Az alexandriai könyvtárnak az egész ókori világ a csodájára járt. A Muszeionnak, vagyis a múzsák csarnokának is nevezett intézményben addig különböző szentélyekben és kisebb könyvtárakban őrzött tekercset gyűjtöttek össze.
Az I. Ptolemaiosz által alapított könyvtár elsődleges feladata a kéziratok megőrzése mellett a Muszeionban tevékenykedő tudósok munkájának segítése volt.
Minden tekercsről készüljön másolat
Az állomány III. Ptolemaiosz uralkodása idején jelentősen gyarapodott. A fáraó nevéhez fűződik ugyanis az a rendelet, mely szerint minden, a város kikötőjébe érkező hajót át kellett kutatni és mindegyik, a fedélzetükön talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára.
A Muszeionban főként görög nyelvű tekercseket őriztek. Ugyan más népek rituális szövegei, mítoszai is megtalálhatók voltak itt, ám ezeket rendszerint lefordították görögre. A tudósok azt valószínűsítik,
hogy ennek köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség, a Septuaginta elkészülte.
Ám hosszú működést követően az intézmény dicstelen véget ért, ugyanis a lángok martaléka lett. A kérdés csak az, hogy ki felelős a hírhedt tűzesetért?
Caesar tette volna?
A XIII. Ptolemaiosz ellen viselt háborúja során egy alkalommal szárazföldön és tengeren is körülzárták Alexandriában Julius Caesar csapatait.
Menekülése érdekében Caesar a város flottájának felgyújtására adott parancsot. A stratégia bevált, a lángok viszont átterjedtek a városra, és amint arról Plutarkhosz megemlékezett,
ennek következtében veszett oda Alexandria könyvtára is.
Valóban elpusztult az Alexandriai Könyvtár?
De a Kr. e. 48-ban történt tűzeset után tényleg nem maradt Alexandriában könyvtár? Egyes kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy Marcus Antonius állítólag kétszázezer tekerccsel kedveskedett nászajándékként Kleopátrának. Márpedig ez azután történt, hogy Caesar lángba borította Alexandriát. Mivel valahol tárolni kellett az iratokat, a logika azt diktálja, hogy működnie kellett a városban könyvtárnak.
Persze ez lehetett éppenséggel a Serapeum néven ismert „fiókkönyvtár” is. A Serapeum valójában egy templom volt, ahol azok a tekercsek kaptak helyet, amelyek nem fértek el a „nagy” könyvtár termeiben,
vagyis afféle raktárként kell elképzelnünk.
Szóval, ha nem is az eredeti helyén, és nem is akkora állománnyal, mint azelőtt, de nem zárhatjuk ki teljes egészében, hogy Alexandriának Caesar hadjáratát követően is volt könyvtára.
A keresztények a ludasok?
Egyes források a kereszténység államvallássá tételével hozzák kapcsolatba az alexandriai könyvtár végleges pusztulását.
Theodosius császár, aki a kereszténységet a Római Birodalom hivatalos vallásává tette a 4. század végén, 391-ben rendeletet adott ki, amely megtiltotta, hogy Alexandriában pogány isteneket tiszteljenek. Ez magában foglalta azt is, hogy le kell rombolni minden templomot, ahol pogány istenségeknek mutatnak be áldozatot. A császár parancsa nyomán Alexandria püspöke,
Theophilus komoly támadást intézett a Serapeum ellen.
Egyes források szerint akkoriban az épület már nem könyvtárként működött, Aphthonius azonban, aki nem sokkal a császári rendelet előtt járt ott, művében arról írt, hogy a templom oszlopcsarnokának egyik felén tanulószobákat rendeztek be. Ez pedig könyvek, iratok jelenlétét feltételezi.
Az arab hódítás
Tartja magát egy harmadik hagyomány is. A Kr. u. 7. században tudniillik a muszlimok szállták meg Egyiptomot. Egyes, a 13. századból származó arab források szerint pedig az arab hódítók gyújtották fel Alexandria könyvárát.
A muszlim tradíció az intézmény elpusztítását I. Omár rendeletéhez köti. A kalifa annak idején úgy fogalmazott, hogy amennyiben a könyvtár tekercseinek tartalma összhangban van a Korán tanításával, akkor nincs rájuk szükség. Akkor pedig, ha azokkal ellentétes, még kevésbé indokolt, hogy fennmaradjanak.
A kalifa döntése nem mondható épp salamoninak. Sokkal inkább ahhoz hasonlítható, ahogy a város névadója, Nagy Sándor átvágta a gordiuszi csomót.
Forrás: Greek Reporter
Nyitókép: Flickr
