Az Egy kis élet óriási irodalmi szenzáció. Az eredetileg 2015-ben napvilágot látott nagyregényből mára több mint egymillió példányt adtak el, fiatal olvasók sokasága zokog a kamera előtt Yanagihara könyvét olvasva a BookTokon. Talán ezért gondolják sokan, hogy a borítón látható férfi is éppen sírni készül. A kép azonban csalóka, Peter Hujar amerikai fotós ugyanis orgazmus közben örökítette meg a modelljét.
Ahogy hét könyve kritikánkban is írtuk, Hanya Yanagihara regénye (olvass bele!) legalább annyira összetett, zavarba ejtő és megkapó, mint Hujar fekete-fehér portréja, nem véletlen, hogy a két alkotás útja összefonódott.
A fotós, akiről suttogva beszéltek
A borítón látható Orgasmic Man (Élvező férfi) című, 1969-es kép alkotója az 1934-es születésű Peter Hujar volt, aki élete során ugyan csak marginális elismerésben részesült, de mára az 1970-es és 1980-as évek egyik igen jelentős amerikai fotósaként tartják számon.
Andrew Durbin frissen megjelent könyve (The Wonderful World That Almost Was: A Life of Peter Hujar and Paul Thek) az amerikai meleg kultúra megkerülhetetlen ikonjaként idézi fel a nyíltan homoszexuális fotós alakját Paul Thek festővel és szobrásszal együtt, akiknek a hatása mélyebbre nyúlik, mint gondolnánk.
Hujar elsősorban fekete-fehér portréiról vált ismertté: lakásában és egyben stúdiójában híres és ismeretlen New York-iak egyaránt vetkőztek le a kedvéért, és heveredtek le az ágyára egy fotó erejéig. Mielőtt 1987-ben elhunyt AIDS-betegségéből fakadó tüdőgyulladásban, Hujar húsba vágó erejű képeket készített drag queenekről, queer értelmiségiekről és művészekről; de a természetről és állatokról is.
Sokan a modelljei közül ma már jól ismert személyiségek a kultúrában, akkoriban viszont még szárnyaikat bontogató fiatalok voltak, akik épp csak elkezdték a pályafutásukat.
Fotózta többek között Susan Sontag kritikust, 1973-ban pedig megörökítette Candy Darling színésznőt, Warhol múzsáját halálos ágyán.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bár sosem lett mainstream, a New York-i kreatív szakmában megelőzte a hírneve. „Azt akarom, hogy halkan beszéljenek rólam” – mondta Hujar posztumusz örökségéről. „Amikor az emberek rólam beszélnek, azt akarom, hogy suttogjanak.”
Zsigeri és felejthetetlen
Az 1960-as évek elején Hujart az erotika vizualizálása kezdte foglalkoztatni, így született meg a szexuális extázist átélő férfiakat ábrázoló fotósorozata.
Az Egy kis élet borítóján látható képen egyik barátja, Dutch Anderson látható, arcán az öröm és a fájdalom furcsa elegyével.
„Van benne valami annyira zsigeri” – mondta Hanya Yanagihara, aki szerint Hujar olyan fotót készített, amihez az ember újra és újra visszatér.
A regény szerzője szerint a kép a bizonytalansága miatt vonzó: az eksztázis és a gyötrelem között ide-oda lengő inga miatt, mely nem teszi egyértelművé a nézők előtt, hogy éppen tanúivá válnak valaminek, vagy jogtalanul behatolnak egy túlságosan intim térbe.
Ez az eldöntetlenség feltűnő hasonlóságot mutat magával a könyvvel is.
Olvasóként ugyanis szintén bizonytalanok vagyunk benne, hogy képesek vagyunk-e végighaladni a főhős érzelmi és fizikai szenvedéseinek sorozatán a gyerekkortól egészen a felnőtt évekig.
@cicelyafterpages Im still not over it…I’ve never related to a character the way I related to Jude. That’s what broke me. #judestfrancis #BookTok #alittlelife #hanyayanagihara #booktokfyp ♬ original sound - lalla / ลัลลา ˏˋ°•*⁀➷ - lalla / ลัลลา <?>
Yanagihara korábban a Guardiannek elárulta azt is, hogy a fotóművészet már évtizedek óta végigkíséri az alkotói útját: egy Pinterest-mappában gyűjti a magány, az elidegenedés vagy éppen a vágy érzését megragadó fényképeket. A szerző által kiválasztott művészek mind olyanok, akik „nemcsak történetmesélésre, hanem pszichológiai fosztogatásra is használják médiumukat”. Peter Hujar is ilyen művész volt, így Yanagihara számára nem is volt kérdés, hogy az Orgasmic Man tökéletesen illeszkedik a regényéhez.
Ezek a képek tanították meg látni
Az Egy kis élet megjelenése után az író kiállítást is rendezett a San Franciscó-i Fraenkel Galériában How I Learned To See: An (Ongoing) Education in Pictures (Hogyan Tanultam Meg Látni: [Folyamatos] Képi Oktatás) címmel a számára fontos művészek – köztük Hujar – képeiből.
A 2016-os tárlat hat kulcsfontosságú téma vagy fejezet körül forgott, mintha egy regény lenne: öregedés, szépség, felfedezés, szerelem, magány és magány.
A sajtóközleményben Yanagihara megjegyezte, hogy ezek a témák és maguk a fényképek „közvetlenül és nem közvetlenül is befolyásolták [saját] szépirodalmát”.
Peter Hujarra ma olyan művészként emlékeznek, aki nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, szembe mert menni kora elvárásaival és normáival, és éppen ezért volt képes egyedit, érzékit és emlékezeteset alkotni – mely most már az irodalomkedvelők körében is maradandó.
(The Booker Prizes, Gaysreading, Artsy, Peter Hujar Archive)
Nyitókép fotói: Wikipedia
