A képeslap fura műfaj, amelyet eleve úgy találtak ki, hogy bárki elolvashatja, például a postás, a lakóközösség tagjai vagy a szerelmünk szülei is: jól behatárolható keret, kitöltésre váró fehér felület, giccses vagy értelmezhetetlen kép, a világ legszebb és legáltalánosabb naplementéjével a Balatonról, a horvát tengerpartról vagy Barcelonából, ún. vicces grafikák, fura képeslap-humor. Mégis ilyeneket küldtünk haza szüleinknek, barátainknak, hogy jelezzük, nem égtünk le a napon, rendesen eszünk és van még zsebpénzünk, vagyis azért, hogy rögzítsünk egy állapotot. Szeretnénk visszahozni valamit a képeslapok valóságon túli nyaralásaiból.
Arra kértük a kortárs írókat, hogy küldjenek egy képeslapot, ami egyben időutazás is: a képeslapot írják a jövőnek, mintha azt 15-20 év múlva olvashatnánk, töltsék meg a képeslapot tartalommal, legyen az egy idézet, egy üzenet, egy vers vagy akár egy novella helye.
A beérkező képeslapoknak nagyon örültünk, most pedig, hogy véget ért a nyár, megosztjuk veletek is, milyen küldeményeket kaptunk. Most Péntek Orsolya képeslapját láthatjátok:
Lisszaboni koan
Azon a szűk sávon, ahol Cascais városa kifut az óceánhoz – más szemszögből, ahol az óceán odaér Cascaishoz –, átlagosan tíz másodpercenként végigmossa a partot a víz egy szakaszon, ily módon csak nagy figyelemmel lehet száraz lábbal továbbhaladni. Ez a tíz másodperc épp ugyanannyira elég a megvilágosodáshoz, mint hetven-nyolcvan év.
