Nagy Sándor seregei bejárták az ismert ókori világ legnagyobb részét, és maguk mögött hagyva a szülőföldjüket, számos olyan dologgal is szembe kellett nézniük, amivel Makedóniában nem találkozhattak azelőtt. A különös látványosságokkal való találkozásaik közül a későbbi korok felnagyítottak néhányat, némelyik pedig mítoszokat és legendákat ihletett.

Poszeidón jele

Az első században élt Szicíliai Diodórosz egy Kr. e. 332-ben, Türosz ostroma alatt megtörtént esetet jegyzett fel. Nagy Sándor serege az isszoszi csatát követően jobbára gond nélkül foglalta el Földközi-tenger partján található, perzsa uralom alatt álló főníciai kereskedővárosokat. A türosziak azonban nem adták be a derekukat, így januárban megkezdte a település ostromát a makedón sereg. Türoszt nem volt egyszerű megközelíteni, hiszen egy szigeten feküdt, és magas falak védték a határait.

Nagy Sándor ezért a védműveket megsemmisítő tüzérségi lövegek és az ostromművek előkészítésére utasította a mérnökeit. Amíg azonban a támadásra készültek a hódítók,

a Türosz körüli vizeken különös lénnyel találkozott a makedón sereg.

Diodórus leírása szerint „A tengerből egy szökőár a makedón hadműveleti terület közepébe vetett egy hihetetlen méretű tengeri szörnyeteget”. Az ókori emberek babonák között élték az életüket, ezért igyekeztek Poszeidón jeleként értelmezni a furcsa jövevényt, ami azonban inkább egy cápa vagy egy delfin lehetett.

Nagy Sándor búvárkodik

Nem Türosz ostroma volt azonban az egyetlen alkalom, amikor Sándor tengeri szörnnyel találkozott. A 14. században élt arab történetíró, Ibn Khaldún szerint a makedón uralkodónak

Egyiptom partjainál több mitikus vízi lénnyel is szembe kellett néznie.

Sőt, Ibn Khaldún azt állította, hogy amíg Sándor nem találta ki a módját, hogy elijessze a szörnyeket, Alexandria építése is félbeszakadt. Nagy Sándor Kr. e. 331-ben alapította meg a hellenizmus korának legfontosabb kulturális központjává lett Alexandriát. Csakhogy a Földközi-tenger parti város kiépítését kis híján megakadályozták a már emlegetett szörnyek.

Viszont Nagy Sándort nem lehetett megfutamítani. És innen adjuk is át a szót a középkori bölcsnek, aki azt írja, az uralkodó: „építtetett egy fából készült dobozt, aminek az egyik oldalára üveget helyeztetett,

és ebben a dobozban merült a tenger fenekére, hogy ott lerajzolja az ördögi szörnyeket”.

Ibn Khaldún úgy folytatja, hogy Nagy Sándor ezután szobrokat készíttetett a vázlatai után, és az építési területen állította fel ezeket. A szóban forgó kíváncsi szörnyek kiúsztak a vízből, hogy meglessék a képmásukat, de annyira megrettentek attól, amit láttak, hogy később sosem kerültek elő.

Ezt követően gond nélkül folytatódhatott az építkezés, a nem részletezett, de aligha megnyerő külsejű lények pedig közvetve hozzájárultak ahhoz, hogy később Alexandriában nyissák meg az ókori világ legjelentősebb könyvtárát, a Muszeiont.

Forrás: Greek Reporter

Nyitókép: Johann Bayer / Wikipedia