Az ókori történelem még sosem volt olyan vicces és érdekes, mint Frank Schwieger könyveiben, aki a görög mitológia után most a legizgalmasabb római történeteket mesélte el „újratöltve”. A Caesar és bandája című kötetet olvasva úgy fognak ráragadni a gyerekre az alapvető tudnivalók az ókorról, hogy még élvezni is fogja, és közben az egésznek garantáltan nem lesz tanulásszaga. Az ókori Róma legendái és figurái persze egyébként is fordulatos történeteket szolgáltatnak, Schwieger csak annyit tett, hogy kiemelte a legfontosabb sztorikat a száraz, történelemkönyvi környezetből és megmutatta, milyen regényesek is tudnak lenni, ha azoknak az embereknek a szemszögéből mesélik el őket, akikkel mindez megtörtént.
Frank Schwieger: Caesar és bandája
Fordította: Rácz Kata, KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ, 2019, 176 oldal, 2699 HUF
A Caesar és bandája főleg azért hálás olvasmány, mert általa a gyerek valóban belemerülhet az ókori életérzésbe és hitvilágba: az egyes szám első személyű elbeszélések révén sokkal jobban lehet azonosulni azokkal az alakokkal, akikről a történelemórán tanul az ember. Schwieger már magát az előszót is Gaius Julius Caesar nevében írta meg, aki egyenesen az alvilágból szólítja meg a könyv olvasóját és arra panaszkodik, hogy az emberek ma már alig tudnak valamit róla és az ókori Rómáról, ezért összehívott pár rómait és megparancsolta nekik, hogy írják le a történeteiket.
„Ha most ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy bevált a tervem. Valaki megtalálta a cuccot és lefordította. Hálából akár áldozhatsz is az isteneknek egy ökröt, már ha van épp kéznél. Vagy egy zacskó gumicukrot. Merthogy azon szerencsések közé tartozol, akik LEGESLEGELSŐ KÉZBŐL tudhatják meg, mizu volt annak idején Rómában.”
A könyvben összesen 14 visszaemlékezést olvashatunk, a városalapító Romulustól egészen a nagy gladiátor, Priscus életéig bezárólag. Az időrendi sorrendben felfűzött történetek így i. e. 753-tól egészen i.sz. 80-ig felölelik az ókori Róma legfontosabb eseményeit, és közben kitérnek arra is, hogyan éltek, hogy szórakoztak, vagy mit ettek az emberek, ahogy az sem marad ki, hogy épp ki uralkodott vagy milyen államforma volt. Merthogy a Caesar és bandájában nemcsak olyan történelmi személyek szólalnak meg, akik birodalmakat irányítottak vagy csatákat nyertek, hanem a társadalom minden szintjéről érkezik egy-egy jó sztori. Mesél magáról például Licinia, az erkölcsös Vesta-szűz, Polydus a fogathajtó bajnok vagy Thalia, a fiatal rabszolga is. Az is kifejezetten szimpatikus, hogy a nők ugyanolyan súllyal esnek a latba ezekben a szövegekben, mint a férfiak. A történelemkönyvekben megszokott arányokkal ellentétben a szerző kifejezetten figyelt a kiegyensúlyozottságra: a 14 írásból 7-ben férfi, 7-ben pedig nő lett a főhős.
„Nem is lenne rossz, ha mi, nők kicsit gyakrabban beleszólnánk a férfiak dolgába. Akkor sokkal békésebb és jobb hely volna a világ…”
A kötet szövegei már a tízévesek számára is jól érthetők, de a legjobb talán ötödik-hatodik környékén olvasni, amikor a gyerekek először tanulnak az ókorról. Schwieger kifejezetten lazán, könnyedén, szlenges stílusban írt a történelmi eseményekről, például Caesar haláláról, a római tűzvészről vagy Pompeii pusztulásáról is. A nehezebb fogalmakat is szinte észrevétlenül magyarázta meg a történetek közben: az imperátor például ebben a könyvben csúcsgóré, a retorika pedig az, amikor az az ember órákig süketel, mint a politikusok. A legtöbb történetből nem marad el a humor sem, így hamar kiderül, hogy a történelem sokkal szórakoztatóbb is lehet, mint amilyennek az iskolában tűnik.
„Hozzámentem Romulushoz, az első római királyhoz. Pontosan. Ahhoz a dühöngő idiótához, aki kinyírta a saját testvérét. Most biztos azt hiszed, bediliztem. De a helyzet az, hogy nem teljesen önszántamból lettem a felesége.
Szabin vagyok. (Ha-ha, jó vicc! De sajnos nem úgy!) Ha nem tudnád, a szabinok egy kicsi nép, amely Róma környékén telepedett le.”
A Caesar és bandájában az is jó, hogy interaktív és kifejezetten játékos könyv. Minden fejezet elején meg lehet nézni például az adott történelmi személy „profilját”, amelyben pár mondatban leírja, hogy ki ő, miért különleges a családja, mi a kedvenc helye, mire igazán büszke, mit szégyell, és mit szeret a legjobban csinálni. A kötet ettől kicsit olyan lesz, mint egy barátságfüzet (az elején egyébként vannak szabadon hagyva rubrikák a könyv tulajdonosa számára is), ami azért is jó, mert pár mondat és néhány vicces rajz által máris közelebb érezzük magunkat a történelmi személyekhez. Kifejezetten találók az illusztrációk is, amelyeket Ramona Wultschner készített, nemcsak kreatívak, de jól passzolnak a szövegek könnyed, vicces stílusához is.
Mi az U18? Új rovatot indítottunk, amely kimondottan a 18 év alattiakra fókuszál. A rovatban elsősorban gyerek- és ifjúsági irodalmi könyveket fogunk bemutatni, de tervezzük, hogy időről időre olyan könyveket is beemelünk, melyeket a kiadójuk alapvetően a felnőtt olvasóközönségnek szánt, az adott kötet témája, érzékenysége miatt azonban a fiatalabb olvasók is bátran a kezükbe vehetik. A rovat eddigi cikkeit itt találjátok!
A fejezetek végére egy-egy extra kiegészítés, érdekesség is került. Csupa olyasmi, amiről a történelemkönyvek jellemzően nem írnak. Ilyen például, hogy milyen háziállatokat szerettek a rómaiak, milyen játékokkal játszottak vagy milyen ételeket ettek a lakomákon. Utóbbiakhoz persze játékszabály és recept is a tartozik, így semmi sem áll annak útjába, hogy otthon is kipróbáljuk. A könyv végén mindemellett egy rajzolt térkép is van Rómáról és az egykori birodalom legfontosabb helyszíneiről, valamint egy kvíz is, amelynek segítségével rögtön le is tesztelhetjük a gyerekkel, hogy mi mindent tanultunk Ceasar és bandája történeteiből.
