök a munkának. Dobozt doboz után nyitok, létrára föl, hogy a dobozfal minden szegletét elérjem, majd létráról le – a légkondicionáló érzékelhetően eredményes munkájával dacolva immár sállal és még egy kardigánnal felvértezve –, újabb és újabb dobozokkal megpakolva, azokban újabb füzetekkel és iratokkal: egy fél évszázados művészi pálya ránk hagyott relikviáival.

Az író kedvelt munkaeszköze, ez menet közben kétségtelenné válik: a nagyalakú FÜZET, mindenekelőtt a SPIRÁLFÜZET. (Meg persze a toll: golyóstoll a vázlatokhoz és az 1. leíráshoz, aztán töltőtoll a tisztázott változathoz, a 2. vagy, ha ennyivel nem sikerül megúszni, a 3. leíráshoz). Vonalas, elvétve kockás spirálfüzet. A borítójuk pöttyös, babos, kavicsos, márványmintás és mindenféle megnevezhetetlen mintájú. Az újabbak mintája leginkább hullámos, kék alapon kék hullámok (Donauwelle!) vagy körkörös, amelyen a körök számtalan helyen metszik egymást. Vitathatatlanul a kék szín uralkodik, bár előfordul rikító piros is (hol másutt, mint a Termelési-regény leiratánál!). Mégis három darab vékony, fekete (nem spirál) füzet kelti fel a kíváncsiságomat. (Tudván tudva a mélyfúrásokkal járó veszélyekről, hogy egyetlen kézirattal egy egész munkanap is egyetlen múló pillanatként eliszkolhat, kicsit tétovázva, de egyenként kézbe veszem őket). Ezek már külsejük alapján is kilógnak a(z ÁPISZ-os) sorból. Valóban, a gazdájuk valamikor 2 (cseh) korona 10 hellerért vásárolta darabját. A család útbaigazításának köszönhetően (a szürke dobozok mindegyike ugyanis műcímmel és évszámmal van ellátva) rögtön kiderül:

a szárnyait bontogató író legkorábbi írásait, korai prózaműveit tartom kezemben.

Végre felütöm: bal oldalon két verssel, Utálat és Arisztokraták (nem is rossz!), jobb oldalról 8 pontba szedett vázlattervvel indul a füzet, melynek első pontja a Tanmese a szőke lányokról és a szerkezetéről. Hamarosan kiderül, az írás vágya és ösztöne a katonai szolgálat hónapjai alatt válik halaszthatatlan és rendszeres gyakorlattá: Mint az szorgos irodalomtörténeti kutatások után kideríthető – bogozom a számomra még ismeretlen kézírást –: katona vagyok. Ennek különösebb jelentősége ugyan nincs, hacsak az nem, hogy ½ 10-re befagy a világ […]. Nagyszerű érzés a 11 hónapi katonai szolgálatnak ezt az állambiztonságilag bizonyára nem belekalkulált, úgymond melléktermékét kézben tartani. Hullámzó, elegáns betűsorok sorakoznak a szemem előtt, itt-ott alig olvasható folyammá nyúlva, mintha a szerzőjük mégsem lenne annyira biztos benne, hogy azokat valaha bárki is ki fogja betűzni (szorgos irodalomtörténeti kutatás ide vagy oda). Helyenként rajzok egészítik ki a kompozíciót, a homo aestheticus kétségtelenül többféle nyomot hagyott már ezeken a lapokon is. A füzet utolsó lapjaihoz érve egy önarcképre (?) leszek figyelmes, és egy, ahogy a fiatal író nevezi, művészi ökonómiával megszerkesztett címlapra: Esty Péter. Aztán újabb nekifutások: Esthy, Esti, Est y Péter. Aztán mégiscsak marad (legalábbis egyelőre) az Esty. Esty Péternek hívnak, 1950 ápr. 14-én születtem, Budapesten. Az Eötvös L. Tud. Egyetem TTK. Matematikus szakának másodéves hallgatója vagyok. 1968-ban érettségiztem kitűnőre, utána 1 évig, pontosabban (nem fölösleges preciszség) 11 hónapig katona voltam, ahol a szakaszvezetői rangig küzdöttem föl (önerőből) magam. 1969 aug. 2-án civilizálódtam. […] De ezt a 2010-es Estit ilyen impozánsan megelőlegező curriculum vitaet már egy valamivel későbbi füzetben, egy spirálfüzetben olvasom, amelynek besárgult oldalai a fekete füzetekkel együtt az első öt-hat év prózagyakorlatait és egyre csiszoltabb darabjait őrzik. Ezekből mazsolázott az 1974-ben az Alföld folyóiratban, majd 1976-ban önálló kötettel debütáló író a Fancsikó és Pinta, valamint a Pápai vizeken ne kalózkodj! (1977) köteteihez.

Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Első lett a Bookline sikerlistáján az Esterházy-különszám

A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentetett meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról.

...
Nagy

Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

A hét könyve
Kritika
Daniel Kehlmann Goebbelst is megduplázza, miközben a művészek megalkuvásáról ír
...
Podcast

A töltött káposztától a nemzeti szuverenitásig: hová tűnt a magyar konyha?

Mit kezdhetünk a 160 évvel ezelőtti ételekkel ma? Jókai Mórt és Ács Bori gasztroújságírót a kolozsvári töltött káposzta és a perec is összeköti. A Könyves Magazin podcastjában Ács Borival, a Telex újságírójával beszélgettünk. 

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Kiemeltek
...
Nagy

Bánhidi Lilla: Elfordítja a fejét

„Indulás előtt mindig van szex. Olyan, mint érkezés után a közös reggeli, nem fontos, milyen, csak legyen.” Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

...
Nagy

Nádasdy Ádám: Úgy írtam a halál küszöbén, mint a gyerek, aki mondogatja magának, nem lesz baj

Bemutatták Nádasdy Ádám tizedik, Billeg a csónak című verseskötetét. A beszélgetésen szóba került a humorizálás és a komolyság, de az emlékek és a halál lehetősége is.

...
Nagy

Görcsi Péter: Szerettem volna, hogy a regényem azoknak a szócsöve legyen, akik elhagyják Magyarországot

Ahol most élek, az az otthonom, Magyarország meg a hazám - mondja Görcsi Péter, akivel íróvá válásról, önéletrajziságról, kivándorlásról és irodalomról is beszélgettünk.

Hírek
...
Hírek

Ki lesz 2024 legjobb elsőkönyvese, a Margó-díjas? 

...
Gyerekirodalom

Rókazsolt és Petőfi is az Év Gyerekkönyve Díj diákzsűrije által legjobbnak tartott könyvek között

...
Hírek

Sophie Kinsella új kisregényét az agydaganata inspirálta

...
Hírek

Tompa Andrea is az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj 2024-es nyertesei között

...
Szórakozás

5 Coldplay-dal, amik segítenek megérteni a szívdobbanásainkat és az univerzumot

...
Szórakozás

Blake Lively és Colleen Hoover azt ígéri, az It Ends With Us-film hű lesz a könyvhöz