„Ez az Eldorádó jobb, mint ahogy az utazási iroda mondta!” [Képeslap]

A képeslap fura műfaj, amelyet eleve úgy találtak ki, hogy bárki elolvashatja, például a postás, a lakóközösség tagjai vagy a szerelmünk szülei is: jól behatárolható keret, kitöltésre váró fehér felület, giccses vagy értelmezhetetlen kép, a világ legszebb és legáltalánosabb naplementéjével a Balatonról, a horvát tengerpartról vagy Barcelonából, ún. vicces grafikák, fura képeslap-humor. Mégis ilyeneket küldtünk haza szüleinknek, barátainknak, hogy jelezzük, nem égtünk le a napon, rendesen eszünk és van még zsebpénzünk, vagyis azért, hogy rögzítsünk egy állapotot. Szeretnénk visszahozni valamit a képeslapok valóságon túli nyaralásaiból.

Arra kértük a kortárs írókat, hogy küldjenek egy képeslapot, ami egyben időutazás is: a képeslapot írják a jövőnek, mintha azt 15-20 év múlva olvashatnánk, töltsék meg a képeslapot tartalommal, legyen az egy idézet, egy üzenet, egy vers vagy akár egy novella helye. 

A beérkező képeslapoknak nagyon örültünk, most pedig, hogy véget ért a nyár, megosztjuk veletek is, milyen küldeményeket kaptunk. Az első képeslapot Finy Petra, alias  "Böbe" küldte, aki Manyikának számol be kalandjairól: 

Manyikám, 

Ez az Eldorádó jobb, mint ahogy az utazási iroda mondta! Pusztaság mindenhol, akár a katalógusban! Tényleg nincsen itt fa, pedig sokszor jár úgy az ember, hogy mást kap, mint, amit ígértek. A Balaton partja is üres, egy nádszál sem susog ott.

Nem beszélve a helyiek kedvességéről: a strandon is, miután egy férfi lilára vert egy asszonyt, öten ugrottak a pasihoz, hogy megkérdezzék, jól van-e, és hallottam, hogy a szegény pedofilekkel is ilyen segítőkészek.

Aztán ez a gazdagság! Te, Manyi, hát itt mindenkinek stadion van a kertjében, és saját focicsapata. Meg helikopterrel jár közértbe. És minden olyan takaros és magyaros.

Szerencsére színházba nem jutottunk el, hisz nincs. Sajtó se, a legnagyobb olyan újságot, amelyik a valósággal rémisztgetett, most intézték el. Mázli. Se kultúra, se tudomány: meg kell óvni az embereket a gondolkozástól. A tankönyveket is úgy csinálják, hogy sok kellemetlen igazság ne legyen bennük.

Na, szaladok reggelizni, itt is van a rendőr, aki az asztalomhoz kísér. Minek? Hát ekkora gazdagságra csak vigyázni kell! (PS: Állítólag Teri talált egy szegény embert. De aztán a személyi rendőre elmagyarázta neki, hogy rosszul látott, és az csak egy helyi állatfaj volt. Látod, itt még abban is segítenek, hogy jól tudjuk használni a szemünket!)