Negyedik önálló, Nyelni című regényét mutatta be az Őszi Margón Kemény Zsófi, melyben egy Teó nevű fiatal férfi naplóján keresztül bomlik ki előttünk a Z generáció Magyarországa. Teó kiábrándult, elviselhetetlen, szemét a nőkkel, pornófüggő, és egyetlen célja, hogy bejusson a legendás Szexművészeti Egyetemre.

Önreklám és ötletek

László Panna bemelegítésként azt kérdezte Kemény Zsófitól, mennyire komfortos magáról és a műveiről beszélnie, hogyan viseli, hogy ki kell állnia emberek elé és eladnia magát. A művész azt mondta, ez soha nem komfortos, de már megszokta, hogy író-olvasó találkozókon, vagy amikor gimnáziumokba hívják, ezt igénylik tőle. „De azért komplexen beszélni egy könyvről nagyon nehéz” – mondta. Az viszont nem zavarja, ha valaki egészen új olvasatot ad a könyvének: „Bár pontosan tudom, mit miért írtam le – még akkor is, ha megfogalmazni nem feltétlenül lennék képes –, 

örülök neki, ha valaki értelmezi a könyvem, mert az azt jelenti, hogy el is olvasta, és az már nagy szó.”

Ezután arról beszéltek, hogy hogyan dönti el, hogy melyik énje kerül előtérbe, hiszen annyi mindent csinál az írástól a zenélésen át a forgatókönyvekig. Amikor jön egy ötlete, azt rögtön el tudja különíteni, hogy filmbe vagy épp slambe való (bár, vallotta be, azt évek óta nem tud írni), esetleg egy vers magja lehet.

Egyszer régebben azt mondta, hogy szeretne egy főnököt, de arra nem az idő- vagy feladatbeosztás miatt vágyott, inkább a felelősség terhe miatt. „Az lehetetlen, hogy valakinek minden ötletéből szülessen valami, és egy olyan tekintély kellene néha, aki azt mondja, hogy »Nyugi, nem kell mindent megcsinálni csak azért, mert nem 8-tól 5-ig ülsz egy munkahelyen«” – magyarázta Kemény Zsófi. 

Szex, szerelem, szellemiség

A konkrét kötettel kapcsolatban László Panna először a regény címére kérdezett rá. Kiderült, hogy rengeteg változat felmerült, a munkacíme TLDR volt (a Too long, didn’t read rövidítése, hosszú szövegekre használják, amiket az emberek hajlamosak nem elolvasni). De aztán inkább valami „figyelemfelkeltőbbet, polgárpukkasztóbbat” szeretett volna az író, és a nyelni szóban benne van a szexuális utalás a pornóra (mert a főszereplő, Teó pornófüggő), de a politikai értelmezés lehetősége is.

„Úgy írsz a szexről, hogy közben nem írsz a szexről” – állapította meg László Panna, hozzátéve, hogy a cím, a borító és a szinopszis alapján nem arra számított, amit kapott. Kemény Zsófi elismerte, valóban nem nagyon vannak benne naturalisztikusan leírt szexjelenetek,

ez nem egy pornóregény, attól el akarta távolítani.

„Valószínűleg így is nehéz elfogadtatni, hogy a könyvben a szexművészet egy létező művészeti ág, aminek hosszú múltja van, magasztos dolog, és ezért mindenki be akar kerülni a Szexművészeti Egyetemre” – mondta. Ahogy a színházművészetről sem lehet megfogalmazni, hogy miért fantasztikus, úgy azt gondolta, hogy „ahhoz, hogy megmaradjon a szexművészet misztikuma, nem kéne faszokkal dobálózni” a könyvben.

A regénybeli egyetem természetesen a régi SZFE analógiája, az egyetemfoglalásban Kemény Zsófi is részt vett. „Az az esemény mindnyájunkra hatott, 300-400 művész volt ott összezárva, mindenkit foglalkoztatott évekig – mesélte. – Nem akartam magam bezárni abba, hogy nagyon pontosan, krónikásként le kelljen írni azt, ami ott történt, mert nem lettem volna képes rá, és ez nem is érdekelt. Ráadásul támadható is, ha vétek valamilyen bakit.” 

Ír naplót is, de azt az időszakot azóta sem merte visszaolvasni. „Ezért akartam végül írni róla, mert annyira traumatikus az egész, hogy elvették a továbbtanulás lehetőségét, ami aztán az egész magyar filmgyártás és színház hanyatlását is okozta és okozza azóta is” – mondta. Ettől viszont el akart szakadni, nem akarta, hogy erről szóljon ez a könyv, hanem inkább az SZFE szellemiségéről.

„És akkor beugrott a szexművészet, ami valójában a szerelemről szól.

Mint misztikum, ami rárakja a szexre a valódiságot” – mesélte.

A kötet elmozdul a korábbi könyveitől a formát illetően. „Korábban nagyon szerettem kísérletezni a struktúrával, nyelvvel, de erre kaptam olyan visszajelzéseket, hogy bonyolult olvasni. Ezért itt az egyszerűséggel akartam dolgozni, az E/1-es, cselekményfókuszú naplóformával” – mondta a szerző.

A Z generáció önellentmondásai

A Nyelni ötlete körülbelül két és fél éve jutott Kemény Zsófi eszébe, de nehezen fejezte be a regényt. Amikor megírta az első húsz oldalt és visszaolvasta, nagyon meglepte magát azzal, hogy „hogy Teó hogy lett ekkore geciláda, és hogy jött ki ez belőlem”. Éppen ezért később igyekezett szerethetőbbé tenni a főhősét. „A feminista posztok, amik szembejönnek a social médián, általában ilyen férfiakról szólnak, mint ez a szereplő” – tette hozzá.

Élvezte, hogy a másik nem perspektívájából írhat, és olyasmiket is, amiket még ma is inkább csak férfiaktól fogadnak el. „Kihívás volt ebbe a nézőpontba helyezkedni, ami az enyémtől annyira különbözik.

Azt akartam megvizsgálni, hogy milyen lehet az a lélek belülről, ami ellen küzdünk: szexista, végtelenül apatikus, pornófüggő, ghostoló, randiappokon betyárkodó valaki.

Persze azt is szexizmus állítani, hogy ezt csak férfiak csinálják, nyilván nem, csak valahogy én inkább ezt látom” – magyarázta az író.

Arra a kérdésre, hogy sok ilyen férfit ismer-e, azt mondta: „Szerintem rengeteg Teó van körülöttünk”. Úgy látja, az egész generáció belső ellentéte, hogy a felvilágosult mindset ellenére ott vannak köztük ezek a figurák.