Jane Austen születésének 250. évfordulója alkalmából időszaki kiállítás nyílt Bath-ban az írónő és a város bonyolult viszonyáról. A világ legunalmasabb helye: Jane Austen és Bath című tárlat kapcsán a Literary Hub – a teljesség igénye nélkül – összeszedte, miről nyilatkozott negatívan leveleiben és regényeiben az írónő.

Bath

Jane Austen nem szerette Bath városát, ahol az apja visszavonulása után öt évig élt a család. Az írónő állítólag még el is ájult, amikor közölték vele, hogy oda kell költöznie. Úgy jellemezte a várost, hogy „csupa pára, árnyék, füst és zűrzavar”, és nem is tudott alkotni ott.

A Richard név

A Klastrom titka első sorai így hangzanak: „Atyja lelkész volt, de sem elnyomott, sem szegény, s habár a Richard névre hallgatott, igen tiszteletreméltó férfiú – szép pedig nem volt soha”. (Borbás Mária fordítása).

A kommentált kiadásban David M. Shapard megjegyzi, hogy Austen egy 1796-os levelében megerősíti a névvel szembeni ellenszenvét:

Mr. Richard Harvey házasságát elhalasztjuk, amíg nem kap egy jobb keresztény nevet, amiben nagy reményei vannak”.

Nem kizárt, hogy Shakespeare III. Richárdja miatt alakult ki általános ellenszenv ezzel a névvel szemben ebben a korszakban.

Ramsgate

Austen a tengerparti várost a Büszkeség és balítéletben és A mansfieldi kastélyban is negatív színben tüntette fel. Norman Thomas helytörténész szerint az ellenszenvének köze lehetett a bátyjához, Francishez, aki tengerésztisztként állomásozott ott, és egy helyi nőt vett feleségül. Thomas úgy véli, Jane nagyon szerette a bátyját, és talán Ramsgate-et és az ottani nőket hibáztatta, amiért a bátyja távolabb került a családtól.

Fogorvos

Egy fogorvosi kezelés a 19. században biztosan nem volt kellemes élmény, de azt, hogy Austen is borzalmasnak tartotta, egy 1813-ban, a nővérének, Cassandrának írt leveléből derült ki.

Ebben egy sikolyokkal kísért foghúzást mesél el.

Emberek, akik úgy tesznek, mintha imádnák a zenét

„Amellett, hogy nem szerette a vallási lelkesedés sokféle megnyilvánulását, nem szerette a zene iránti lelkesedés megjátszását” - írja Elizabeth Jenkins Austen 1948-as életrajzában. Az életrajzíró hozzáteszi, hogy ma már szinte ismeretlen az ilyen affektálás: akit nem érdekel a zene, nem képzeli, hogy érdekesebbé teszi magát azzal, hogy úgy tesz, mintha rajongana érte. Austen korában azonban még viszonylag kevés szórakozási lehetőség volt, így nagy volt a kísértés volt a zenei lelkesedés színlelésére. Austen a levelei tanúsága szerint egyébként valóban szerette a zenét.

Elrendezett házasságok

Nem meglepő, hogy Austen nem kedvelte a gazdasági szempontból előnyös, de az érzelmekkel nem törődő frigyeket.

Bármit inkább előnyben kell részesíteni vagy elviselni, mint szeretet nélkül házasodni” 

– írta Austen 1814-ben unokahúgának, Fanny Knightnak.

Walter Scott

Austen nem volt jó véleménnyel a skót költőről, aki később létrehozta a történelmi regény műfaját. „Walter Scottnak nem dolga regényeket írni, különösen nem jó regényeket” - írta Austen Anna nevű unokahúgának. „Ez nem tisztességes. Elég híre és haszna van költőként, nem kellene más emberek szájából elvennie a kenyeret. Nem kedvelem őt, és a Waverley-t sem akarom kedvelni, de attól tartok, muszáj”, tette hozzá.

(Literary Hub)

Nyitókép: Cajeo Zhang / Unsplash